A Madách Színházban most készültünk Szente Vajk rendezésében a Meseautó bemutatására. Ez egy zenés komédia, én magam Péterffy Tamás autószalon-tulajdonost játszom ebben a darabban. Ez után a következő nagyobb projekt – szintén Szente Vajkkal – a Ben Hur lesz. Érdekessége, hogy négyen fogjuk eljátszani Ben Hurt, ami nyilván számtalan komikus helyzetet fog szülni. Majd az évad végén, vagyis már a nyár elején Szirtes tanár úr rendezi a Szerelmes Shakespeare-t, amiben Mercutio szerepét kaptam.
Minden műfajt nagyon szeretek. Azt szokták mondani, hogy a vígjáték egy könnyű műfaj, de valójában szerintem sok esetben sokkal nehezebb: a vígjátékokban nem lehet blöffölni.
Eddigi életem úgy alakult, hogy túlnyomórészt vígjátékokban játszottam, úgyhogy, amikor egy kicsit drámaibb alkotás kerül terítékre, örömmel vállalom, mert abból kevesebb jutott ez idáig.
Egy közös színdarabban, a Varsói Melódiában ismerkedtünk meg és szerettünk egymásba. Azóta Dorkával sokkal jobban szeretek együtt élni, mint színpadon lenni. Ő is nagyon sokat dolgozik, és én is, így ha együtt vagyunk, jobban szeretek nem dolgozni.
Amennyire azt meg kell óvni, annyira sikerül. Szerintem a sajtó érdeklődése egy bizonyos fokig megtisztelő. Az, hogy mi egy érdekes pár vagyunk a magyar sajtó és a magyar közönség számára, egy olyan lehetőség, amivel élni lehet, sőt kell, de nem szabad túlzásba vinni. Azt gondolom, hogy az életünk a külvilág felé elsősorban a szakmánkról szól, és nem annyira a magánéletünkről.
Szerintem sikerült annyira a közönség elé tárni a magánéletünket, amennyire mi azt szerettük volna.
Minden az ő döntése lesz. Sem most, sem a későbbiekben nem fogok beleszólni az ilyen jellegű döntéseibe. Csodálom amúgy a gyermekem hallását: szerintem páratlan zenei érzékkel született. Ahogy a hangszerhez nyúl, ahogy hallja egy zenekarban, hogy ki mit játszik, és ahogy veri a lábával a taktust...
Elpazarolt tehetség lenne, ha nem próbálnánk meg zenei pálya felé orientálni.
Úgy fújom ki a gőzt, hogy beülök a szaunába vagy a gőzbe, illetve úszósapkát és úszószemüveget veszek, és elmegyek egy nagyot úszni. De természetesen elő szokott fordulni az is, hogy elmegyek meginni egy sört a budapesti éjszakába... Habár éjfél körül általában véget szokott érni egy ilyen este, mert mióta gyermekem született, azóta 9-10 óra körül már leragad a szemem. Szóval ezek a dorbézolások általában egy-két sör elfogyasztásában ki szoktak merülni.
Negyvenéves vagyok, szent elhatározásom, hogy semmihez sem szeretnék jó pofát vágni, amihez nem muszáj. Csakis olyan dolgokkal szeretnék foglalkozni, amit szívesen csinálok. Igyekszem nem színészkedni és nem megjátszani magam. Ha valami nem tetszik, akkor onnan inkább odébb állok.
Színészként leginkább a film. De egyre inkább előtérbe kerül az életemben a rendezés is.
Szeretném az egyensúlyt megtartani, mert nagyon hálás vagyok a színháznak, hiszen az ember minden egyes szereppel és minden egyes színpadon töltött estével tanul valamit a hivatásából, és ezt semmi pénzért nem adnám oda. Amit megtanulok színészként, azt adom tovább rendezőként. Sőt, amióta rendezek is, azóta tökéletesen külön tudom választani a színész-rendező szerepet. Amikor rendezek, akkor meghallgatom mások ötleteit, ha színész vagyok, csak akkor szólok hozzá a dolgokhoz, ha úgy érzem, van egy jó ötletem.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.