A szerelem kevés egy boldog párkapcsolathoz!

A legfontosabb kérdés most az életetekben a legújabb kisgyermek érkezése. Túl az ötvenen nem könnyű döntést hoztál a gyermekvállalással. Mesélnél nekünk erről?

Cz. Z: Nagyon sokat gondolkodtam a kicsi érkezésével kapcsolatosan, és rengeteget beszélgettünk a feleségemmel erről. Már a fogantatás előtt tudtam, hogy Zsani nagyon szeretne egy újabb babát és készül rá. Amúgy pont az életkoromból adódóan, és az akkortájt jelen lévő egzisztenciális kérdések miatt adódtak a dilemmáim.

Ilyen érzések és gondolatok kavarogtak bennem, viszont végül győzött a szerelem. Zsanival több, mint tizenegy éve vagyunk együtt és ennek ellenére - vagy pont ezért -, még mindig szerelmesek vagyunk egymásba. De tényleg! Nem is tudom, miért mondják, hogy elmúlik...

Látszik rajtatok a harmónia és a szeretet különös egyvelege, mely példaértékű lehet a házaspárok számára. Mi a titkotok, amivel egyre inkább bizonyítjátok a házasságotok erősségét?

Cz. Z: Nekem meggyőződésem, hogy az élethez szerencse is kell, és igenis sok múlik azon, hogy jókor vagy jó helyen, ahogyan mi is találkoztunk és egymásra találtunk a kedvesemmel. Amik történtek velünk, akár akaratunkon kívül is, azok is egyrészt a szerencsének, a jó isten áldásának, vagy a sorsnak köszönhetőek, így nem lenne bölcs dolog kihagyni őket a felsorolásból. Persze élni is tudni kell a szerencsével. Szokták mondani, hogy legyünk őszinték egymással. Szépen hangzik, csakhogy nem lehet úgy élni, hogy az ember bárdolatlanul őszinte a másikkal, szerintem sokkal fontosabb feltétele a tartós együttlétnek az, hogyha önmagunkkal őszintén bánunk.

Cz. Zs: A gyakorlatban pedig a törődés az, amit személy szerint még nagyon fontosnak tartok. Nemrég egy közös tetoválást csináltattunk Zolival, ami szintén ezt jelképezi. Mert rájöttünk, hogy ez a szó jellemzi leginkább a kapcsolatunkat, ezért látható ez mindkettőnk alkarján. Törődünk magunkkal és egymással, ezzel a szerelemmel. Éppúgy, ahogy egy virágot gondozol, amikor nagyobb cserépbe ülteted, fényt és vizet biztosítasz számára, hogy növekedjen, fejlődjön. Nem elég kipipálni, hogy megvan, megszereztem, hanem folyamatosan dolgozni kell magunkon, figyelni egymásra, törődni magunkkal.

Zsani az egészségmegőrzésben, Zoli a zenében találta meg a hivatását. Hogyan tudjátok egymást erősíteni, támogatni és mi a közös találkozási pont a kettőtök munkássága során?

Cz. Zs: Felváltva működünk és kiegészítjük egymást, hiszen mindig az épp aktuális feladaton tartjuk a fókuszt. Volt, hogy az én vállalkozásom ment jobban, és akkor Zoli is abban támogatott, aztán máskor meg az ő feladatai lettek több-súlyban, így oda összpontosítottuk a figyelmünket. Például a covid alatt volt egy időszak, amikor megcsappant az oldalam aktivitása, érthető módon, hiszen sok családban kiesett egy kereset.

Cz. Z: Egyébként ha már belementünk ebbe, a zene is ilyen, mert akármilyen ügyes és foglalkoztatott vagy, a zenei előadás elszáll, nem marad nyoma. Maximum egy CD-n, de nem maga a tárhely vagy a hanghordozó az, ami önmagában te vagy. Ezért valószínűleg sokkal teljesebb lelki kielégülést okoz emberileg, mondjuk, ha faragsz valamit, vagy fát vágsz, vagy festesz. Természetesen a zene az marad, mindig van valami alkalmazott zenei formáció, tanítás, műsorvezetés, de minden a zenéhez nyúlik vissza.

Márciusra várjátok a picit, és nemcsak a lélekben, de látható módon az otthonotokban is változásokon mentek keresztül. Új gyermek, új élet, új energiák. Mivel, hogyan készültök a tavaszra?

Cz. Z: Rengeteg minden zajlik egyszerre, de én szeretem, ha mindig történik valami - és lehetőleg mindig más. Énekelek, zenét szerzek, tanítok, aztán itt vannak a koncertek, az egyéni, családi formációk, stb. Mindig van valami. Igyekszem jelen lenni. Mindig is alkotó ember voltam, és ebből pusztán nem lehet megélni, de én nem is szeretnék csak egyvalamit csinálni.

Öt gyermek koordinálása sem kis feladat, és ti valóban úgy éltek, mint egy nagy olasz család. Ráadásul mozaikba rakva. Mit gondoltok, hogyan fog változni a hétköznapi életetek a legkisebbek czutorborsó érkezésével, mit szólnak a tesók?

Cz. Zs: Valóban így élünk: jelenleg négyen lakunk itthon, de szeretnek hazajárni a nagyobb gyerekek is, sokat főzünk együtt, társasozunk, kirándulunk, ráadásul most az újragondolt otthonunkban még inkább hangulatos és kuckózós programokat tervezünk. Mindenki várja a kistesót, és nyilván óriási korkülönbségek lesznek, de az összhang megvan és ez a lényeg.

Közelednek az ünnepek. Egy ekkora családban gyönyörű lehet megélni a karácsonyt. Az idei mennyiben lesz más, mint az eddigiek? Hogy néz ki Czutoréknál egy Szenteste?

Cz. Zs:Volt, hogy kibéreltünk egy nagy házat és együtt karácsonyozott az egész nagy család, aztán az is előfordult, hogy mindenki ide - oda vándorolt, de idén megfogadtuk, hogy nem megyünk sehová, ám hozzánk mindenki jöhet. Olyannyira szeretünk itthon lenni, hogy nincs kedvünk szétforgácsolódni a jövés-menéssel, mert az különben is megöli az ünnep varázsát.

Nálunk a karácsonyi menü mindig harcsapaprikás túrós csuszával, amit Zoli készít szögediesen, mert ugye ő onnan származik. Már napokkal előtte elkezdődnek az előkészületek, én pedig igyekszem a keze alá dolgozni: tésztát gyúrunk, passzírozunk és közben jól érezzük magunkat. A fenyőfát 22-én már feldíszítjük, és attól kezdve kiélvezzük az ünnepek hangulatát.