Vigyázz! Ezek a legveszélyesebb csomópontjai a budapesti éjszakának

Rékasi Zsigmonddal, a Ma Megmentelek Egyesület elnökével arról beszélgettünk, hogy mi a teendő akkor, ha belénk kötnek az utcán és hogyan tudjuk elejét venni az atrocitásoknak. Az egyesület tagjai éjszakánként járják Budapest veszélyesebb környékeit, és ha azt látják, hogy valakit zaklatnak vagy bántalmaznak, közbeavatkoznak.

Mi alapján választjátok ki, hogy épp hová mentek őrizni?

– A lakossági felhívások, és a saját tapasztalataink alapján. Így választottuk ki a járműveket, és később a településeket is, például Miskolcot és Székesfehérvárat. Budapesten elsősorban a négyes, hatos, az 1-es villamos és a különböző HÉV-ek, amikről úgy látom, hogy a legveszélyesebbek azon emberek számára, akik nincsenek kiképezve, ráedzve az ilyen problémákra.

Hogyan lehet ráedződni ezekre a helyzetekre?

– Mindenkinek javasoljuk, aki betöltötte a 18. életévét, hogy vegyen magának egy gázsprayt, a kis kiszerelésűt bárki szabadon használhatja, ha fenyegetve érzi magát. Azonban ha használtuk, azután se álljunk bele a helyzetbe, hanem szaladjunk el minél gyorsabban.

– A félelem érződik, így akin látszik, hogy fél, azt előbb támadják meg. Éppen ezért abból senkinek nem származik kára, ha tanul önvédelmet, eljár edzeni. Az is hasznos, ha megtanulunk határozottabb orgánummal kommunikálni. Ez a kiállásunkon is látszik, és így egy bizonyos határig a támadásoknak bizonyos része megelőzhető.

Kik számítanak "könnyű célpontnak"?

– Értelemszerűen a hölgyeket találják meg először, ami szerintem borzasztó, főleg, hogy kiskorúakat is meg szoktak támadni. Ez számomra felfoghatatlan, és nagyon sajnálom, hogy ezt nem büntetik sokkal szigorúbban, mert ennél szerintem kevés rosszabb van a világon.

– Az sem szerencsés, ha látszik valakin, hogy sok pénz van nála, be lehet látni a táskájába, ha lóbálja a telefonját, és az sem, ha nagyon bele vagyunk zombulva a telefonunkba. Ebből arra lehet következtetni, hogy nem foglalkozunk a környezetünkkel, nem mérjük fel a terepet. Miközben mi a telefonunkat bújjuk, minden további nélkül mellénk vagy mögénk tud állni valaki észrevétlenül.

Hogyan lehet csökkenteni az esélyét annak, hogy belénk kössenek?

– Vannak olyan viselkedésformák, amiket felvehetünk, tehát például nagyon határozottan közlekedünk a városban, nem reagálunk, nem állunk meg a látszólagos kéregetőknek vagy azoknak, akik bepróbálkoznak, odaszólogatnak.

– Nem érdemes felvenni a szemkontaktust. Nem kell megalázkodnunk, de ne keressük velük a kontaktálási pontot. Fontos, hogy tudatosan közlekedjünk, felmérjük a környezetünket. Bátran menjünk át az utca túloldalára, nem kell nekünk szembemenni senkivel, nem kell nekünk hősnek lenni, ha nem vagyunk erre kiképezve és felkészítve.

Mit javasolsz akkor, ha valakibe belekötnek? Mik a jobb és mik a rosszabb kezelési taktikák?

– Ha kommunikálunk, azt mindig magázódva tegyük, tartsunk két-három méter "ütéstávolságot". Ha közelít, hátráljunk, nem szégyen futni, nem kell bizonyítani senkinek semmit, a saját testi épségünk a legfontosabb. Ezekkel meg lehet próbálni megelőzni a konfrontálódást, de azért ez sokszor nem az áldozaton múlik.

– Ha helyzet van, és mindenképp meg kell szólalni, fontos a határozott fellépés, ha rászólunk, azt határozott hangon tegyük, mindenképp magázódva és tőmondatokban. Röviden, határozottan, lehet egy kicsit hangosabban, és bátran lehet mondani neki, hogy nyugodjon meg, üljön le, nem vagyunk rá kíváncsiak. Nekem ez mindig bevált, de ha az ember beleáll ilyen helyzetekbe, akkor arra is fel kell készülni, hogy megtámadhatják, ezért ilyenkor ezzel is tudni kell mit kezdeni.

– A sziréna és a vészjelző síp pedig, van, hogy működik, van, hogy nem, és szerintem leginkább kiröhögnek érte. Ha már előveszünk valamit, annak legyen hatása a másikra, ezért jó egy gázspray. Ez nem okoz semmilyen maradandó károsodást annak, akit lefújunk vele, és annyira meg önzőnek kell lenni ezekben a helyzetekben, hogy a mi biztonságunk fontosabb, mint a támadóé. Ha nem akarja, hogy lefújják, akkor ne zaklasson senkit.

– Azt gondolom, hogy főleg akkor, ha az emberen erőszakot akarnak elkövetni, akkor mindent vessen be, ami csak van. Akár, ha meg tudjuk harapni vagy bele tudunk marni a szemébe. Ha az életünk van konkrét veszélyben, akkor ami a csövön kifér. Akkor nincs olyan, amit ne tennénk meg, hiszen a mi életünk, az a lehető legfontosabb kell, hogy legyen. Lehet, hogy valami őrültségnek tűnik, de mégis érdemes megcsinálni, mert lehet, hogy az ember élete múlik rajta.

Mit javasolsz azoknak, akiket már ért támadás? Hogyan lehet feldolgozni egy ilyen helyzetet, kihez lehet fordulni?

– Mindenképp jó ötlet terapeutához, pszichológushoz fordulni. Ez egyáltalán nem szégyen, nem túrják fel az ember agyát. Ők csak abban segítenek nekünk, amit mi szeretnénk. Beszéljünk róla a környezetünkben, a szeretteinkkel, barátainkkal, és ami nagyon fontos, hogy ne gubózzunk be, ne zárkózzunk el a külvilágtól, merjünk szabadon élni. Legalább annyi jogunk van hozzá, mint azoknak, aki ártani akarnának nekünk, és engedjük meg magunknak, hogy teljes életet éljünk.

Vannak tipikusan olyan helyek Pesten, amiket mindenképp kerüljünk el éjszaka?

– Éjszaka a körút mellékutcáit mindenképpen érdemes elkerülni, főleg a VIII. és IX. kerületben. A Boráros tér és a Corvin negyed közötti szakasz főleg a fiatalabb hölgyeknek lehet életveszélyes, aki teheti, inkább kerülje el. Az aluljárókat szintén, a kivilágítatlan utcákat abszolút. Próbáljunk meg a sűrűbben lakott, forgalmasabb helyeken járni. Ha tudjuk, tervezzük meg az utunkat, és csomópontról csomópontra járjunk. A négyes-hatos villamos, bár kikerülhetetlen, ha nem muszáj, mégse szállj fel rá.

– Aki nincs felkészülve a támadásokra, vagy lelkileg nem tud szembenézni ezekkel a dolgokkal, ha teheti, ne közlekedjen egyedül, vagy egyáltalán ne közlekedjen ezeken a helyeken éjszaka. Akkor inkább menjenek át egymáshoz, egy házibuli ugyanúgy varázslatos tud lenni, mint lerészegedni a helyi ivóban, és cserébe nem vagy veszélynek kitéve. Azt gondolom, hogy nem kellene meghunyászkodni, én legalábbis nem fogok, és remélem, hogy minél többen hajlandóak felkészülni ezekre a helyzetekre, és határozottan élni, és akkor vissza tudjuk venni a várost. De amíg ez valakiben nincs meg, addig inkább kerülje el ezeket a veszélyforrásokat.