Láthatatlan munka, amiért se pénz, se megbecsülés nem jár

Mit értünk láthatatlan munka alatt?

Minden olyan tevékenységet, amelyért nem kapunk pénzt, és amelyek nélkül nem tudna működni egy közösség. Ha konkrétan a háztartásban előforduló teendőkre összpontosítunk, láthatatlan munkaként aposztrofálhatjuk a mosást, a mosogatást, a porszívózást vagy a felmosást. De nemcsak takarítási feladatok tartoznak ide, hanem különböző szervezési teendők is, mint amilyen a bevásárlás, a főzés, a tankolás, a kutyasétáltatás, a csekkek befizetése, a születésnapok észben tartása, az ajándékok beszerzése, a szülői értekezleten való részvétel vagy a szállásfoglalás a nyaralásra.

Valószínűleg a nők többsége hosszasan tudná ecsetelni, milyen rendetlen a partnere, hogyan hagyja szét a koszos zoknikat, vagy hogyan morzsálja össze a felporszívózott padlót.

Egyeseknek valódi kihívást jelent egy-egy ebéd vagy vacsora elkészítése, mások próbálják minél távolabbi időpontba kitolni az olyan nemszeretem feladatokat, mint a mellékhelyiség takarítása vagy a függönymosás. A családon belül mégis leginkább a nők azok, akik láthatatlan munkát végeznek. Valószínűleg a lányokat korábban vonják be a különböző, ház körüli teendőkbe, mint a fiúkat. Egy lányt hamarabb odaállítanak a tűzhely vagy a mosogató mellé, mint egy fiút. Kérdés persze, hogy milyen üzenetet hordoz, ha bármelyik nem képviselője azt látja gyerekként, hogy az egyik szülő – elsősorban az anya – hangsúlyosabban veszi ki a részét a házimunkából.

A nők egy részét elégedettséggel tölti el, ha csak anyai és házastársi feladataira kell fókuszálnia, mások ezeknél változatosabb ingerekre vágynak. És többnyire itt jön a bökkenő. Ha egy nő a munkahelyén (is) ki szeretne teljesedni, a rá nehezedő láthatatlan munka sok esetben megfosztja őt a ranglétrán való előrejutás esélyétől. A munka, a család és a háztartás együtt ugyanis túl nagy falatnak bizonyul akkor, ha egy nő eredményt szeretne elérni a hivatásában. Ha az ember mellett nem áll olyan társ, aki biztosítja a megfelelő „hátországot", vagyis aki időt és energiát nem sajnálva elvégzi a mindennapos rutinok működéséhez szükséges teendőket, halva született ötlet a karrierépítés. Hogy egy hétköznapi példát említsek, a gyerekek sokszor egyik betegségből esnek a másikba és többnyire az édesanyák maradnak velük otthon. A munkaadók pedig a legritkább esetben állnak hozzá pozitívan ahhoz a munkaerőhöz, akire nem lehet komolyabb feladatot bízni, mert kiszámíthatatlan, mikor fog újra táppénzre menni.

Bár a különféle háztartási gépek sokat segítenek a láthatatlan teendők ellátásában, a mosogató-, a mosó vagy a szárítógépet azért mégis be- és ki kell pakolni, a gyerekekkel és a partnerrel minőségi időt kell tölteni, az énidőről pedig még nem is beszéltünk. Pedig ez utóbbira is szükség lenne, ha azt szeretnénk, hogy hosszú távon kiegyensúlyozottan élhessük a mindennapokat.

Mi jelenthet megoldást?

A magyar háztartásokban a nők egy jelentős hányada kínlódik és őrlődik egyedül a nyakába szakadó feladatoktól. Bár sokan megengedhetnék maguknak, hogy hetente egyszer megkérjenek valakit a nagytakarítás elvégzésére vagy a halmokban álló ruhák kivasalására, valahogy mégis sajnálják a pénzt ezekre a szolgáltatásokra. Sok nő gondolja úgy, hogy ezek az ő feladatai, és úgy érzi, nemcsak a háztartás irányítását adná ki ezzel a kezéből, de még háztartásvezetési kompetenciáit is megkérdőjeleznék, ha nem birkózna meg egymaga a rázúduló feladatokkal. Ez a fajta leterheltség viszont hosszú távon semmi jóhoz nem vezet. A kiégés, a depresszió könnyen felütheti a fejét egy olyan családban, ahol az egyik fél irreális mértékben le van terhelve, ráadásul esetenként még köszönetet sem kap érte. Ne sajnáljunk hát heti szinten néhány ezer forintot arra, hogy kiszervezünk néhány teendőt a mindennapjainkból, amelyeket valaki más is el tud helyettünk végezni!

Végezetül érdemes végiggondolnunk, mi magunk milyen mértékben vesszük ki a részünket családunk láthatatlan munkáiból, mennyire vagyunk elégedettek az arányokkal, és esetleg melyik családtagunkat tehermentesítenénk vagy vonnánk be szívesen a háztartás körüli teendőkbe. Ha elsőre nem is tűnik egyszerűnek, beszéljünk nyíltan partnerünkkel, szüleinkkel, gyerekeinkkel arról, ha az eddigi gyakorlaton, megszokásokon változtatnánk. Először minden bizonnyal nehezen fog menni a váltás, de ha nem fogalmazzuk meg igényeinket, érzéseinket, ne is várjuk, hogy bármi megváltozzon a környezetünkben!