A Fridays For Future magyarországi szervezetét Pribéli Levente és Hartmann Johanna hívta életre. Decemberben figyeltek fel Greta Thunberg iskolasztrájkjára, akinek egyszerűen és világosan megfogalmazott céljaival mindketten egyetértettek. Követték a nemzetközi eseményeket, várták, hogy valaki elindítsa itthon is a mozgalmat, végül magukra vállalták ezt a feladatot.
Úgy látták, nincs vesztenivalójuk, hiszen ha az elkövetkező néhány évben nem történik változás a világban, a jövőjük reménytelen lesz.
A klímaváltozással összefüggő folyamatok ugyanis gyorsulnak és egyre tragikusabb következményeik lehetnek, ha nem teszünk ellenük. Leventéhez és Johannához rövid időn belül csatlakozott egy harmadik szervező, Buru Petra is.
Levente és Johanna a Debreceni Egyetem biológus hallgatói, Petra az ELTE biológia szakára jár. Gyerekkoruktól kezdve mindhármuk számára fontos volt a természetvédelem. „Zöld" táborokba jártak, természetvédelmi egyesületnél tevékenykedtek, és egy madárgyűrűző táborban ismerkedtek meg. Már jó ideje próbáltak a lehető legtöbbet tenni azért, hogy az emberek a megszokottól eltérően gondolkodjanak a klímaváltozásról. Úgy vélték, ez a mozgalom hatalmas lehetőség erre.
Levente hangsúlyozza, hogy a klímaválság az emberiség történetének legnagyobb krízise, amely hatásait már mindenki érezheti, ezért azonnali cselekvést követelnek minden szinten, a probléma kezelése ugyanis csak összefogással lehetséges.
A változáshoz szükség van a döntéshozókra és társadalmi szemléletváltásra is, azaz mindannyiunknak változtatni kell korábbi életmódunkon, szokásainkon.
A fiatalok felismerték, hogy – bár sokszor nem egyszerű – a saját életükben kell elindítaniuk a változást ahhoz, hogy másokat is erre motiválhassanak és megmutathassák, milyen nagy jelentősége van az egyéni tetteknek a klímaváltozás mérséklésében.
Levente és Johanna például vegetáriánus lett, ugyanis a hústermelés hatalmas mennyiségű szén-dioxid-kibocsátással jár, emellett egy-egy kilogramm hús előállításához – az állat fajtájától függően – több ezer liter vízre is szükség van, így a húsipar jelentős mértékben gyorsítja a klímaváltozást. Petrának is leginkább az étrendje változott. Sokkal kevesebb húst és csokoládét eszik, mint korábban. A csokoládé ugyanis általában tartalmaz pálmaolajat, amely termesztéséhez a Föld utolsó, nagy, egybefüggő esőerdejét és állatokat kell kiirtani. Emellett a kakaó is olyan alapanyag, amelyért hatalmas területű esőerdőirtást végeznek, ráadásul monokultúrákba ültetik, ahol csak egyfajta haszonnövényt termesztenek, így a növény a talajból hamar felhasználja a számára szükséges tápanyagokat, ezért muszáj újabb és újabb területeket vágni az esőerdőkből, hogy teremjen. Petra ezen kívül teljesen lemondott a déli gyümölcsökről, a távoli országokból importált vagy pálmaolajat tartalmazó ételekről.
Az étkezésen kívül életük számos területén változtattak az egyetemisták.
Minimalizálták például a szeméttermelésüket, termelői piacra járnak, csak akkor vásárolnak, ha valamire szükségük van, előnyben részesítik a használt cikkeket, ritkán járnak autóval, inkább biciklivel vagy tömegközlekedéssel jutnak el az úti céljukhoz. Vásárláskor textilzsákba teszik az élelmiszereket, csomagolásmentes boltba járnak. Johanna például maga készíti a kozmetikumait és környezetbarát tisztítószereket használ. A fiatalok tehát igyekeznek életük minden területén tudatos döntéseket hozni.
Johanna két húga szinte azonnal partner volt a legtöbb kezdeményezésében, szívesen kipróbálták a saját készítésű kozmetikumait, ők is áttértek a hulladékmentességre. A szüleik hozzáállása is rengeteget változott: vászonszütyőkbe, dobozokba vásárolnak, a termelői piacra járnak. A háztartásuk közelít a vegyszermentességhez, komposztálnak és sokkal kevesebb vizet használnak. Levente családja korábban szelektíven gyűjtötte a szemetet és energiatakarékos izzókat használt. Az utóbbi időben viszont rengeteget változott az életük. Amióta Petra komolyabban foglalkozik a klímaválsággal, próbálja meggyőzni a családtagjait, barátait, ismerőseit, hogy éljenek környezettudatosabban. Például a nagypapája ma már büszkén meséli, hogy korábban egy halom szalvétát használt ebédnél, most viszont már csak egyet és nem megy olyan étterembe, ahol műanyag tányérból, műanyag étkészlettel lehet csak enni.
Ha jobban belegondolunk, ezek mind olyan lépések, amelyeket bárki adaptálhat a saját életébe, ugyanakkor meg kell értenünk, hogy nagy változásokra is szükség van. De miért vegyük magunknak a fáradságot, hogy kilépjünk a komfortzónánkból és változtassunk jól megszokott, kényelmes életvitelünkön? Levente segít rávilágítani az okokra: „Amikor megértettem, hogy az életmódom hozzájárul a természet elpusztításához, muszáj volt változtatnom. Ez volt az egyik ok, aztán azt is megértettem, ez az egyetlen módja annak, hogy egyáltalán legyen esélyem gondolkodni a saját jövőmön.”
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.