Minden igazán jelen lévő apa megérdemli a megbecsülést!

Szerencsére egyre gyakrabban lehet látni olyan édesapákat, akik a játszótéren nem a padot mélyítik, hanem csemetéikkel játszanak, akik fociznak velük a kertben, együtt teáznak a babákkal délután, beszélgetve sétálnak gyermekükkel a fagyizóig, vagy épp leülnek vele tanulni. A támogató, igazán jelen lévő apaminta rengeteget segíthet a gyermek egészséges mentális és érzelmi fejlődésében, ráadásul egyfajta plusz biztonsági kötélként is funkcionálhat.

Én személy szerint imádom az apák napját, sőt. Jobban szeretem, mint az anyaságomat éltető vasárnapot. Apát sokkal könnyebb meglepni egy-egy jelképes, ám érzelmektől túlfűtött ajándékkal, kedveskedéssel. Amíg a gyerekek kicsik, mi, anyák vagyunk az apák napi felelősök. Verset tanítunk, ajándékokat készítünk, előkészítjük a szeretettől édes nap minden apró részletét, hogy az a bizonyos vasárnap valóban csak apáról szóljon. Tesszük mindezt teljes titokban, hiszen az apukák csak ritkán jegyzik fel, hogy mikorra esik az ő napjuk. Tehát a meglepettség szinte teljesen garantált, ami pluszélvezet az ajándékozó számára.

Ám ahogy az anyák napi ünnepség sem szól minden anyához, úgy vagyunk körbevéve rengeteg negatív apafigurával. Elég csak az ismerőseinken végignéznünk ahhoz, hogy a most következő őszinte, ám igen fájdalmas versben felsorakoztatott „apák" egyikére, másikára példát találjunk.

Nem is gondolnánk, hogy egy bántalmazó, messze dolgozó, munkamániás vagy elvált és ebben a szerepben elhanyagolóvá váló apa milyen mély sérelmeket képes okozni egy kisgyermekben.

Lehet, hogy ügyetlenül készítenek kislányuknak reggelente frizurát, a tornadressz helyett fürdőruhát tesznek a tornazsákba, lefekvés előtt még engedik, hogy csokit egyen a gyerek, és egy délutáni játszóterezésből tetőtől talpig sárosan térnek haza a kicsikkel, de azok az apák, akik valóban jelen vannak gyermekük életében, megérdemlik a megbecsülést. Épp annyira, mint az anyák!

Kósa Gabriella: Apák napja (részlet)

Apa, vegyél az öledbe,
mondok neked egy mesét!
Képzeld el, az óvodában
elmarad az apák napi ünnepség!

Az úgy volt, hogy óvónéni
leült velünk délután
és azt kérte: meséljetek,
miért szeretitek apát?

A sok szépet majd leírjuk,
apák napján elmondjuk,
hadd örüljön apukátok!
Ez lesz az ajándékunk.

De a Lacika azt mondta:
én nem szeretem apát!
Sokat iszik, néha megver
minket, na meg az anyát.

Nekem nincsenek szüleim,
nagyszüleim nevelnek,
de nagypapa biztos eljön,
mert ők nagyon szeretnek!

Az én apukám sosincs otthon,
ő külföldön dolgozik,
azt mondja anya, így tudja
kifizetni a rezsit.

Nekem szuper apukám van!
Csak mindig későn jön haza,
mert ő nagyon fontos ember -
ezt mondja a nagymama.

Pistike, Éva, Norbika -
az ő szüleik elváltak,
néha, ha egyedül vannak,
átmennek egymáshoz este
és egymásra vigyáznak.

Annácska mamája elment,
apukája neveli.
Megígérte: sokszor eljön,
de azt soha nem teszi!

A teljes verset IDE kattintva olvashatod el!
Forrás: poet.hu

Ne feledd hát vasárnap, június 16-án megünnepelni az apákat!