A vásárlásmánia a férfiakat éppúgy érinti, mint a nőket

Öröm és bűntudat

A shoppingolás eredetileg tipikus amerikai időtöltésnek számított, mára viszont világviszonylatban is egyre többen hódolnak ennek a szabadidős tevékenységnek. Amikor a számunkra kedves személyekkel a plázákban bolyongunk, erősödik a köztünk lévő szociális kötelék, ráadásul egy jószabású új outfit csodákat tehet az önbecsülésünkkel. Mégsem teljesen rózsás a kép. Akik túlzásba viszik a shoppingolást, egy sor kellemetlenséggel szembesülhetnek, például két-három állásuk van, hogy finanszírozni tudják az esztelen költekezéseket. A magánéletük káosz és zűrzavar, mert titkolóznak, hiszen a szükségesnél többet vásárolnak teljesen felesleges holmikból. Az új zsákmányt aztán elrejtik a szeretteik elől, mert bűntudatot és szégyent éreznek. A kidobott pénz aztán gyakran vezet családi, baráti vitákhoz.

A vásárlásmániások három csoportját különböztethetjük meg.

• Az érzelmi vásárlót egy kis vásárolgatás gyorsan kirángatja lehangolt, depresszív állapotából. A shopping ugyanis a dopaminhoz hasonló anyagot szabadít fel az agyban, a hatás azonban nem tart sokáig.

• A bipoláris vásárló esetében sokszor kontroll nélküli költekezés jelzi a mániát. A függőség gyakran depresszióként indul. Azonban mivel a vásárlás egy társadalmilag elfogadott tevékenység, sokakban nem tudatosul, hogy belecsúsztak egy kényszeres betegségbe, míg nem szembesülnek a blokkokkal és az elköltött pénz mennyiségével.

• A mániás vásárlót arról lehet megismerni, hogy ugyanazt a felsőt hat színben veszi meg, vagy havonta lecseréli a kávéfőzőjét, mert folyamatosan jobbat és jobbat keres. Vásárlás közben azt érzi, minden rendben van. Ez a viselkedés a hajthatatlan perfekcionizmusra vezethető vissza.

Nők és férfiak

Azt gondolhatnánk, hogy a vásárlásmánia csak nőket érint. Egy brit tanulmány szerint azonban hozzávetőlegesen ugyanannyi férfit jellemez a túlköltekezés, mint ahány nőt. Az internet és az online vásárlás pedig kiváló terepet nyújt a férfiaknak mindehhez.

Amikor a nők úgy érzik, kezd az irányítás kicsúszni a kezükből, gyakrabban kérnek segítséget vásárlási mániájuk miatt. Ennek az lehet az oka, hogy a vásárlást sokan feminin tevékenységnek tartják, a férfiak pedig emiatt nehezebben vallják be, ha problémájuk támad vele. Még egy különbséget megfigyelhetünk a két nem között. A férfiakat inkább gyűjtőnek nevezik, mint megszállott vásárlónak. Ez azért mégiscsak jobban hangzik, nem?

Impulzív vásárlás és az ősember

Ha már a gyűjtögetésnél tartunk, tennünk kell egy kis történelmi kitérőt, ugyanis az impulzív vásárlás sokaknak jelent problémát. Nem kell azonban megijednünk, hiszen Ryan Howell, a San Francisco Egyetem pszichológiaprofesszora szerint az impulzív vásárlás a túlélési ösztön egyik válfaja. A gyűjtögető-vadászó időszakban, amikor az emberek megláttak valamit, megragadták, és magukkal vitték, mert valószínűleg soha többé nem találkoztak vele a későbbiekben. A professzor meglátása szerint, ha azt látjuk, hogy valami hamarosan elfogy, meg fogjuk venni. Sokszor még a 21. században is úgy érzékeljük az életet, mint több ezer évvel ezelőtt élt elődeink, kiváltképp, ha kiárusításról van szó.

A helyzet romlik, ha az adott árucikket elkezdjük fogdosni, simogatni, szeretgetni, az érintés ugyanis olyan hatást kelt, mintha a saját tulajdonunkról lenne szó, és nem szeretjük elveszíteni azt, ami a miénk. Azok a racionális szempontok, hogy valóban szükségünk van-e az adott termékre, vagy hogy megengedhetjük-e magunknak, semmit sem érnek ilyenkor. Ezért érezzük úgy, hogy meg kell vennünk azt az autót, amit kipróbáltunk a tesztvezetésen és emiatt tölt el minket szomorúsággal, amikor valaki más veszi meg álmaink otthonát. Merthogy rivalizálni, és végül nyerni, kimondottan üdítő érzés. Helyes lenne viszont tisztában lennünk azzal, hogy a felelős és átgondolt döntésekhez időre van szükségünk.

Ez természetesen azzal jár, hogy felismerjük, mikor hoz minket kísértésbe egy adott termék. Ha a következő nap még mindig szeretnénk megvásárolni, vegyük meg, de csak akkor, ha ezt meg tudjuk magunknak engedni! Nagy valószínűséggel azonban másnap már nem is fogunk emlékezni arra, ami annyira megdobogtatta a szívünket.