A halhatatlanság sok mondában, történetben megjelenik. Elég csak a vámpírokra, Dorian Gray-re, vagy az ókori istenekre gondolnunk. A halhatatlanság kérdése, ha nem is egyidős velünk – hiszen az ősemberek hiedelmeiről jóval kevesebbet tudunk, mint szeretnénk -, de már évezredek óta foglalkoztatja az emberiséget. A Bibliában is találkozunk halhatatlanokkal: elsőként Ádám, majd Éva, de ezt a „képességüket" az Édenkertből való kiűzetésükkel elveszítik. Ami ezekben az alakokban közös, az a gyakorlati halhatatlanság, tehát se kor, se betegség, se baleset, se gyilkosság révén nem tudtak meghalni.
A halhatatlanságnak van egy másik, igen népszerű formája, ez pedig a lélek, mely spirituális értelemben az ember eszenciája, és lényegében elpusztíthatatlan. Gyakorlatilag az összes vallásban megjelenik, hol újjászületés, hol halál utáni élet formájában – menny és pokol, szellem, őrangyal...
Mi azonban a biológiai halhatatlansággal fogunk behatóan foglalkozni. Tehát nem a sérthetetlenséggel és nem is a megfoghatatlan lélek kérdéskörével. Arra keressük a választ, hogy létezhet-e sejtszinten a halhatatlanság, és valóban kell-e erre vágynunk?
Miért halandó a legtöbb élő organizmus?
Az ok, a DNS-szál két végén található, géneket nem tartalmazó, többszörösen ismétlődő, rövid szakaszban, azaz a telomerben keresendő.
A sejtek minden egyes osztódása során a kromoszómák DNS-láncának vége valamelyest rövidül. Ha ez „értékes" genetikai anyag hiányát okozza, az a keletkező sejt funkcionalitásának és életképességének csökkenésével jár. Amíg azonban csak a géneket nem tartalmazó telomer régió rövidül, a DNS nem károsodik. Minél hosszabb tehát a telomer szakasz, annál több osztódásra képes a sejt anélkül, hogy génkészlete sérülne. Az emberi sejtek kb. 50 osztódásra képesek, ezt követően a DNS sérülése már jelentős.*
A halhatatlanság létezik
Azokat az élőlényeket nevezzük tehát biológiailag halhatatlannak, melyek sejtjei folyamatosan, időkorlát nélkül képesek szaporodni, osztódni, megújulni anélkül, hogy sérülne a bennük lévő génállomány, sőt bizonyos esetekben még a DNS javítására is képesek. Se életkor, se betegség, sőt, bizonyos esetekben még a mérgező-, károsító anyagok és az extra szélsőséges környezeti tényezők sem okozhatják az egyed pusztulását. A biológiailag halhatatlan kifejezést elsőként a rákos sejtekre használták, mivel esetükben, a telomer-hosszabbító sejteknek köszönhetően nem ismeretes a programozott sejthalál – tehát egy sejtjük sem „használódik el” és követ el öngyilkosságot.
Halhatatlan élőlények
A medveállatkákat komoly tesztnek is alávetették. 2007-ben kilőtték őket az űrbe.
10 napig kellett kibírniuk kriptiózisban (az adott élőlény betokozódik, vagy beszárad, életjeleket nem ad, a sejtszintű metabolizmus leáll, ebből az állapotból a medveállatkák akár 100 év után is képesek felébredni) a -270 fokos hideget, a légüres teret, a totális oxigénhiányt, a földi ultraibolya sugárzás ezerszeresét és a kozmikus sugárzást. Miután visszatértek a földre, a tudósok vízbe helyezték őket, és 68%-uk feléledt, többen pedig ezek után szaporodtak is. Mivel az ultraibolya sugárzás sterillé teszi az élőlényeket, ez arra utal, hogy a medveállatkák valamilyen módon képesek kijavítani a DNS-üket ért károsodást.
A halhatatlan állatok ugyanakkor nem sebezhetetlenek, a legtöbb egy ragadozó áldozatául esik, még mielőtt csodálatos képessége kibontakozhatna. Tehát az általunk elképzelt örök élet, még számukra sem adatik meg.
A jövőben elérhetjük mi, emberek is a halhatatlanságot?
Az emberiség sokféleképpen tervez a halál arcába nevetni. Vannak, akik feltöltenék elméjüket egy számítógépre, de akadnak olyanok is, akik egyszerűen csak lefagyasztatnák magukat. Sokan a nanotechnológiában látják a megoldást, a transzhumanisták szerint az ember hamarosan elérkezik arra a fejlettségi szintre – az új technológiák kiaknázásának köszönhetően -, amikor képes lesz a saját evolúcióját alakítani, és így akár elérheti a halhatatlanságot is. Addig azonban, amíg nem cyborgokként, vagy a szervezetünkben, a sejtjeinket folyamatosan javító és megújító aprócska robotokkal élünk, addig az elérhető életkor messze sem nevezhető beláthatatlannak.
Aubrey de Grey, a Cabridge Egyetem gerontológusa már hosszú ideje kutatja az emberi öregedést, célja pedig visszafordítani a természetes elhasználódás hatásait. Az állítja, hogy már köztünk él az az ember, aki képes lehet 1000 évig is élni.
Arra a kérdésre válaszolva, hogy ma életben van-e az az ember, akinek nem kell az öregedéssel járó rossz egészségi állapottal megküzdenie, azt kell felelnem, hogy ennek az esélye nagyon magas. Valószínűleg 80 százalék.
Tehát de Grey nem megállítani, hanem visszaforgatni szeretné az idő hatásait. Ehhez pedig pusztítania kell; méghozzá azokat a sejteket, melyek már elhasználódtak, nem képesek az osztódásra. A kutató úgy véli, ebben az esetben az egészséges sejtek képessé válnának az elpusztítottak pótlására, aminek révén egy embert, lényegében bármeddig újra lehetne fiatalítani. De Grey 2015-ben úgy nyilatkozott a Motherboard-nak, hogy 6-8 év múlva lehet kész az eljárás az emberi tesztelésre. A várható kezelés képes lesz például egy 60 éves embert megfiatalítani úgy, hogy biológiailag 90 éves korára váljon ismét 60 évessé.
Így nyertünk 30 évet. Ennyi időnk van arra, hogy megtaláljuk a módját annak, hogyan fiatalíthatjuk meg újra 90 éves korában, hogy ismét 30 év elteltével, tehát 120, legközelebb pedig 150 éves korában legyen biológiailag 60 éves. Szerintem 30 év bőven elég lesz ennek megtalálására.
De mit kezdenénk 1000 évvel?
Tegyük fel, hogy 30-40 éves testben élhetnénk 500-1000 évig. Ez ma csupán a sci-fi számára tűnhet reálisnak. Ahhoz, hogy ez a gyakorlatban is működhessen – feltételezve, hogy ez a lehetőség nemtől, rassztól, társadalmi pozíciótól, vagyontól függetlenül bárki számára elérhető lesz –, elengedhetetlen lenne elsősorban a szociális védőháló teljes átalakítása, a munkahelyek számának drasztikus növelése, a pénzügyi szektor újratervezése. Mindezek mellett a legsürgetőbb, más bolygók gyarmatosítása lenne, hiszen rövid időn belül egyszerűen nem férnénk el a Földön.
Ez a hosszú-hosszú élet azonban komoly pszichológiai problémákat is felvetne; célok megfogalmazása, útkeresés, az egészséges társadalmi és párkapcsolati sürgetés hiánya... stb.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.