Kréta, üveg, szappan: ezeket eszik a ritka Pica betegségben szenvedők

Ennek a különleges betegségnek, egészen pontosan táplálkozási rendellenességnek az elnevezése egy állatfajtól, a szarkától származik, aminek latin neve pica pica (ejtsd 'pika pika'). A szarkára jellemző ugyanis, hogy szinte mindent képes megenni és megemészteni, még olyan dolgokat is, amiket a madártársai nem igazán – és amik persze a szarkákat megfigyelő emberek számára rendkívül furcsának tűnnek.

A pica tüneteiben szenvedő emberekre is ez a jellemző: olyan dolgok ránt éreznek ellenállhatatlan étvágyat, amik nem emberi fogyasztásra valók. Sőt, nem csak étvágyat éreznek irántuk, de meg is eszik azokat, ráadásul rendszeresen teszik. A szarkával ellentétben viszont megemészteni már kevésbé tudják, ezért aztán további súlyos egészségügyi problémákat okozhat náluk.

Fontos különválasztani a kóros pica eseteit az olyan, sokak számára ismert jelenségektől, mint amikor egy terhes nő a szervezetének fel-felboruló tápanyag- és hormonegyensúlya hatására extrém módon megkíván bizonyos (akár irracionális) ennivalókat, vagy amikor kisgyerekek kíváncsiságból megkóstolnak és akár el is fogyasztanak olyan dolgokat, amik amúgy egyáltalán nem táplálkozásra valók. A pica kóros esete olyankor áll fenn, ha már olyan korú a beteg, amikor belátással képes lenni a táplálkozását illetően, és amikor nem csak alkalmi, hanem rendszeres ez a kényszer. Ezekben az esetekben viszont az elfogyasztott dolgok sokkolóan széles palettáját írta már le az orvostudomány: többek között kréta, üveg, széklet, festék, hajszálak, vizelet, fa, cigarettacsikk, hamu, ragasztó, gomb, szög, füstölő, vatta, mész, hegyezett ceruzák forgácsa és mosogatószivacs szerepel a listákon.

A picáról sokáig azt feltételezték, hogy a betegei a szervezetükből hiányzó valamilyen tápanyagot próbálnak meg ilyen téves módon pótolni, de a legújabb kutatások szerint sokkal inkább olyan szociális, biológiai és pszichés zavar áll mögötte, amely diagnosztizálást és terápiát igényel. Kisebb gyerekek esetében a hirtelen megjelenő tünetek feltételezhetnek valami olyan eseményt, ami kibillentette az érzelmi egyensúlyából, és amit egyedül képtelen feldolgozni – az iskolában radírt vagy krétát rágó gyerekek is rendszerint olyan családokból érkeznek, ahol éppen válás, bántalmazás, esetleg olyan teljesítményelvárások vannak, amik a gyerek nem tud megfelelni. De a felnőttkori pica esetén is jellemző háttér az érzelmi zűrzavar, és bipolár betegeknél, illetve autista jegyeket mutató embereknél is gyakrabban előfordul.

Az elfogyasztott anyagok egészségre káros hatása mellett a pica rendszerint gyakran társul más betegségekkel is. A betegek tisztában vannak a problémájukkal, de nem mernek orvoshoz fordulni, hiszen akkor eltiltanák őket az élvezetüket és függőségüket jelentő anyagoktól. Emiatt gyakran meghánytatják magukat, „megbánva" a kóros táplálkozást, és így próbálva kordában tartani a hatásait – az egész vége pedig egy alapos bulimia lesz.

Az amerikai diáklány Tempestt Henderson például tudta, hogy függősége a halálát okozhatja, mégsem volt képes leállni a szappanevéssel: hetente akár öt darab szappant is elfogyasztott, megspékelve egy kis mosóporral is.