Alvás közben riadnak fel a belső bombára: ilyen titokzatos kór a robbanó fej szindróma

A robbanó fej szindrómában szenvedőknek nem robban fel szó szerint a fejük. A koponyán belül történik egy robbanás, de hálistennek ez sem igazi detonáció, csupán ők maguk érzik így. Ez a fejen belüli robbanásérzet pedig mindig alvás közben következik be, amitől persze aztán felriadnak, és ez alvásproblémákat, szorongást idézhet elő náluk.

De milyen is pontosan az a „robbanás", amit a szindrómában szenvedők érezni vélnek? A páciensek arról számolnak be, hogy egyértelműen a fejük belsejében azonosítják a hang forrását, mintha onnan jönne. Maga a hang pedig dörgésre, pisztolylövésre, zörgő fémes hangra, cintányérok zajára, hangos ajtócsapkodásra emlékeztek a különféle beszámolók szerint. Ez a hanghatás mindössze néhány másodperc hosszúságú, ami persze épp elég ahhoz, hogy az illető felébredjen tőle, és magától a felébredéstől szűnik meg – szerencsére, mert hosszabb távon teljesen elviselhetetlen volna, és őrületbe kergetné a betegeket. Az is sokszor előfordul, hogy ez a „robbanás" nemcsak hang- de vizuális hatással is jár, ilyenkor éles fény felvillanását is észlelik a páciensek. A szindrómáról azt is tudjuk még az érintettek tapasztalatai és kutatási megfigyelések alapján, hogy az alvás első harmadában, a mély álomba zuhanás előtt fázisban érkezik meg az a bizonyos roppant kellemetlen pillanat.

A robbanó fej szindrómát először 1920-ban írta le Sir Robert Armstrong-Jones walesi orvos és pszichiáter, de még mindig nagyon keveset tud róla a tudomány. Azt sem tudjuk, hogy mennyire gyakori, mivel nem olyan súlyosak a következményei, hogy a benne szenvedők feltétlenül orvoshoz forduljanak vele, így rengeteg lehet a rejtett eset. Ráadásul időszakos problémáról van szó, aminek a megjelenése bizonyos pácienseknél akár folyamatosan minden éjszaka is megtörténik, másoknál viszont évek is eltelnek egy-egy eset között, és sokaknál egyszerűen elmúlik a szindrómát vélhetően okozó környezeti hatások megszűnésével. A statisztikákból annyi még kirajzolódik, hogy a nőket gyakrabban érinti ez a probléma, és köztük is jellemzően inkább az ötven felettieket, de tízéves fiú páciens is került már ezzel a szindrómával orvosok elé. Az okairól sem tud biztosat a tudomány, de erős a feltételezés, hogy a megjelenése erősen stresszes és/vagy nagyon kimerült életszakaszokhoz kapcsolódik, és ezek eredményeznek olyan fizikai tüneteket, kisebb rohamokat is az idegrendszerben (egyes elméletek szerint a halántéklebenyben, mások szerint a középfülben), amiket aztán robbanásként érzékelnek az ettől szenvedők.

A robbanó fej szindrómát így a paraszomniák közé sorolta be az orvostudomány – ide olyan problémák tartoznak, amikor a betegek az alváshoz nem illő, normális esetben az alvás által lehetetlenné tett dolgokat tesznek, mint a legismertebb paraszomnia, az alvajárás esetében. A robbanó fej szindróma önmagában, közvetlenül nem okoz további egészségügyi problémákat, közvetve viszont rosszabbá teheti a páciensek életminőségét. Akadályozza a békés, pihentető alvást, főként, hogyha a robbanás okozta felriadás után valaki nem tud már visszaaludni; vagy attól tartva már eleve fél elaludni, legrosszabb esetben pedig ez szorongásos pszichológiai problémához is vezethet. Ezért a pontos kiváltó ok ismeretének hiányában a kezelése is inkább tüneti: megfelelő alvási szokások kialakítása, pszichoterápia, relaxációs tréning, stresszkezelő technikák, esetleg nyugtató-altató gyógyszerek jöhetnek szóba megoldási kísérletként.

A külöleges betegségekről szóló cikksorozatunk további részeit itt találod.