"Séf vagyok, és elfelejtettem süteményt sütni" - ezért veszítjük el a memóriánkat stressz vagy trauma hatására

2016 elején Juliet Owen-Nuttall úgy döntött, úgy kapcsolódik ki egy komoly munkabeli stressz és a teljes anyagi csőd után, hogy süteményt süt. A feladat nem tűnt nagy kihívásnak számára, ugyanis Juliet képzett szakács, és korábban esküvői tortadíszítéssel foglalkozott. Amikor hozzáfogott, döbbenten vette észre, hogy fogalma sincs, mit kell csinálni. „Séf vagyok, és elfelejtettem süteményt sütni" - idézte fel a történteket, és hozzátette: "Furcsán hangzik, de úgy éreztem, nem jut eszembe semmi, amit egyébként tudok" - idézi a nőt a The Guardian.

Juliet elmondta, olyan munkát vállalt Costa Ricában férjével, amelyben átverték, és minden megtakarításuk elúszott: ez okozta számára a traumát.

„Csak bizonyos részletekre emlékszem. Amikor megtudtuk, hogy mindent elvesztettünk, borzasztó rosszul éreztem magam. Aztán minden homályos lett, rengeteg emlékem és tudásom elveszett, mintha sosem lett volna. Úgy éreztem magam, mintha az agyam egy sötét, szűk folyosó lenne, és azon kívül nincs semmi" - tette hozzá. Juliet arról is beszélt, hogy ennyi év után is előfordul, hogy kiesnek számára dolgok, de alapvetően sokkal jobban érzi magát, ám az említett időszakból még mindig nem emlékszik mindenre.

Pszichológusok és agykutatók szerint, amit Juliet tapasztalt, az egyáltalán nem egyedi jelenség. A magas érzelmi stressz, a gyász, a trauma létrehozhat egy úgynevezett agyi köd-állapotot. Ezt egyébként korábban csupán a poszttraumás stressznél tartották számon tünetként.

Hasonló problémával küzd a 35 éves Sophie is. A nő nyolc hónappal ezelőtt szülés közben veszítette el a kisbabáját, és azóta naponta meg kell küzdenie az emlékezetkieséssel. Elmondta, hogy rendszeresen elfelejti, hol hagyta a táskáját, de még a közeli barátai neve és a napi tennivalói is gyakran kimennek a fejéből.

"Az emlékezet az elme egyik legfigyelemreméltóbb funkciója" - vélekedik Bernhard Staresina, az Oxfordi Egyetem kísérleti pszichológiai tanszékének professzora. "Csoda, hogy egyáltalán bármire is emlékszünk" - tette hozzá és azt is elmondta, miért gondolja ezt.

Staresina arról is beszélt, hogy ez a memóriazavar nem tartós, az alvás kulcsfontosságú része a memória stabilizálásának, és a kognitív viselkedésterápia is hatásos lehet a kezelésében.