Kitört a botrány
"Ma bemutatom nektek, milyen is az én valódi stílusom. Sokféle trendet érzek a magaménak, de minden öltözékem alapja az egyszínű, letisztult vonalú, jól kombinálható darabok. A legújabb kollekciómat azoknak a nőknek ajánlom, akik szeretik a visszafogott, nőies darabokat. Remélem, tetszeni fog nektek. Bemutatom nektek a SUGARBIRD by ZÉ kollekciót!" – írta a magyar modell, Debreczeni Zita, a Cukormadarak egyik arca a közösségi oldalon. Természetesen a dolog azonnal feltűnt Cako Kingának, aki korábban egy ehhez a darabhoz a megszólalásig hasonló ruhát dobott piacra. "Azért a pofátlanságnak is van határa! Debreczeni Zita megtalálta a 'valódi stílusát' a kampányruhám lemásolásában! Gratulálok! Azt is tudom, melyik üzletből vásárolta meg a mintadarabot" – írta a magyar tervező.
A ruhabotrány kirobbanása után néhány nappal a Sugarbird úgy döntött, az ominózus ruha mégsem kerül bele a kollekcióba. "Szeretnénk nektek jelezni, hogy a cég vezetőségével és Zitával közösen úgy döntöttünk, hogy a képen látható ruhát kivesszük a kollekcióból és visszahívjuk, illetve leállítjuk a gyártását. Az indok: a ruha nagyon hasonlít az egyik magyar divattervező, Cako Kinga kampányruhájára. Szeretnénk leszögezni, a ruhát nem másoltuk! Mi évente több száz fazonnal dolgozunk, és tiszteljük és támogatjuk a magyar tervezők munkáját annyira, hogy még csak hasonlót sem szeretnénk piacra dobni, ezzel az ő üzleti lehetőségeit károsítani..."
Ez történt korábban
Ez azonban nem az első eset, hogy a Sugarbird bajba került. 2009-ben például Gyulai Natália, a Nati 100% Pure Idea tervezőjének darabja „inspirálta" a Sugarbird egyik darabját, 2011-ben pedig Sarkadi Fanni Ooh my deer márkájának egyik kreációja járt ugyanígy. A történet itt még nem ér véget - a magyar celeblányok által ismertté vált márka ugyanis többször dobott már piacra olyan ruhákat, melyek szinte a megszólalásig hasonlítottak olyan nagy külföldi márkák darabjaira, mint a River Island, a Dolce & Gabbana, Hervé Leger vagy a Bebe.
Az persze, hogy a lányok külföldről inspirálódnak, a divat iránt érdeklődőknek tűnik fel leginkább, és valljuk be, a világmárkák tervezőit nem különösebben érdekli, ha itthon néhány glamúrmodell az övékéhez hasonló darabokban parádézik. Itthon azonban szinte lehetetlen, hogy botrány vagy pereskedés nélkül megússzák a dolgot, ráadásul a márka hírnevének sem tesz jót a rendszeres plágiumvád. A balhé óta pedig az egyik csapattag, Tatár Csilla ki is lépett a hölgyek közül - erről itt írtunk bővebben. Talán neki már nem volt kedve a nevét adni a kreációkhoz?
Ki másol kit?
A legújabb fejlemény pedig az, hogy a Cukormadarak márkatulajdonosa, ügyvezetője, Jagasics V. Csonka Hedvig a közösségi oldalán adott ki közleményt a történtekről. ,,A Sugarbird alapvetően egy FAST FASHION cég. Ezek a cégek a világon mindenütt jellemzően a nagy trendek után mennek. Mi is. Emellett saját ötleteket is valósítunk meg, saját terveket is készítünk. Igen, a kifutóról is ötletelünk, a külföldi kifutókról!, és a képekhez teljesen hasonlókat készítünk. Igen! Ezt soha nem tagadtuk. DE! Soha nem loptunk magyar tervezőtől. ...Cako Kinga minket Zita ruhája miatt perrel fenyeget, mert hasonlít az ő egyik ruhájára. És egy országot fordított ellenünk. Neki mindenki elhitte, hogy az az ő ruhaterve! Mert ő divattervező. Holott semmivel nem különb nálunk, sőt. Az a ruha, amiért minket perelni szeretne, az ő állítólagos saját terve, a kampányruhája egy az egyben egy 2012-es Willow! Mi nem okoztunk meglepetést, de ő lejáratta az összes magyar tervezőt Magyarországon!..." - írja Hedvig.
Külföldön is megy a koppintás
De senki ne higgye, hogy csak itthon történhet ilyen: külföldön nem egyszer volt már arra példa, hogy egy fast fashion márka elemelt néhány jellegzetes stíluselemet egy világmárkától, vagy egy az egyben ugyanolyan ruhát dobtak piacra. Tavaly például a Celine őszi kollekciójában megjelent, térd alá érő sötétszürke plisszírozott szoknya visszaköszönt a Zara kollekciójában is.
De a H&M-et is kapták már koppintáson: 2013 tavaszán a Kristen Stewart által is viselt Balenciaga felsőt másolta le szinte egy az egyben a lényegesen olcsóbb ruhákat forgalmazó márka, ők tízezrek helyett körülbelül hatezer forintot kértek a felsőért.
Mit mond az ügyvéd?
A Life.hu felkereste dr. Lukácsi Pétert, az SBGK Szabadalmi és Ügyvédi Irodák ügyvédjét. A legutóbbi hazai divatbotrány kapcsán arra voltunk kíváncsiak, mennyiben védi a hazai jog a tervezőket. "A ruhák, ruhatervek részesülhetnek szerzői jogi védelemben, hiszen a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. tv. védi a tág értelemben vett művészeti alkotásokat. A szerzői jogi védelem az alkotást a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, eredeti jellege alapján illeti meg. Amennyiben egy ruha, illetve ruhaterv ezen feltételeknek megfelel, úgy a szerzői jogi védelem alapján a szerzőnek kizárólagos joga van a mű egészének vagy valamely azonosítható részének anyagi formában és nem anyagi formában történő bármilyen felhasználására és minden egyes felhasználás engedélyezésére. A szerző engedélye nélküli felhasználás jogsértést valósít meg."
Természetesen kiskapuk mindig vannak – ezzel a Szerzői Jogi Szakértői Testület egy 2005-ben született szakvéleményében foglalkozott. "A tervezők gyakorlatában szokásos és elfogadott, hogy divatlapokban és modellbemutatókon látott ötleteket felhasználjanak és azokból a divatnak megfelelő változatokat hozzanak létre, sőt bizonyos elemeket az ún. trendkollekciók kifejezetten követésre ajánlanak. Ilyen például az 1991-92 Guy Laroche sportkollekcióban a nadrágszár ferde elvágása, mely ennek a hobbiruhának is a jellegzetessége. Ezt az elemet Cardin 1988-as előre jelző albuma is tartalmazza. Ilyen elem a jellegzetes Ferrari Forma-1 színösszeállítása is a Marlboro felirattal. Amennyiben a tervező egy közismert, közzétett és a tervezők által felhasználásra kifejezetten ajánlott ötletek alapján tervezte meg az adott ruhákat, úgy ezen ruhatervek nagyon szorosan vett értelemben és szűk terjedelemben élveznek csak szerzői jogi védelmet, tehát csak és kizárólag akkor sérülnek a szerző jogai, ha minden változtatás nélkül, 'egy az egyben' másolja le valaki a tervet.
Következésképpen, önmagában az, hogy egy ruha bizonyos elemei egyeznek, vagy erős hasonlóságot mutatnak egy másik tervező által készített modell egyes részleteihez még nem biztos, hogy perdöntő. Amennyiben ugyanis bebizonyosodik, hogy ezen elemek a nemzetközi divatsajtóból valamennyi fél számára ismertek lehettek, úgy csak az 'egy az egyben' való másolás esetén beszélhetünk jogsértésről, de önmagában az egyes elemek hasonlósága nem minősül jogsértőnek, tekintettel arra, hogy a szerzői jog az ötleteket nem védi. Természetesen amennyiben a korábbi tervező munkája, tervei, illetve annak egyes részletei is teljesen egyéni-eredeti jellegűek (tehát például a tervező nem közismert, közzétett és a tervezők által felhasználásra kifejezetten ajánlott ötletek alapján tervezte meg a kérdéses ruhákat), úgy az egyes elemek másolása is szerzői jogsértést valósíthat meg."
A fentiek értelmében kimondhatjuk: a nagy divatházak tisztában vannak azzal, hogy tőlük inspirálódnak a kisebb márkák és a fast fashion láncok, ezzel pedig nincs is baj addig, amíg ez utóbbi cégek veszik a fáradtságot, és kicsit alakítanak a terveken. Ezt itthon sem ártana észben tartania azoknak, akik akár világmárkától, akár kisebb hazai vagy külföldi tervezőktől inspirálódnak, hiszen a divat lényegi eleme a kreativitás, és éppen ez az, amit imádunk benne. Balhézás és egymás lejáratása helyett pedig jobb lenne, ha mindenki az egyéniségével és a stílusával foglalkozna.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.