Morális valóság: eutanázia gyerekeknek

A tizenkét esztendős Nancy Fitzmaurice vakon született, és segítség nélkül nem tudott járni, beszélni, enni és inni. Agyhártyagyulladásban, vérmérgezésben és vízfejűségben is szenvedett. A halálhoz való jogát engedélyező bírósági határozat előtt édesanyja, Charlotte, a következőket írta bírósági beadványában: „A lányom már nem a lányom. Most már pusztán egy héj. Eltűnt a szeméből a fény, és a helyére félelem és békevágy költözött. Ma Nancy érdekében kérem Önöket, mert őszintén meg vagyok győződve arról, hogy már eleget szenvedett. Megszakad a szívem, hogy ezt ki kell mondanom, de muszáj kimondanom.” A bíróság augusztusban adta meg az engedélyt, és Nancy 14 nap múlva meghalt.

Az ügyben a kislány 24 órás ápolását végző londoni Great Ormond Street-i Kórház képviselte a szülőket a bíróságon, ahol azt kérvényezték, hogy megkapják a jogot arra, hogy véget vessenek Nancy életének. A határozat precedens értékű, mivel ez volt az első alkalom, hogy a bíróság engedélyezte egy olyan gyermek halálát, aki képes volt önállóan lélegezni, és nem szenvedett halálos betegségben. Édesanyja, Charlotte Fitzmaurice, aki feladta ápolónői állását lánya gondozásáért, így nyilatkozott a történtekről: „Nancy napi 24 órában kiabált és vonaglott a fájdalomtól, és megszakadt a szívem attól, hogy így kellett látnom. Egyszerűen nem bírtam elviselni, hogy semmit sem tehetek érte, és nem enyhíthetek a szenvedésein. Szép emlékeket szerettem volna Nancyről, nem szívszorítókat.”

Két nappal azelőtt, hogy 2002 júliusában életet adott Nancynek, Charlotte megtudta az orvosoktól, hogy mivel B-csoportú Streptococcus baktériumot hordozott, a lánya valószínűleg súlyos betegen fog születni. Ha a baktériumot időben felfedezik, a fertőzés antibiotikumokkal könnyen kezelhető az anyaméhben, de a kismamával közölték, hogy mivel nem kezdték el időben a kezelést, babája egészsége károsodni fog. A kislány olyan súlyos beteg lett, hogy az orvosok azt jósolták, nem fogja megérni a negyedik születésnapját. A prognózis ellenére Nancy jóval túlélte a négyéves kort. Egy 2012-ben végzett rutin vesekőműtétet követően azonban fertőzést kapott, és a szakorvosok közölték a szülőkkel, hogy többé nem tehetnek semmit. A kislány immunissá vált a morfium és ketamin tartalmú erős fájdalomcsillapító keverékre, ezért állandó fájdalmai voltak. Édesanyja és édesapja, David Wise, ekkor fordult a kórház etikai bizottságához, és arra kérte az orvosokat, hogy vessenek véget Nancy szenvedéseinek. Az orvosok ugyan beleegyeztek abba, hogy leállítják a kislány táplálását, nem tudtak kivonni minden folyadékot, ezért azt mondták, hogy még hónapokig életben maradhat. A bizottság Nancy ügyét bíróság elé vitte azzal az indokkal, hogy a kislány megérdemli a gyorsabb és kevésbé fájdalmas halált.

Édesanyja így emlékszik vissza az utolsó időszakra: „Az utolsó nap volt életem legnehezebb időszaka. Hihetetlenül szörnyű érzés volt. Minden nap hiányzik a gyönyörű kislányom, és bár tudom, hogy helyesen cselekedtem, sosem fogok megbocsájtani magamnak. Nem szabadna megtörténnie, hogy egy anyának kell döntenie arról, hogy gyermeke meghaljon.”

Az eutanázia hívei szerint

Az eutanázia hívei az élet utilitarista szemléletéből indulnak ki, nevezetesen: kisebb értéket tulajdonítanak az életnek, amikor annak hasznossága csökken, vagy egyenesen a végéhez közeledik. Így követhető az a gondolatmenet, hogy a gyógyíthatatlan és fájdalmas betegség esetén vagy a végstádiumba jutott beteg esetében az élet fenntartása már nem áll érdekében sem a betegnek, sem a családjának, hozzátartozóinak, sem a társadalomnak. A következtetés pedig: az embernek nemcsak az életéhez van joga, hanem a halálához is, az emberhez méltó halálhoz való jogról beszélhetünk. A legtöbb jogrendszerben nincs kifejezetten erre vonatkozó intézkedés, jogszabály, ezért az eutanáziát vagy öngyilkosságnak vagy gyilkosságnak tekintik – ha mások követik el.

A legszörnyűbb magyar példa

A közvélekedésben az eutanáziával összefüggésbe hozott legismertebb ügyet a magyar igazságszolgáltatás egyértelműen emberölésnek minősítette. Binder Györgyi még 1993 szeptemberében végzett gyógyíthatatlan betegségben szenvedő, nagyfokú fájdalomnak kitett 11 éves lányával, gyermeke kérésére. A kislány fürdővizébe egy működő hajszárítót ejtett, majd a víz alá nyomta a gyermekét, aki meghalt. Az eutanáziára hivatkozó anyát a bíróság kétévi börtönbüntetésre ítélte, végrehajtását háromévi próbaidőre felfüggesztette. Az ügyészi fellebbezésnek helyt adva a Legfelsőbb Bíróság 1995-ben úgy döntött, hogy az emberölésért kiszabott szabadságvesztést a vádlottnak le kell töltenie. Göncz Árpád államfő végül kegyelmet adott az anyának.

Belgiumban év eleje óta legális a gyermek-eutanázia

Európa-szerte több mint 200 ezren kérték a belga királyt 2014 elején, hogy ne adja nevét ahhoz a törvényhez, amely gyermekekre is kiterjeszti az eutanáziát. Az uralkodó ennek ellenére aláírta a törvényt, így a jogszabály hatályba lép. „Technikailag nem bonyolult folyamat egy gyermeket átsegíteni a másvilágra. Intravénás nyugtatókkal lecsendesítik az agyát, majd erős fájdalomcsillapítót, többnyire morfiumot adnak neki. A légzés jellemzően már ettől leáll. Az egész nem tart tovább öt-tíz percnél. Furcsa ilyet mondani, de a halál beálltának ez tényleg egy nagyon békés módja” – nyilatkozta a NewScientist brit ismeretterjesztő lapnak Eduard Verhagen, a Gröningeni Orvostudományi Egyetem gyermekgyógyászati részlegének vezetője Hollandiában. A törvény hatályba lépését követően többszáz gyerekorvos nyílt levelet adott közzé a törvény ellen, amelyben leírják, hogy a modern orvostudomány képes bárki fájdalmát enyhíteni.

A katolikus egyház véleménye szerint

A katolikus egyház tanítása szerint erkölcsileg és jogilag is rossz magatartás, a szándékos emberölés egy fajtája. Minden olyan cselekedet vagy mulasztás, amely akár önmagában, akár szándékosan halált okoz azért, hogy megszüntesse a fájdalmat, az emberi természet méltóságával és Teremtőjének, az élő Istennek tiszteletével súlyosan ellenkező gyilkosság.