A jövő házai már a jelenben élnek - Beszélgetés Bényei István építésszel

Komplex gondolkodásának köszönhetően, együtt él a megrendelő igényeivel, ugyanakkor nem hagyja el saját stílusát, és szem előtt tartja a ház későbbi jövőjét is. A tervező stúdiójának neve is - B13 Építőművész Kft. – erre a fajta gondolkodásmódra utal; a háznak nem csupán funkcionális és élhető térnek kell lennie, hanem egyfajta műalkotásnak is.

„Ma, ha az ember egy jó tervezésű és jó telek lokációval rendelkező ingatlan tulajdonosa, az egy nagyon komoly értéktartó és értéknövelő befektetés. Ebben a mobilvilágban ez nagyon fontos; az ember kettőt gondol és már kint él Németországban, vagy épp Hollandiában. Elképesztő haszonnal el lehet adni még ma is a jó tervezésű házakat - vagy az ember megtartja az ingatlant, és közben ki tudja adni, nem úgy, mint a válság idején. Még 2008-2011-ben – a bedőlt hitelek miatt - elárasztották a piacot a bankok mediterrán stílusú házakkal. A mai napig nem lehet ezeket eladni, mivel ez a művészeti megfogalmazás, stílus nem ide való volt, ezt a piac is szép lassan belátta. Elmúlt, csak hogy ezt van, akinek 50, 100, 200 milliója bánja, és úgy gondolom, ezzel nem lett volna szabad játszani. Ez az építész felelőssége; lehet mediterrán stílusú házakat tervezni, csak mindenki nézzen a lelkiismeretébe, hogy miért.

Mindenki megkeresését megtiszteltetésnek veszem. Ilyenkor meghívom őket egy kávéra, és 1-1,5 órát csak beszélgetünk. Lehet érezni a kémiát, hogy ez fog-e működni. Amikor rönkházat vagy mediterrán stílusú házat szeretnének, én elmondom a saját véleményemet; nézzük meg, megtudjuk-e egymást változtatni olyan irányba, hogy az a kompromisszum egyikünknek se fájjon. Ha ez nem sikerül – továbbra is ezekhez hasonlót szeretnének -, akkor megköszönöm, de nem fogunk tudni együttműködni.

Mire megvalósul egy ház, az 1,5-2 év.

Hosszú a tervezési idő, nagyon nagy a felelősség. Megcsináljuk a belsőépítészetet is, de a kivitelezés végéig a megrendelő mellett vagyunk. Én ebben a két évben mosolyogni szeretek és nagyon jó hangulatban lenni a megrendelőkkel, nem pedig feszülni. A házátadón néha utoljára találkozunk, néha viszont barátságok szövődnek. Ennél szebb nincs, mint hogy az ilyen két éves ciklusokban az ember végig csak jókedvű.

Sokan úgy gondolják, hogy ez egy későbbi kérdés az építészeti tervezésnél, én úgy gondolom, hogy nem. A gardrób akkora lesz, amekkorát megbeszéltünk centiméterre, és ebből az építészeti és belsőépítészeti gondolkodásból nagyon szép terek tudnak kialakulni.

Nagyobbnak tűnnek, mint amekkorák, mégis élhető terek.

Mi a lehetőségekhez mérten - ha szükség van rá - megpróbáljuk optikai csalással nagyobbá tenni a tereket; nagy üvegeket használunk, ugyanebből a célból együtt dolgozunk a táj- és kertépítővel. Nem szeretjük korlátozni a tervezést a négy fal és az üveg síkjáig; a terasz, a kert, a medence, a kerítés, mind-mind fontos eleme a tervezési területnek. Például a konyhákat úgy szoktuk tervezni - ha a hölgy vagy az úr szeret főzni –, hogy a pult mögül lássa a gyerekeket a medencénél, a vendégeket a teraszon, a férjét egy sörrel a kezében a tévé előtt. Én is családos ember vagyok, így tudom, hogy a kapitányi pultból mindent látni kell!

Van, aki megengedheti magának, hogy 100 milliókért terveztessen, építessen magának házat, van, aki nem. Teljesen mindegy, imádjuk a kis munkákat is, de igazából nincs se nagy, se kis munka. Csak jó munka van.

Telkiben készítünk most egy kis cukorfalat házat, nem is értettem először a megrendelőt. Sokat beszélgettünk arról, hogy miért ilyet akar, ez nem családcentrikus – egy nagyon fiatal úriemberről van szó -, de annyira jó volt a hangulat, hogy azt mondtam, ezt a munkát nagyon szeretném. Ez lesz Telki legkisebb háza, és remélem, példamutató lesz ott az utcában, hogy ilyen irányba is el lehet menni anélkül, hogy az ember csak terjeng és terjeng a négyzetméterekkel. Ez egy nagyon érdekes kérdéskört vet fel: Feltétlenül szükség van az indokolatlanul beépített lakótérre? Valóban csak nagy házakat kell építeni? Ugyanakkor közben vizsgáljuk, hogy így az épület piacképes-e, vagy nem. Nekem ne mondja senki azt, hogy „innen már csak tepsiben fogják kivinni”. Ebben a rohanó világban már senki sem hisz.

Én ezt nem tekintem a munkahelyemnek.

Számomra ez egy szerelem, egy játék. Itt a srácokkal, lányokkal egész nap csak ökörködünk. Élvezzük, hogy a vágyainkat, terveinket, valaki önmagának vagy családjának megteremti, megvalósítja.
Úgy gondolom, hogy most már megtehetem, hogy megválogatom a munkákat. Az első pár óra, pár találkozás erről szól. Egyfajta pszichológusként is működök. Akit ki tudok nyitni, aki hajlandó nyitni, azzal nagyon jó terméket tudunk közösen létrehozni. Ha nem enged be hálószobatitkokba, akkor nem lesz jó a hálószoba. Nem vagyok mindenre kíváncsi, de bizonyos dolgokról igenis nyíltan kell beszélnünk.

Nem lehet öncélúan ceruzákkal vonalakat húzni, és számon kérni egy kőművesen, megrendelőn, hogy miért is nem valósul meg az az autotelikus terv. Felelősséggel tartozunk és az mindegy, hogy valakinek 5, 50 vagy 500 milliója van-e.

A 2 éves folyamatnak az egyharmada tervezéssel zajlik. Nagyon sok házunk, ahogy megterveztük, úgy is készül el. Minden házat megépítünk 3D-ben, megmutatjuk a beépítendő anyagokat a megrendelőnek. Ám, még így is előfordulhat, hogy az építkezés közben módosítunk. Hiszen kijöhet például egy új burkolat, vagy találunk mi, esetleg a megrendelő valamit, ami jobb lenne. Ilyenkor nyitottak, rugalmasak vagyunk, segítünk a döntésben.

Magyarországon nagyon sok jó építész és belsőépítész van.

Jó páran vagyunk szerintem, akik ismerjük, figyelemmel kísérjük egymás munkáit, és finom kritikákkal is tudjuk illetni. Egy kellemes verseny is kialakult a körünkben, de ez nem aranyérmekért megy, hanem az épített környezet jobbá tételéért. Van azonban egy vastag réteg, aki nem tesz semmit az épített kultúráért, az épített környezetért. Nem szól bele, csak lélektelenül kiszolgálja a megrendelői igényeket. Az ember járkál Budapesten és vidéken, elképesztő, hogy milyen épületek, megoldások születnek.

Átléptünk már egy határt, nem passzív, hanem aktív házakat kell tervezni.”