Kihalástól megmenekült állatok – nélkülük szegényebb lenne az élővilágunk

Sajnálatos módon sok állatfaj veszélyeztetett a Földön. Ennek okai elsősorban az emberek életmódjának következményei, de egyéb tényezők is közrejátszanak abban, hogy egy állatfaj a kihalás szélére sodródik.

Ha elég időt és energiát fordítunk a megmentésükre, ez a helyzet visszafordítható. Több olyan esetről hallhattunk már, ami azt bizonyítja, hogy ez lehetséges. Leginkább az vált be a mentési eljárások közül, ha az illetékesek visszahelyezik a korábbi élőhelyükre a kismértékben felszaporított állatokat.

Nemrégiben jelentették be,

Kína egyik jelképe a „sebezhető" kategóriába került át, amiatt a számtalan erőfeszítés miatt, amit az emberek tettek azért, hogy megmentsék a sokak által kedvelt fajt.

A természetvédők elszánt munkájának köszönhetően korábban még jó néhány állatot sikerült megmenteni a kihalástól. Lássuk, hogy melyek ezek:

A rizsföldek kialakítása miatt az élőhelyükön az évezred végén mindössze száz vadon élő példány volt fellelhető a Jangce folyó mentén élő hüllők közül. 120 aligátor kitelepítésével törekedtek megduplázni a populáció számát 2019-ben.

A faj eredetileg a Kaliforniai-öböl északi részén honos, de az intenzív halászat nagyon lecsökkentette az állományát. A másfél méteresre megnövő tengeri emlős a legkisebb ismert cetféle. Pillanatnyilag csak lelassították a populációjuk egyedszámának nagymértékű zuhanását a megmentésük érdekében tett erőfeszítésekkel. Sajnos, nem biztos, hogy tartósan is sikerül megmenti őket, mivel mára mindössze tíz példány maradt belőlük.

Az erszényes ragadozó, amelyet tasmán ördög néven is emlegetnek, annak idején Ausztrália-szerte mindenütt előfordult. Azonban a kilencvenes évektől sajnos 90 százalékukat megsemmisítette a fertőző arctumorbetegség. A 2010-es évek közepétől ért el sikereket a tudomány a betegség ellen feltalált vakcinával.

Kentben próbálják meg feltámasztani a Nagy-Britanniában 10000 éve kihalt növényevő emlőst a helybeli környezetvédők. Sajnos, azonban az ország hagyományos természeti környezete az idők során teljesen tönkrement, ez nagymértékben nehezíti az erőfeszítéseiket. Ennek ellenére az ősi erdők visszaállítása után, 2022-ben szabadon engednék a bölényeket.

Az amerikai Yellowstone-ban az évtizedek során elszaporodott szarvasállomány a hódokat fenyegette, ezért 70 év után visszatelepítették a farkasokat a világ legrégebbi nemzeti parkjába. Negyed évszázad alatt 600 példányra nőtt a 41 visszahelyezett farkas populációja. De a parkban még mindig rendszeresen vadásszák a szarvasmarháikat védő tenyésztők az említett állatokat.

A XIX. század folyamán a ragadozó eltűnt Európából, de sikerült újra visszatelepíteni példányait Franciaországba, Olaszországba, Svájcba, Németországba és Ausztriába a 70-es években. Jelenleg a kontinensen elszigetelt csoportokban élnek.

Az 1970-es években a csendes-óceáni szigeten egy betelepített és elszaporodott kígyófaj végzett a madárfajjal. Egy megmentésükre szervezett programban 1981-től fogságban tenyésztették, majd a közelben lévő, kígyómentes Rota szigetén szabadon eresztették a madarakat.

A Kínában honos szarvasfajtát a helybeli lakosság a XIX. század végére teljesen levadászta. Momentán már 700 állat él eredeti hazájában, miután az európai állatkertekben élő példányokat szaporítva visszatelepítették. A fajt lejegyző francia hittérítőről kapta a nevét, azonban Milunak is becézik.

Ez is érdekelhet: Ezek a legtöbbet érő, vadon élő állatok Magyarországon.