Emilie Flöge, aki felszabadította a nőket a fűzők rabságából

A fiatal lány a karrierjét 19 évesen, varrónőként kezdte, és hosszú időre elkötelezte magát nővére varróiskolájában. 1904-ben gondolt egyet és saját szalont nyitott két nővérével a bécsi Mariahilfer Strasse-n. A szalon neve a Schwestern Flöge lett, és a szecesszió stílusának megfelelően alakították ki és rendezték be, de érezhető volt rajta Emilie Flöge egyedi látásmódja és ízlésvilága is. A szecesszióra a nagymértékű stilizálás jellemző, a növényi vagy geometrikus mintákra építkező hullámzó ornamentika, az élénk színek használata, "organikus" jellegű formálás. Azonban nem csak a szalonban mutatkoztak meg a szecesszió jegyei, de a ruháin is.

A bolt koncepciója szokatlan volt, főként amiatt, hogy az üzletet olyan nők vezették, akik nem voltak rászorulva a férfiak támogatására. Az üzlet hamarosan szárnyalni kezdett, hiszen nem csupán Bécs, de Európa egyik legnépszerűbb divatszalonjává vált.

Emilie Flöge London mellett Párizsban is megfordult, és útjai során megismerkedett Coco Chanel, Christian Dior és Paul Poiret kreációival. Ezek a tapasztalatok pedig nagy hatással voltak a dizájnjaira is.

Emilie Flöge forradalmasította a bő, laza esésű ruhát. Akkoriban vált igénnyé a nők fűzőktől való felszabadítása, és laza esésű, köpenyszerű, bő ujjrésszel kialakított ruhákat tervezett. Emilie-re a francia kollégája volt a legnagyobb hatással, aki 1906-ban végleg szakított a fűzős ruhákkal.

A ruhák mintája igen részletgazdag és bonyolult, a szláv, valamint magyar motívumok ötvözete. A ruhák katalógusban is bemutatásra kerültek, ahol sokszor Emilie állt modellt. A fiatal nőnek kiváló üzleti érzéke volt, és az egyre inkább előretőrő ruhagyárak mellett is képes volt egy méregdrága szalont fenntartani. Sőt, igen kiterjedt klienskörrel rendelkezett, köztük sok amerikaival. Évente kétszer Párizsba ment, hogy anyagot, öveket és gombokat vásároljon, és a tervezésen kívül a kivitelezés is az ő kezében volt.

A szalon még az I. világháborút túlélte, de sajnos a II. világháború kitörésekor kénytelen volt bezárni. Ennek legfőbb oka, hogy a kliensei nagy részét zsidók alkották. Emilie azonban a saját házának felső emeletén kialakított egy kis szalont a márkának. A ház azonban odaveszett a háborúban, így az összes ruha megsemmisült.

Emilie Flöge tizenéves kora óta szoros barátságot ápolt Gustav Klimt festőművésszel, akinek a divatforradalmár a múzsája is volt, és kölcsönösen inspirálták egymást. Emilie gyakran állt modellt a festő képeihez, többször saját tervezésű ruháiban, és az asszony pedig több alkalommal használta fel Klimt motívumait a dizájnjain.

Emilie Flöge munkássága nem hagyott akkora nyomot a divatban, mint amennyire ezt megérdemelte volna. Az általa megálmodott zsákfazon ruha pedig a bohém stílushoz passzol leginkább.