Ezekből a jelekből ismered fel, ha nárcisztikus szülő gyermeke vagy

A nárcisztikus szülő alapvető hozzállása, hogy a gyerek nem egy tőle független, önálló ember, hanem saját maga kiterjesztése, tehát rendelkezik vele és az életével. Gyakorlatilag a tulajdona. És mivel a saját birtokaként tekint rá, nyilván joga van irányítani.

Ez már csak azért is problémás, mert az ilyen anya, vagy apa gyermeke sosem kapja meg a feltétel nélküli szeretetet, ami egy gyerek alapszükséglete.

Normál eseteben a szülő akkor is a gyerekei érdekét tartja szem előtt, amikor látszólag erőltet valamit, vagy lebeszél róla. A nárcisztikus szülő azonban mindig önmagára figyel,a saját igényei, vágyai, önmegvalósítása van a központban, tehát bármit tilt, vagy követel a csemetéjétől, az róla szól. Képtelen a saját érdekeit utódja érdekei mögé helyezni, ez mint lehetőség, fel sem merül benne. Közben gyermeke azt érzi, ő nem számít.

Komoly rettegés fogja el a gondolattól, hogy gyermeke esetleg sikeresebb lesz nála, igyekszik úton-útfélen kritizálni, indokolatlanul is, ezzel lerombolva az énképét, önbizalmát. A legfontosabb, hogy a siker csak őt illeti. A gyermek végül el is hiszi, hogy ő önmagában értéktelen.

A nárcisztikus szülő mindenkinél feljebb helyezi magát, nagy kár, hogy nem mindenki gondolkodik úgy, mint ő, hiszen ő mindenben (is) jártas, sőt jártasabb, mint mások. Kialakult benne egy hamis énkép, emiatt a környezetével lekezelő, az őt körülvevő emberekre tárgyként tekint. Ezt a negatív mintát a gyerek is könnyen átveheti.

Számára a legfontosabb, hogy mi van a felszínen, mit látnak belőle mások, a social médiát neki találták ki. Kifelé mindennek tökéletesnek kell lennie, hiszen saját szemében ő maga is az. A nárcisztikus szülő mindig a legjobb családból származik, a legfontosabb embereket ismeri, a munkája nélkülözhetetlen, ódákat zeng önnön fontosságáról. A gyerekének is tökéletesnek kell lennie, hiszen ők ketten egyek. És mit lát a gyerek? Hogy párhuzamos világban él.

Ha valami, az empátia nem jellemző a nárcisztikus szülőre. Gyermeke gondolataira nem kíváncsi, érzéseit sem megérteni, sem elfogadni nem tudja, mivel csak ő tudhatja a tutit, az ő hozzáállása a jó hozzáállás, a véleménye tény, milyen kár, hogy nem mindenki gondolkodik úgy, mint ő, gondolja. És hogy küzd meg ezzel a gyerek? Jó esetben kiáll magáért, rosszabb esetben elutasítja a szülőjét, eltávolodik tőle, a legrosszabb reakciója pedig az lehet, hogy hamis ént létrehozva maga is nárcisztikus jegyeket mutat.

Merev gondolkodása következtében nem képes a gyermeke változásaihoz alkalmazkodni, azoktól fél; ha nem tud kontrollt gyakorolni szeme fénye fölött, megsértődik. És büntet, lelki terrort alkalmaz, manipulál. A gyermeket hálátlansággal vádolja, saját lelki nyomoráért okolja, ha nem úgy akar pályát választani, ahogy diktálja, megvonja nemcsak a "szeretetét", de a támogatását is. Büszke akar rá lenni, de annak feltételei vannak, amelyek, ha nem teljesülnek, akkor vádaskodik, esetleg a család szégyenének nevezi a gyermekét.

A nárcisztikus szülőt nem érdeklik a gyermeke igényei, problémái, ő elvárja, hogy amíg ő él, a gyerek életében első számú legyen, gondoskodjon róla, akár anyagilag is. Vagyis a utódja a saját érdekeit mindig helyezze anyja-apja érdekei mögé.

Barát, barátnő, szerelem, esetleg már komoly kapcsolat. Ez az, ami a nárcisztikus szülő számára végképp elviselhetetlen és elfogadhatatlan. Hiszen akkor már nem ő lenne az első számú.. Ilyenkor jön a kritizálás, a partner teljes elutasítása, vagy akár a versengés a betolakodóval.

És van az úgy, hogy a szülő a folyamatos uralkodás helyett a teljes elhanyagolást választja, kizárólag saját kedvenc tevékenységeire, munkájára, karrierépítésére figyel, vagy bármire, amit fontosabbnak ítél meg a saját gyermeke nevelésénél.

Nárcisztikus szülő gyermekének lenni életre szóló teher lehet, hacsak nem ismeri fel időben az ember, hogy miben él, és tudatosan tesz lépéseket annak érdekében, hogy ne apja, vagy anyja szolgálatával élje le az életét.