A fekete-fehér-igen-nem koronázatlan királya azonban több mint tíz éve visszavonult a tévézéstől és egy másik szakmában találta meg a boldogságot. Az egykori műsorvezető 14 éve dolgozik ceremóniamesterként, miközben az otthonában felépített kis stúdiójában készíti saját rádióműsorát. Hiába volt éveken át képernyőn, mégsem hiányzik neki a tévézés és nem is keresi a lehetőséget arra, hogy mindenáron visszatérjen. Szakál Mikivel a Life.hu készített interjút.
Meglepő szakmában helyezkedtél el azután, hogy visszavonultál a tévézéstől. Hogyan lett belőled ceremóniamester?
– Az egész hobbinak indult, ha lehet ezt annak nevezni. Eleinte csak a barátaim, kollégáim esküvőjén voltam ceremóniamester, és többnyire én ajánlkoztam, hogy ha már meghívtak vendégnek, akkor szívesen levezénylem a lagzit is. Az egyik ilyen bulin látott engem egy pár, akiknek aztán én mentettem meg az esküvőjét. Azzal hívtak fel, hogy bajban vannak, a vőfélyük ugyanis az utolsó pillanatban lemondta a lagzit és megkérdezték, tudnék-e segíteni. Természetesen megcsináltam, rendben le is ment a lagzi, és nem is lett volna ebből nagy felhajtás, ha pár nappal később nem írja meg mindezt az egyik bulvárújság. Ez aztán olyan volt, mint egy jó vírus, elkezdett terjedni a hírem.
Mit élvezel benne ennyire, hogy hosszabb ideje csinálod már, mint egykor a tévézést?
– Nem tagadom, ez az egyik láb, amelyen most állunk. Ami viszont a legnagyobb motivációt adja, hogy szeretek olyan helyekre járni, ahol vidámak az emberek, ahol lehet ünnepelni, a lagzi pedig tökéletes hely erre. Hiába vesznek körül javarészt ismeretlen emberek, a jókedv ragadós és ezt én is tovább tudom adni. Nem beszélve arról, hogy boldogsággal tölt el, ha jól sikerül egy lagzi és hozzájárulhatok ahhoz, hogy egy fiatal párnak jól induljon a közös élete. Az elmúlt években keresztül-kasul beutaztam az országot, isteni jókat ettem. Imádom a vidéki esküvőket.
Ceremóniamesternek lenni nem olyan, mintha stand-upolnál?
– Egyáltalán nem! A lagzi olyan, mint bármelyik rendezvény, amelynek van házigazdája, aki gondoskodik arról, hogy minden rendben történjen, semmi se csússzon ki az időből, ne késsen az étel, ne legyen káosz. Az csak plusz, ha a ceremóniamester vicces, ha megteremti a jó hangulatot, de nekem nem feladatom, hogy ellopjam a show-t a menyasszony vagy a vőlegény elől.
Kicsit olyan ad hoc jellegű munkának tűnik. Sikerül összeegyeztetni ezt a családi programokkal?
– Az esküvői szezonban zsúfoltak a hétvégék, hétköznap viszont rettenetesen unalmas életet élek (nevet). Itthonról csinálom a rádióműsoromat a saját kis stúdiómban, nem vagyok időhöz kötve, ezért a hétköznapokat próbáljuk tartalmassá, produktívvá tenni. Szerencsére nincs ebből idehaza probléma, mivel a feleségem, Szűcs Kata színésznő volt, így pontosan tudja, hogy mivel jár ez a hivatás. Amikor megismerkedtünk, ő is sokat játszott hétvégente, szóval mi így alakítottuk ki a közös életünket, és ebbe csöppent bele a kisfiunk.
Több mint tíz éve már, hogy visszavonultál a tévézéstől. Mennyire volt nehéz kiszállni egy napi műsorból, a vele járó mókuskerékből?
– Nagyon könnyen váltok és alkalmazkodom az új helyzetekhez, ezért nem volt nehéz kiszállni. Nem okozott lelki törést. Egyvalamiért sajnáltam, hogy véget ért, méghozzá azért, mert felbomlott az a kis csapat, akikkel hét éven át napi szinten együtt dolgoztunk. A kollégák, jó barátok hiánya volt a nehéz, de mai napig tartjuk a kapcsolatot, összejárunk, szórakozunk. Szinte mindenkit másfelé sodort az élet, van, akit más országba, így nehéz közös programot szervezni, de igyekszünk időt találni egymásra.
Ha keresnének, visszatérnél a tévébe?
– Nem csinálnék magamból bohócot csak azért, hogy újra a tévében szerepeljek. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem keresnek, én pedig nem kilincselek. Teljesen elégedett vagyok az életemmel, kerek minden és nem hiányzik a képernyő.
Ez a mostani akkor egy nyugodtabb időszak?
– A tévézés kiszámíthatóbb, tervezhetőbb volt, hónapról hónapra megkaptuk a beosztást, az ember látta előre, mikor mennyit fog dolgozni. Persze most is tele a naptáram, novemberig összesen egy olyan hétvégém lesz, amikor nem megyek lagziba, de közben hétköznap meg jóval kevesebb a teendő. Más a ritmusa egy klasszikus munkahelyi melónak, és más annak, amit most csinálok, hogy utazom szerte az országban.
Akkor ezt szeretnéd csinálni életed végéig?
– Nem tudom. Sodródós gyerek vagyok, mindig talpra állok és megtalálom a helyem, bármerre visz is az élet. Most például elkezdtem egy iskolát, forgatókönyv- és drámaírást tanulok; rendkívül élvezem, hogy többféle stílusban is kipróbálhatom magam.
Mennyire skatulyázott be téged a játékműsor? Gondolok itt arra, hogy a fekete-fehér-igen-nemet a mai napig kérik tőled. Sosem volt eleged belőle?
– Nincs olyan esküvő, ahol ne lenne pár spicces vendég, aki meg van győződve arról, hogy le tud győzni ebben a játékban. Mindig csúfos kudarc a vége. (nevet) Sosem éreztem, hogy teher lenne ez a játék vagy elegem lenne belőle. Nagyon szeretem mind a mai napig, és bárki hív ki, szívesem vállalom a párbajt!
A kisfiad mit szól a te tévés karrieredhez? Megmutattátok neki, hogy "apa mivel foglalkozott"?
– Tud mindenről, meg az internet korában semmit sem lehet titokban tartani. Az osztálytársai is megtaláltak a neten rólam néhány felvételt különféle tévéműsorokból, és nyilván megmutatták neki is... Nem érzi magát ettől kínosan, de nem is csinál belőle nagy ügyet. Apa egykor tévézett, na bumm.
Tiltod ettől a pályától?
– Azt szeretném, ha boldog lenne, és ha őt a tévézés vonzza, én támogatni fogom benne. Próbálok jó apa lenni, néha persze türelmetlen vagyok, de azon dolgozom, hogy ne felnőtt fejjel gondolkodjak és ne húzzam fel magam apróságokon. Haveri a viszonyunk, együtt járunk koncertre, de ha kell, akkor kijátszom az apa-kártyát. Fontos, hogy jó példával járjunk elöl, mert a gyerekek kicsiként szívják magukba a tudást, másolják a szülőket és azonnal átveszik a káros szokásokat, a rossz viselkedésmintákat is.
A koronavírus-járvány mindenkinek nehéz volt, az esküvőket sem kímélte gondolom. Van esetleg terved arra, hogy mihez kezdesz, ha pályát kellene váltanod valami miatt?
– Nincs, és nem is kell, hogy most ezen gondolkodjak. Majd ha úgy hozza az élet, hogy váltani kell, akkor kezembe veszem a porszívót, kitakarítom a lakást, és mire végzek, meglesz a megoldás. Porszívózás és fűnyírás közben jönnek a legjobb gondolataim. Anyukám is megmondta, hogy ha engem ledobnának a sivatagban, három óra múlva megjelennék szmokingban egy esküvőn. Szerintem ezt a képességet, az improvizációt, azt, hogy mindig talpra tudok állni, tanulni nem lehet. Ez vagy van, vagy nincs.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.