Kezdetben két csoport életét kísérték végig, az első csoport tagjai akkor kerültek be a kutatásba, amikor másodéves hallgatók voltak a Harvardon, így mindannyiuk életét érintette a II. világháború. Érdekesség, hogy a későbbi amerikai elnök, John F. Kennedy is részt vett a tanulmányban. A második csoportot pedig Boston legszegényebb negyedéből származó, hátrányos helyzetű fiúk alkották, akikben az volt a közös, hogy nyomorban nőttek fel, rossz családi környezetben. Egy volt a közös a 724 ember életében: mindannyian fehér amerikai férfiak voltak.
85 éven keresztül követték nyomon az életüket, minden második évben megkérdezték őket, hogy érzik magukat, mennyire elégedettek a karrierjükkel, boldogok-e a magánéletben, hogy szolgál az egészségük. Az ilyen jellegű kutatások könnyen kudarcba fulladnak, egyrészt, mert nehéz megtartani a kutatás alanyait, vagy épp megszűnik az anyagi támogatás, esetleg csökken idővel a lelkesedés és elhal a projekt. A kutatók kitartásának következtében szerencsére ez a kutatás nem állt le. A 724 emberből páran még ma is életben vannak, és továbbra is részt vesznek ebben az egyedülálló kezdeményezésben, de most már az eddigi résztvevők gyermekeit is kezdik bevonni, ami további kb. 2000 főt jelent.
A kutatás kezdetén az összes résztvevőt egyenként meginterjúvoltak, felmérték a családi hátterüket, az egészségügyi állapotukat, beszélgettek a szüleikkel. A fiúk aztán szép lassan felnőttek, munkába álltak, néhányan sikeresek lettek, de volt, aki az alkohol rabjává vált, vagy épp mentális betegséggel küzdött. Voltak olyanok, akik feltornászták magukat a ranglétrán, és olyan is volt, aki teljesen lecsúszott.
A kérdezőbiztosok minden második évben megkeresték az alanyokat, hogy küldhetnek-e egy újabb, az életükre vonatkozó kérdéssort. Érdekesség, hogy a bostoni férfiakban gyakran felmerült, hogy miért kíváncsi valaki az ő unalmas életükre, míg a Harvardon végzett férfiaknak ez sosem jutott az eszükbe. A kérdéseken felül személyesen is meginterjúvolták őket az otthonukban, hozzáfértek az orvosi leleteikhez, beszéltek a gyermekeikkel és feleségeikkel, akik idővel szintén csatlakoztak a kutatáshoz.
A többezer oldalas feljegyzések egyértelmű üzenete az lett, hogy a boldogságunk és egészségünk záloga a jó emberi kapcsolatok kialakítása.
Ezen belül is három fő tanulsága lett a kutatásnak:
Nagyon fontos számunkra, hogy kapcsolódjunk másokkal, szükségünk van a szocializációra, a magány ugyanis halálos tud lenni. Azok az emberek, akiket sok ember vesz körül, legyen az család, barátok vagy egyéb közösségek, sokkal boldogabbak és egészségesebbek, mint azok, akiknek kevesebb emberi kapcsolatuk van. A statisztikák szerint a magány boldogtalanná teszi az embert, az egészségére és az agyműködésére is rossz hatással van, arról nem is beszélve, hogy a magányos emberek rövidebb ideig élnek, mint családos társaik.
A második nagy tanulság az volt, hogy nem elég, hogy sok barátunk van és házasságban vagy párkapcsolatban élünk, nagyon fontos az is, hogy milyen a társas kapcsolataink minősége. Nincs rosszabb a társas magánynál, egy veszekedésekkel teli kapcsolat pedig rombolóan hat az ember egészségére. A kutatás szerint azok az alanyok váltak a legegészségesebb 80 évesekké, akik 50 éves korukban elégedettek voltak a szociális kapcsolataikkal. A szeretet a legnagyobb fizikai fájdalmat is elhalványította, míg a boldogtalanság még jobban felerősítette azt.
Ebből adódik a harmadik nagy tanulság, hogy a jó emberi kapcsolatok nemcsak az egészséget, hanem az agyunkat is megóvják. A kutatások ugyanis azt is kimutatták, hogy a szeretetteljes kapcsolatokban élő emberek memóriája tovább marad éles.
A kutatás egyértelműen kimutatta, hogy habár a mai világban a legtöbben az anyagiakat, a karriert hajhásszák, de amikor visszanézünk az életünkre, nem ez fog számítani, hanem az, hogy mennyire tudtunk szeretni és mi mennyire voltunk szeretve.
(Forrás: What makes a good life? Lessons from the longest study on happiness)
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.