A tabutémák legje, a szerelem és amivel kéz a kézben jár, a szex. A szó, mely még felnőtt társaságban is sokszor hangzik el visszafojtva, félig elharapva, pironkodva, sőt szégyenkezve.
Akkor mégis hogyan akarunk a gyermekeinknek mesélni róla?
Pedig az óvoda és az iskola elkezdődött, a kortárs közösségben újra és újra felmerül a téma, a korosztálynak megfelelő mélységben. Felső tagozatos gyermekek szülei nem ritkán számolnak be arról, hogy a 11 éves osztályában egy-egy diák már pornóról beszél, amit állítása szerint látott is. Ez nemcsak megdöbbentő, de ijesztő is, a szülő számára azért, mert nem is feltételezné, hogy egy 5-6. osztályos hozzájuthat ezekhez a tartalmakhoz, a gyerek szempontjából pedig azért, mert a szexualitás ebben a formában, a számára még feldolgozhatatlan látvány hosszú évekre, évtizedekre határozhatja meg negatívan a szerelmi életét. Már csak ezért is érdemes megelőzni a bajt, és már a gyermek alig néhány éves korától felépíteni a témát és beszélgetést.
Bojti Andrea gyermekpszichológus szerint minél korábban érdemes elkezdeni az úgynevezett felvilágosítást, ami négy-ötéves korban például azt jelenti, hogy a szülő megtanítja a gyereknek, hol vannak a határok.
„A kislányok ilyenkor az apukájukba, a kisfiúk az anyukájukba „szerelmesek" - ebben a korban még nincsenek tisztában az érzésekkel, az azok közötti különbségekkel. Itt az ideje megtanítani a gyereknek, hogy a vérszerinti családtagok, rokonok között szeretet van, nem szerelem, fel kell hívni a figyelmét arra, hogy bár jogosan gondolhatja azt, hogy anya és apa is rokonai egymásnak, mégis szerelmesek, ez egy sajátos helyzet, ők ketten nem vérrokonok" – mondja a szakember, aki úgy gondolja, hogy a későbbi „felvilágosítás" alapja, hogy már kisgyermekkorban, az érzelmek tisztázásával elkezdjük a szexuális nevelést. Beszélgetni kell szerelem és barátság közötti különbségekről, rokoni viszonyokról, érzelmekről. Ám nemcsak az érzések, a viselkedési szabályok felállítása is fontos.
„Az 5-6 éves kislánynak el kell magyarázni, hogy már nem illegetheti-billegetheti magát bugyiban apa ölében és a kisfiú se az anyukája mellét fogva aludjon el. Kisgyermekkorban gyakran megfigyelhető, hogy a gyerekek maszturbálnak, fogdossák a nemi szerveiket vagy a fotelhoz dörgölődznek – mondja Andrea, hozzátéve, hogy nem mindegy, hogyan reagálunk a fenti helyzetekre.
Nem ritka, de nagyon helytelen és hosszabb távon is káros szülői reakció a kislány viselkedésének minősítése olyan becsmérlő szavakkal, melyek az ő fogalomtárában nem szerepelnek, hiszen annak, amit tesz, csupán a felnőtt értelmezésben van szexuális töltete. Ugyanígy nem helyes megoldás a nemi szervek megérintésének tiltása sem, a cél megértetni, hogy bár ez egy jó érzés, mégis magánügy, lehetőleg ne mások előtt csinálja
A szerelemből házasság lesz, a házasságból gyermek születik - a gyermek fejében ez a kép él, és egy ideig ez elég is neki, de aztán elkezdi foglalkoztatni a hogyan. A nemi szerepek állandóságával ilyenkor már tisztában van, az óvodában pedig hamar egyértelmű lesz az is, hogy deréktól lefelé van, aki olyan, mint ő, mások azonban nem is hasonlítanak. A férfi és női nemi szervek közötti különbségeket firtatja, felmerül benne a kérdés, hogy „Katikának miért nincs kukija”, és ha az nincs, akkor mije van, és fordítva. Ezekre a kérdésekre ártatlanságuknál fogva is, még viszonylag egyszerű válaszolni, és egy darabig megint elégedett is lesz a gyerek a megszerzett tudással. De aztán jön a java.
A szexről felnőttként sem könnyű beszélni, sokan már a szó kimondásával is bajban vannak. Noha a szexualitás ősi és ösztönös igény, mégis rengeteg tabuval átitatott téma, amelyről sokan érzik úgy, hogy nem szabad(na) beszélni – mégis beszélni kell róla.
„A kisiskolás gyereket már érdekli, hogy kerül a baba az anya hasába, kíváncsi a születésére, ám, hogy mennyire mer kérdezni, az nagyban függ attól, hogy a szülők mennyire nyitottak, mennyire kezelik a szexualitás kérdését tabuként. Ha a szülő zárkózott, virágnyelven beszél a témáról, a gyerek ezt megérzi" – mondja a gyermekpszichológus, felhívva a figyelmet arra, hogy egyes statisztikák szerint a 9-10 éves gyerekek egyharmada már találkozott életében pornóval, így 11 éves korra a szülők gyakorlatilag már el vannak késve az az őszinte felvilágosító beszélgetésekkel. Ez pedig azért gond, mert azt kutatásokból már biztosan tudjuk, hogy a pornófilmekkel való túl korai találkozásoknak milyen traumatizáló hatása van. Jobb, ha a gyerek otthon, biztonságos környezetben hall először a szexről. A mikor kérdésre azonban nem könnyű a válasz.
„Egy 6-7 éves gyerek még kicsi ahhoz, hogy magáról a szexuális aktusról beszéljünk vele, ugyanakkor elmegy az iskolába, találkozik egy olyan osztálytárssal, akinek van két nagyobb bátyja, akik „felvilágosították" őt, és nyíltan beszél a témáról a társakkal" – figyelmeztet Bojti Andrea, aki szerint a kiindulási alap, hogy ha feljön a téma, a gyerek kérdez, a szülő válaszoljon.
Ez az a kor, amikor már érdeklődik a gyerek a világ működése iránt, a földrengés oka mellett már foglalkoztatja az is, hogyan jön világra a gyerek, jó erre felkészülni. Legyen cselekvési terve a szülőnek
A beszélgetéseket a gyerekhez kell igazítani, a kérdéseire és csak azokra kell válaszolni, az ő szintjén, a korának és érettségének megfelelően.
Könnyen eshet a szülő abba a hibába, hogy megörül a feldobott labdának, és hosszan mesél olyan dolgokról is, melyek kérdésként a gyerekben még nem merültek fel, már csak ezért is jobb felkészülni.
„Érdemes a kérdésekre tőmondatokban válaszolni és visszakérdezni. Ha a gyerek hazamegy, hogy hallott az orális szexről, akkor mielőtt bármit mond a szülő, először érdemes visszakérdezni és megtudni, hogy mi van a fejében, szerinte mi az orális szex, mit hallott? Így elkerülhető, hogy többet mondjuk el, mint amennyi a gyereket érdekli, vagy amennyit a kora, fejlettsége indokolna" – árulja el a jó módszert a szakember.
„A konkrét kérdések alól nem lehet varázsszavakkal kibújni, érdemes mindig mindent a nevén nevezni. A terhesség létrejötténél nyugodtan ki lehet mondani, hogy petesejt, hímivarsejt, és a szülés kérdésére sem jó válasz, hogy a doktorbácsi kivarázsolja a gyereket a pocakból. Beszéljünk nyíltan, így később sokkal könnyebb lesz erre a szálra felfűzni a továbbiakat, mint pl. az aktus, behatolás" – magyarázza Bojti Andrea, aki szerint ma hazánkban a szexuális nevelés meglehetősen hiányos, aminek az oka az, hogy a felnőtteké, szülőké is az volt.
Ezen változtatni kell, nem szabad félni a kényes témáktól, a tinédzserrel már beszélni kell például az orgazmusról is – akár fiú, akár lány –, ami jó, ha tudja, hogy egy nőnek nem feltétlenül lesz az első alkalommal, ki kell tapasztalni, mi a jó neki, és az is fontos, hogy a fiúknak nem kell megijedniük egy átmeneti merevedési zavartól.
Ezek már olyan kérdések, melyek egy tizenévesben felmerülnek, s noha manapság a szakember szerint vannak értékes, informatív közösségimédia-oldalak, melyeken szexuálpszichológusok adnak tanácsokat, azért egy kamasz még nem képes kiszűrni, melyik a valós információ, ki a szakértő és ki az önjelölt guru a kérdésben. Ám, aki addig szülőként „jól dolgozott", az azt tapasztalhatja, hogy a csemete ezeknek a videóknak a valóságtartalmáról is őt kérdezi.
Egy normál szülő-gyerek kapcsolatban, ahogy nő a gyermek, úgy lesz egyre inkább partneri a viszony. A szülő már nem csak „kormányzó" szerepben jelenik meg, és a kamaszkor sem feltétlenül egy totális lázadást és a szülőtől való elfordulást jelent, hanem egy folyamatot, melynek a vége, hogy egy felnőtt-felnőtt kapcsolatra konszolidálódnak a kamaszkonfliktusok, és ha a tinédzser hall valamiről, kikéri a szülei véleményét
Bár egy 16 éves fiatal már nem kisgyerek, a későbbi egészséges szerelmi életének érdekében oda kell figyelni arra is, hogy ne zúdítson rá az apa, anya mindent, amit élete hosszú évtizedei alatt átélt, megtapasztalt.
Sok kislány nő úgy fel, hogy az anya folyton szidja a férfiakat, a fiúk pedig hallgatják az atyai intelmet, hogy a nőkkel jobb vigyázni! Minden szülő a legjobb szándékkal próbálja nevelni a gyermekét, de nem lehet egy 16 évesre rázúdítani a szexuális problémák tárházát. Ahogy a szexuális úton terjedő betegségekre sem lehet felépíteni a beszélgetéseket
A családban van az úgynevezett szülői alrendszer és a párkapcsolati alrendszer. Mindkettőben benne vannak a szülők, de ennek a két alrendszernek egymástól jól elhatároltnak kell lennie, és a gyereknek nincs keresnivalója a párkapcsolati alrendszerben
„Sokszor a párkapcsolati alrendszerben felmerülő gondok, a férj/feleség minőség átcsúszik a szülői alrendszerbe. Ez helytelen, a férj és a feleség szövetségének meg kell maradnia egymást támogató egységnek."
A szerelemről, szexualitásról beszélni kell, hiszen a szex az élet része, és idővel, bármennyire nehéz ezt elfogadni, a gyerekeink életébe is eljön a pillanat, amikor igényelni fogják valaki más közelségét. Nem mindegy, milyen tudással felvértezve érkeznek meg a felnőtt szerelmi életbe.
Bojti Andrea klinikai gyermek- és ifjúságpszichológus, a Gyermekpszichológus blog szerzője. Gyakorló gyermekpszichológusként pályafutása kezdete óta egy gyermekkórházban dolgozik. Munkásságának célja, hogy ebben a mai bizonytalan világban minél több család számára megismerhetővé tegye a gyermekpszichológia szemléletét mint kapaszkodót a gyermeknevelésben.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.