Dórát szenvedélyesen érdekli az emberi lélek és az egyén boldogságának lehetőségei, ebből kifolyólag nagyon nagy hangsúlyt helyez az önismeretre, a családi mintákra és a sémáinkra. Szerinte a párválasztás esetében kiemelkedően fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy mi milyenek vagyunk és milyen társ illik hozzánk, ugyanis ha alulválasztunk, az biztonságos, de hosszú távon nem lesz kielégítő, míg ha felülválasztunk, akkor egy folyamatosan kisebbségi érzéssel fogunk küszködni. Arra is hajlamosak vagyunk, hogy ha valami nem működik jól, akkor odébbállunk, csak épp azt nem vesszük észre, hogy amíg mi nem változunk, addig csöbörből-vödörbe kerülünk. Közben a mai fiatalok nagy része képtelen az elköteleződésre, sokan évek óta keresik a párjukat, több-kevesebb sikerrel.
– Azt tapasztalom, hogy a harmincas, negyvenes korosztályban sokan küzdenek elköteleződési problémákkal. Mire vezethető ez vissza?
– Ennek véleményem szerint három fő oka van. Az első, hogy milyen közegben élünk, mi az a szociális tér, amit látunk. Régebben jóval kevesebb ember közül lehetett választani, ráadásul az életnek is egy sokkal kiszámíthatóbb menete volt. Manapság túl sok a lehetőség, mi pedig folyamatosan keressük a jobbat. Ha egy kapcsolat nem működik, akkor az a stratégiánk, hogy keresünk egy másikat, ahelyett, hogy próbálnánk megjavítani vagy magunkon dolgozni. A második tényező, hogy a családunkból mit hozunk, velünk hogyan bántak, amikor kicsi gyerekek voltunk. Általában itt van a kutya elásva. Ha a szüleinkkel való kapcsolatunkban megéltük a biztonságos kötödést, ami azt jelenti, hogy gondoskodtak az érzelmi, fizikai, lelki szükségleteinkről, akkor felnőtt korunkban is fogunk tudni biztonságosan kapcsolódni a többiekhez.
A mai késő harmincas illetve negyvenes korosztály azért van nehéz helyzetben, mert az ő gyerekkorukban még más családmodellek volt és más volt a nevelési stratégia, ráadásul keményen dolgoztak a szülők, így kevesebb lehetőség maradt az együtt töltött minőségi időre.
– Vannak férfiak és nők is, akik évek óta keresik a párjukat, de valamiért nem találják. Ők tesznek valamit rosszul vagy szimplán nehéz manapság társat találni?
– A barátnők általában azzal nyugtatják egymást, hogy majd jön az igazi, de úgy látjuk, magától nem szokott betoppanni a nagybetűs férfi az életünkbe. Ha nem teremtünk erre lehetőséget, akkor nem jön.
De ennél is fontosabb, hogy meg tudjuk fogalmazni, hogy miért jó velünk lenni, mi az, amit mi hozzá tudunk adni egy kapcsolathoz.
Az, ahogyan létezünk a világban, nagyon sokat elárul rólunk és fontos, hogy ehhez jó legyen kapcsolódni.
– Nagyon sok férfitól hallottam életem során, hogy nem akarnak elköteleződni, nem állnak készen egy kapcsolatra, szeretnének inkább csak szórakozni, de felelősséget nem akarnak vállalni.
– Ha belegondolsz, egy kapcsolat az melós, ott elvárnak tőlünk dolgokat. Sokaknak nehéz azzal szembenézni, hogy tartoznak valamivel a másik felé és egyszerűbbnek érzik azt, hogy hetente kétszer összejárnak szexelni valakivel és ennyi, nincs több felelősség. Fontos, hogy mennyire hiszi el az illető magáról, hogy tud a másiknak annyit adni, ami őt boldoggá teszi. Vagy épp ismeri magát annyira, hogy nem tud ennél többet adni és ezért nem áll bele egy kapcsolatba.
Azt is érezhetik, hogy az elköteleződés veszélyes, ugyanis ha nagyon közel kerülnek valakihez, akkor az bánthatja őket, akár fizikailag, akár lelkileg. Ha van ebben negatív tapasztalatuk, akkor tartani fogják a távolságot, épp annyira, hogy relatíve közel legyen a másik, de ahhoz messze, hogy fájdalmat okozzon.
– Arról is sokan panaszkodnak, hogy aki nekik tetszik, az nem viszonozza az érzéseiket, akinek meg ők tetszenek, az nekik nem kell. Mi áll ennek a hátterében, miért mindig az kell, aki elérhetetlen?
Ahhoz szokunk hozzá, hogy a szeretet azt jelenti, hogy a másik nem elérhető a számunkra és utána olyan embert találunk magunk mellé, akik mellett szintén ezt fogjuk megélni, pl. házas, külföldön él vagy szimplán nem viszonozza az érzéseinket.
– Mit tehetünk akkor, ha felismertük, hogy mindig az elérhetetlen emberekbe szeretünk bele vagy épp elköteleződési problémáink vannak?
– Első körben mindenképpen magunkkal kell foglalkoznunk, magunkat kell rendbe tennünk. Segíthet egy önismereti csoport vagy egy terápia. Ezek a mintázatok nagyon korán alakulnak ki, nyomot hagynak az idegrendszerben és minden más az életünkben erre rakódik rá, ezért van az, hogy nehezen férünk hozzá. Sajnos az nem elég, ha tudatosan elhatározzuk, hogy innentől fogva csak stabilan kötődő emberekkel fogunk ismerkedni, mert annyira mélyen, tudat alatt van ez a működés, hogy nem tudunk rajta egyedül változtatni. Ezért jó egy terápia, mert ott le tudunk menni a lelkünk mélyebb bugyraiba és meg tudjuk ezt a sérülést gyógyítani.
– Tegyük fel, hogy találkozunk valakivel, akibe beleszeretünk, de ő nem akar elköteleződni. Mennyire érdemes abban bízni, hogy a másik majd meggondolja magát?
– Azt gondolom, hogy hosszú éveket nem érdemes várni, az egy illúzió, hogy „na, majd én megváltoztatom", ez általában nem szokott összejönni. Viszont az sem jó, hogy ha a másik azt mondja, hogy ő nem akar elköteleződni, akkor rögtön hátat fordítunk neki. Érdemes inkább azt logikusan végiggondolni, hogy mennyi az az idő és energia, amit még rá akarunk áldozni erre a kapcsolatra, hátha elindul köztünk valami. Általában van egy pont, ahol szerintem érdemes egy logikus döntést hozni, hogy haladunk-e valamerre vagy sem. S ha nem, akkor magammal is meg kell beszélnem, hogy akarok-e ebbe további energiát fektetni.
Az ember általában úgy működik, hogy amibe már sok energiát tett bele, azt nem szívesen hagyja ott, sokszor ennek a csapdájába esünk. Ugyanakkor néha épp az indít el valamit a másikban, ha azt mondjuk, hogy ezt most zárjuk le, mert nekünk ez kevés.
Az is előfordulhat, hogy valakinek a szavai nincsenek összhangban a tetteivel. Szoktam mondani, hogy érdemes a másikat úgy nézni, mintha egy némafilmben játszana: nem az számít, amit mond, hanem, hogy mi történik valójában.
– Szerinted mi a jól működő, boldog párkapcsolat titka?
Párterápián azt szoktuk mondani, hogy minden kapcsolat egy háromlábú szék.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.