Egy közelmúltbeli, a témával foglalkozó tanulmány kimutatta, hogy az elsőszülött lányok gyorsabban érnek, mint a testvérei, ami nem csupán az élethelyzetükből fakad, hanem abból is, hogy az édesanyák az első terhesség alatt nagyobb stressznek vannak kitéve, mint a későbbi várandósságok idején.
Később, amikor megszületnek a testvérek is, a legidősebb testvér gyakran pótanyai szerepeket is ellát, úgynevezett helyettes szülő lesz, így egészen fiatalon megtapasztalja, hogy nem csak önmagáért, hanem másokért is felelős.
A terapeuták szerint azonban a legtöbbük boldogságának pont ez áll az útjába: a túlzott felelősség.
Natalie Moore kaliforniai házasság- és családterapeuta szerint gyakori, hogy a legidősebb lányok túlzott felelősséget éreznek családjukért, beleértve a szüleiket is, már felnőttként is azzal szembesülnek, hogy nagy terhet ciplenek, általában ők szervezik meg a családi rendezvényeket, ők tartják fejben az évfordulókat stb. És ha ez még nem lenne elég, ugyanezt érzik már szülőként a saját családjukban is: maximalisták és perfekcionsták, úgy vélik, mindent az ellenőrzésük alatt kell tartaniuk, ráadásul úgy érzik, mivel nők, a társadalom is ezt várja tőlük.
De miként függ össze ez a boldogsággal?
„Amikor valaki több felelősséget vállal, mint amennyit elbír, hajlamosabb lesz arra, hogy túlterheltnek érezze magát” – nyilatkozta Moore. „Gyorsan kiéghetnek, közülük sokan a szoronganak vagy depressziósak lesznek. Ha valami nem az elképzelésük szerint alakul, bűntudattal küzdenek” - idézi a szakembert a Huffpost.
Moore szerint a legjobb, amit tehetnek, hogy segítséget kérnek: tudatosítják, mi az, ami az ő feladatuk és mi az, amit el kell engedniük a mentális egészségük érdekében, valamint meg kell tanulniuk kapcsolatot teremteniük a sok éven át elnyomott gyermeki énjükkel is. Támogathatják ebben fiatalabb testvérei is: például a feladatok egy részének átvállalásával.
Tehát a születési sorrend meghatározó lehet a későbbi életút alakulásában, de nem csak a legidősebb gyereknek, hanem a középsőnek is kihívásokkal kell megküzdenie. A középső gyerek már nem határozza meg alapvetően szülei mindennapjait. Nem forgatja fel fenekestől a világukat, kellő rutinnal tudják már kezelni a felmerülő problémákat - éppen ezért kicsivel kevesebb lelkesedő figyelem éri a másodikat. Úgy nő fel, hogy érezheti: semmiben nem nyújtotta ő az első élményeket a szülőknek, hiszen a nagyobb tesó már eljátszotta a főszerepet az első mosoly, az első lépések, az első szavak területén. A szülők szeretetteljes élménybeszámolói a középső után következő kicsiről pedig szintén gyakran okoznak fájdalmat a középsőnek, mert olyan könnyedén tudják lesöpörni az asztalról azt, amit a második - középső - produkált. A képlet pedig egyszerű számára: a nagynak különleges viszonya van - elsőszülött jogán - a felnőtteknél, a kicsi meg a kicsi, aki elbájolja környezetét. A középső gyerek szndrómáról ebben a cikkünkben olvashatsz bővebben.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.