Olyan a párom, mintha a gyerekem lenne! – Felnőtté válás a kapcsolatban

 Nem két, hanem három gyerekem van, a férjem az egyik közülük – gyakran hallunk ilyen mondatokat, és látunk nőket, akik úgy gondoskodnak a velük élő felnőtt férfiről, mintha az kiskorú lenne. Létezik persze fordítva is a felállás, sőt, évszázadok teltek el úgy, hogy a nőket kiskorúsította a férjük. A mai Magyarországon ez jogilag már nem lehetséges, de bizony vannak olyan párkapcsolatok, amelyek így működnek. Egyik helyzet sem csak azért rossz, mert ha egyszer egyedül marad a korábban gyerekként kezelt partner, akkor esetleg nem lesz képes gondoskodni magáról, hanem azért is, mert hosszú távon a kapcsolat rovására mehet. A felnőtté válás fontos az egészséges párkapcsolathoz.

Felnőtté válás a kapcsolatban – Mindig két emberen múlik

Amikor két ember megismerkedik egymással, valószínűleg nem az jár a fejükben, hogy ki legyen a szülő és ki a gyerek. Ennek ellenére nagyon is gyakori helyzet, hogy ilyen dinamika jön létre. 

A kapcsolatainkat, így a párkapcsolatok dinamikáját a kommunikációs játszmáink is befolyásolják. 
”Egy elmélet szerint minden emberben több énállapot van jelen egyszerre: a felnőtt, a szülő és a gyerek. Egy párkapcsolatban az lenne az ideális, ha két felnőtt találkozna, akik gondolkodnak, helyesen értékelik a helyzeteket és nem szorongják túl a dolgokat. Ezzel szemben gyakori, hogy valamelyik fél szülőként kezd viselkedni, általában a saját szülei mintáját követve, így lehetnek dominánsak és szigorúak, vagy túlaggódók is. A gyerek oldal ehhez passzolva lehet szabad, játékos, szorongó vagy alkalmazkodó, sőt, lázadó is – mondja a szakértő, aki azt is hozzáteszi, hogy mindegyik én-állapot lehet bárkire jellemző, az pedig a helyzettől függ, hogy melyikben lesz éppen – Például egy nyaralás során semmi gondot nem okoz, ha mindkét fél önfeledt gyerekként élvezi a kikapcsolódást.„

Drágám, hol a kulcsom?

Egy párkapcsolatban gyakran állandósulnak bizonyos tipikus szerepek, és a leggyakoribb a szülő-gyerek viszony. 
”Amikor egy férfi megkérdez egy nőt, nem látta-e a kulcsát, és a nő azt válaszolja, az ajtóban van, akkor felnőtt beszélget a felnőttel. Ha viszont a nő azt válaszolja, hogy nem igaz, hogy soha nem tudod, hol vannak a dolgaid, akkor már irányító szülőként reagál. Ez a férfiból előhozhatja a lázadó gyereket, aki kikéri magának, hogy állandóan leszidják. Szintén a nő viselkedik szülőként, amikor az egyszerű megfázással fekvő férfiz túlságosan körbeajnározza, és a férfi gyerekként, ha ezt nem elhárítja, hanem eltúlozza a betegséget, és kiszolgáltatja magát. Valamilyen mértékben persze normális, ha beteg párunkat babusgatjuk, de azért nem árt tudatosítani magunkban, hogy ő egy felnőtt„ – javasolja a szakértő.

Egyszer csak sok lesz a felelősség 

A szülő-gyerek felállás egy ideig akár jól is működhet, de egy idő után a szülőnek sok lehet a teher, az állandó felelősségvállalás. A gyerekként viselkedő fél mindenben rátámaszkodik, nem hoz döntéseket, vagy éppen folyamatosan lázad, mégsem próbál kilépni a helyzetből. Az ő oldaláról nézve pedig mintha nem lenne beleszólása a dolgokba, és azt érezheti, semmit nem csinál jól. 

– hívja fel a figyelmet a párkapcsolati mediátor. 
”Bármelyik félnél eljöhet az a pont, hogy ki akar lépni a korábbi szerepéből. Okozhatja ezt az élethelyzet megváltozása, például egy gyerek születése, amikor a gondoskodó szülő szerepet vivő anyának sok lesz a feladat és a döntési helyzet, és arra vágyik, hogy valaki felnőttként vegyen át a terhekből. De például egy dirigáló szülőnek lehet, hogy nem lesz zavaró a plusz egy irányítható ember. Viszont a gyerekszerepből is lehet elég, nem ritka, hogy az a fél lépne, akinek elege van belőle, hogy mindig rossz, amit csinál. Bármelyik is történik meg, a változtatáshoz is két ember kell!„