"Kedves Marco!
Utolsó reményként fordulok hozzád, hátha te 'felhomályosítasz' majd. Ritkán találkozós, inkább csak e-mailen dolgozós munkakapcsolat volt a miénk. Az egyik ilyen levelezés végén félreérthetetlen utalás történt a bájaimra, kedvességemre stb.
Ebből az egy levélből forró és egyre forróbb levélváltások, izzó, szinte életre kelő MSN-ek, majd a végén már sóhajtozó, suttogós telefonok lettek. A találkozó mindig meghiúsult. Hol okkal, hol mondvacsinált ürüggyel. (Mindketten langyos párkapcsolatban élünk, ezt tudtuk is egymásról.) Majd közölte - találkozás nélkül -, hogy ő ezt nem bírja, nagy hévvel ég irántam, de esztelenül csináljuk, ebből még baj is lehet. 'Szakított' velem. Darabokra hullottam, nem értettem, és persze rettenetesen hiányzott az érzékiség és az érzés, ami által az voltam, aki. Elfogadtam, nem akartam olyan férfi után futni, aki nem akar igazán. Egy hónapig csak hivatalos ügyben beszéltünk, majd a múlt héten újra kaptam egy finom célzást, és 5 perc múlva MSN-en egymás karjaiba hullottunk. Nem halogattuk a találkozást, rá 3 napra megtörtént, mondhatni idilli volt, de csókoknál több nem történt közöttünk (sem az idő, sem a hely nem volt alkalmas). Másnap közölte - kedveskedő, az előző napot felidéző levélváltás közepette -, hogy ő már agyban és testben eldöntötte, hogy akarja ezt az egészet, csak sajnos még a lelkiismeretével küzd. Én azt hittem, hogy a találkozóra mindketten úgy mentünk már, hogy tudjuk, mit akarunk a másiktól. Most akkor tényleg én lennék a gaz csábító, aki szegény férfiút bájaival megszédítve, el akarja marni őt hőn szeretett párjától? Vajon miért van ez a lelki körömrágás?
Csilla"
Kedves Csilla!
Nem lelki körömrágás, hanem parázás folyik. Főhősöd be van szarva kissé. Ha távol vagy, bátor lesz, téged akar, nem néz se jobbra, se balra, folyik a virtuális maszturbálás, elképzeli, hogyan tesz magáévá sokszor, ígér fűt-fát, minden belefér, ha meg feltüzelt kislányként felé repülsz, akkor elhajol gyorsan, menekül, behúzza fülét-farkát, elbújik, kifarol zavartan, visszahúzódik. Miért? Franc se tudja. Fél langyos kapcsolatának nőtagjától, önmagától, vagy tőled, hogy kudarcot vall a teste, lelke, tart a komoly kapcsolattól, bármi lehet. Ha tétje van a vadulásnak, megijed és elbújik. Ez biztos. Szünet következik ezután. Hosszabb, rövidebb. A megnyugvás időszaka. Nyugodt és halál unalmas időszak. Neki. A várakozás persze beindítja a vágyakozást, fröcskölnek megint a hormonok, a lapos kapcsolat, amiben él, unottá teszi, erősödik minden nappal a vadászás ösztöne. És kezdődik elölről az egész. Csak most emeli a tétet, hogy te is elégedett legyél (jöhet mondjuk az idilli csók project), ami eddig ment, már nem volna elég, tudja jól, így hát feszít, húz, imponál, majd jön a szokásos vég: a csúcspont előtti visszavonulás. Hintáztatnak kedves Csilla, ennyi az egész. Ha sokáig hagyod, kizuhansz majd és pofára esel. Szerintem fékezz le. Lábbal.
Marco
Ha egy témában már hosszú ideje tanácstalan vagy, kérdezd Franco Marcót, aki kendőzetlen véleményével téged is felhomályosít.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.