"Testünk olvas a gondolatainkban" - Hét meglepő tény, ami befolyásolja az agyunkat

Az epigenetika egyre növekvő területe a sejten kívüli tényezőket vizsgálja, amelyek a genetikai kifejeződést befolyásolják. Bizonyára hallottunk már arról, hogy génjeinket az étrend és a testmozgás is befolyásolhatja; sok kutató ma úgy véli, hogy a gondolataink, érzéseink és hitünk is ugyanilyen epigenetikai hatást gyakorolhatnak. Lassanként kiderül, hogy a mentális tevékenységünk által katalizált kémiai anyagok erőteljes módon kölcsönhatásba léphetnek génjeinkkel.

1. Testünk olvas a gondolatainkban

Dawson Church The Genie in Your Genes című könyvében azt fejtegeti, milyen kapcsolatban állnak a gondolataink és hitünk a gyógyító illetve betegségokozó gének kifejeződésével. "A testünk olvas a gondolatainkban" - állítja Church. "A tudomány kezdi felfedezni, hogy bár adott génkészlettel rendelkezünk a kromoszómáinkban, az, hogy vajon mely gének aktívak, nagymértékben függ szubjektív tapasztalatainktól, valamint ezek feldolgozásának módjától."

2. A stressz hátráltatja a gyógyulást

Az Ohio Egyetem kísérletéből például az derült ki, hogy a szellemi feszültség jelentősen befolyásolja a gyógyulás folyamatát. A részt vevő házaspárokon okozott apró sérülések 40 százalékkal lassabban gyógyultak azok esetében, akik valamilyen komoly témáról cseréltek eszmét, mint azokéban, akik semleges témáról beszélgettek. Church azt is elmagyarázza, mi áll e mögött. A szervezet proteinjel küldésével aktiválja a sebgyógyulással összefüggő géneket, ezek az aktivált gének pedig arra utasítják az őssejteket, hogy új bőr létrehozásával zárják le a sebet. Amikor azonban a szervezet energiáit például egy durva küzdelem során felemésztik a stresszel összefüggő vegyületek, például a kortizol, az adrenalin vagy a noradrenalin termelése, a sebgyógyító génekhez irányuló jel jelentősen gyengébb, és jócskán lelassul a helyreállítási folyamat.

Gyakorlatilag minden egyes szervezet fel van szerelve mindazzal a genetikai anyaggal, amely a hétköznapi élet fizikai kihívásainak optimális leküzdéséhez szükséges, és a szellemi egyensúly fenntartásának mértéke tényleges hatást gyakorol arra, milyen mértékben képes a szervezetünk kihasználni ezeket a genetikai forrásokat. Bár a gondolkodási mintákat nagyon nehéz megtörni, az olyan akaratlagos tevékenységek, mint például a meditáció, segíthet idegi pályáink átalakításában, hogy így kevésbé reaktív gondolati mintákat támogassunk.

3. A krónikus stressz agyunk korai öregedéséhez vezet

"A környezetben mindig is lesz stressz" - állítja Howard Fillit öregedéskutató. "Ami ténylegesen kárt okoz, az az ennek következtében a bensőnkben érzett szorongás." A stressz-válasz az agyunkban az emlékezetünk és gondolkodásunk más aspektusainak romlását okozhatja, ami az Alzheimer-kór és az öregedéssel járó emlékezetvesztés felgyorsulásának kockázati tényezője. Többek között az történhet, hogy szellemileg sokkal öregebbnek kezdjük érezni magunkat, mint amilyen idősek valójában vagyunk.

Ennek ellensúlyozására a kutatók szerint azt tehetjük, hogy stressz-megszakítókat iktatunk napi rutinunkba: például tartunk egy ötperces szünetet a nap kellős közepén, amikor egyszerűen nem csinálunk semmit.

4. A meditáció újradrótozza az agyunkat

A meditáció és a relaxáció egyéb formái nemcsak azonnali lelkiállapotunkat változtathatják meg, hanem agyunk felépítését is módosíthatják. A kutatások azt bizonyítják, hogy a hosszú távú meditáció olyan agyi struktúrát alakít ki, amely nem csupán élvezni, hanem fenntartani is képes a pozitív jólét érzését, még a stresszes pillanatokban is.

5. Az agyunk a cselekvés révén tanul

Tükörneuron-rendszernek nevezik az agy azon területeit, amelyben a szinapszisok akkor működnek, amikor ténylegesen teszünk valamit, vagy csak nézünk egy korábban már végzett tevékenységet. Egy tevékenység folytatása során neurális kapcsolatok alakulnak ki, amelyek újra működésbe lépnek, amikor ugyanazt a tevékenységet nézzük. E tükörrendszernek köszönhetjük azt, hogy egy új készség elsajátítása könnyebben megy, ha fiatalabb korban próbáljuk meg. Amikor valami olyat nézünk, amit korábban már csináltunk, agyunk nagyobb részét használjuk a megfigyeléshez, ezért gazdagabb az információáramlás is.

6. A középkorú emberek agya működik a legoptimálisabban

Sokáig azt tartották, hogy a középkorú agy "csupán egy fiatal agy, amely lassanként elkezd lezárni". Az újabb kutatások szerint azonban a középkori emberek agya bizonyos tekintetben a legjobb stádiumban van. Néhány rossz szokást leszámítva ezekben az években éri el az agy csúcspontját. A bonyolult helyzeteket átlátva képes megtalálni a megoldásokat, tudja kit és mit kell figyelmen kívül hagyni, mikor kell erre, mikor arra kerülni. Nyugodt marad, és alkalmazkodik.

A Torontói Egyetem egyik kísérletében fiatalok és idősek agyát vizsgálták egy nevek és arcok párosításából álló feladat során. Az elvárásokkal szemben kiderült, hogy az idősebbek hasonlóan jól teljesítettek a feladatmegoldásban, mint a fiatalok, ráadásul az agyi képalkotó vizsgálat azt is kimutatta, hogy az idősebbek több agyi területet használtak fel, mint a fiatalok. Más agyi területek használatával kompenzáltak egyes idegpályák meggyengüléséért.

7. A kamaszok agya valóságos építkezési terület

Korábban úgy vélték, hogy az agy felépítése gyakorlatilag öt-hat éves korra állandósul. Barbara Strauch, a New York Times egészségügyi és tudományos szerkesztője azonban könyvében azt mutatja be, hogy a tizenévesek agya valóságos építkezési terület, ahol sok millió kapcsolat alakul ki újonnan, és sok millió kapcsolat törlődik folyamatosan.

A dopamin idegi átvivőanyag elárasztja a kamaszok agyát, fokozva a tudatosságot, az érzékenységet, a mozgékonyságot és az intenzív öröm érzésének képességét: nem más ez, mint a kockázatvállalás tökéletes receptje. Aki pedig próbált már felébreszteni egy tizenévest, az bizonyára elhiszi, hogy az alvási mintákat kialakító agyi vegyületek is óriási változásokon esnek át. A szülőknek tehát türelmesebbnek és elnézőbbnek kell lenniük ebben a korban, és azt sem árt tudni, hogy ha a gyermek ebben az időszakban zenél, sportol vagy tanul, ezek a sejtek és kapcsolatok fognak megerősödni és "beégni". Ha viszont egész nap fekszenek vagy videojátékoznak, azok a kapcsolatok maradnak fenn.