Csaknem halálra harapdálták a szülei a másfél hónapos kislányt

Brutális szülői bántalmazás

Mosógépbe dugta, kutyák elé vetette, elásta, feldarabolta, megfojtotta, minden csontját eltörte - apró csecsemők, újszülöttek bántalmazásáról szóló hírek hazánkból és Európa más országaiból egyaránt szép számban akadnak. Olyan hírek, amelyek mellett egyszerűen nem lehet szó nélkül elmenni. Ilyen ez az eset is, ahol a gyermekbántalmazás egy egészen sajátos formáját kellett a kicsinek elviselnie: a szülők harapását.

Az alig hathetes Donatella szülei a harapásokon felül, amelyet még nem tudni, hogy mindketten vagy csak egyikük követett el a kislányon, a kicsi lábát is eltörték. Hogy a harapások és minden más egyéb ütés büntetés volt-e, vagy éppen azért támadtak a kicsire, mert úgy vélték, a fájdalommal tudják elnémítani a sokat síró csecsemőt, még nem derült ki.

A fájdalom mint nyugtatószer

Végh József kriminálpszichológus szerint a fiatalok (mindketten, esetleg csak egyikük, de aki valószínűleg a domináns volt a kapcsolatban) a harapással nem büntetni, hanem megelőzni szerette volna azt, hogy a gyereksírás miatt keletkező feszültség nyomán még súlyosabb bántalmazást kövessen el.

Aki harapott, nagy valószínűséggel autoagresszív módon önmagát is a szája vagy a karjának harapdálásával tudta megnyugtatni, s mivel saját magánál ez a módszer bevált, nyilván úgy vélte, ez működni fog a csecsemőnél is. A fájdalom egyébként valóban képes endorfint felszabadítani a szervezetben, amely természetes nyugtatóként hat.

A kriminálpszichológus - aki 17 évet dolgozott elítéltek között - tapasztalatai alapján az elviselhetetlen feszültség levezetése okán az önmagának okozott sérülés vagy fájdalom képes megakadályozni azt, hogy az okozott sebnél jóval nagyobb, esetleg végzetes cselekedetet kövessen el, például öngyilkosságot, esetleg a csecsemőre kivetítve mindezt: gyilkosságot. A harapás mint nevelő eszköz mélyen az állatvilágba nyúlik vissza: az állatok rakják helyre egy-egy harapással a neveletlen, a szabályokat még betartani képtelen utódokat, de azok a harapások is csak a legritkább esetben végzetesek, s csak nagyon ritkán tör felszínre a harapás mint nevelési módszer az emberek között.

Fiatal, felkészületlen szülők

Az ügy kapcsán azonban súlyos kérdések merülnek fel, hiszen fiatal szülőkről van szó (az anyuka 18, az apuka 21 éves), mely önmagában még nem magyarázat a történtekre, de akik nagy valószínűséggel felkészületlenek voltak még a szülői szerepre. Éles kérdés, hogyan tudták hat héten keresztül úgy bántalmazni a kicsit, hogy azt egyetlen családtag, rokon, sőt a védőnő sem vette észre? Egy újszülött hazakerülése előtt, már a várandósság során környezettanulmány készül a hivatalos protokoll szerint, amelyben felmérik azt, hogy megbízható, a csecsemő számára biztonságos otthonba kerül-e baba, s ebbe beletartozhatna az is, hogy a védőnők felmérik, vajon lesz-e megfelelő segítségük a szülőknek.

Természetesen nem háríthatjuk a felelősséget a területi vagy helyi védőnői szolgálat munkatársaira, csak a kérdések adottak. Például, hogy a baba hazakerülése után mikor látogatta meg először otthonában a babát a védőnő? Ha látta, létezik, hogy nem vette észre az ütés- és harapásnyomokat? Kérdés az is, hogy megelőzhető lett volna-e a bántalmazás, ha szorosabb családi figyelem irányul a fiatalokra? És persze kérdés az is, hogy ezek után hova kerülhet haza a baba? Vagy a szülők végérvényesen elveszítették szülői jogaikat a kicsi felett?

Bántalmazás határok nélkül

Persze nem Donatella anyukája az egyetlen, aki bántalmazza vagy nem védi meg gyermekét, hiszen nem is olyan régen az Egyesült Államokban egy másfél éves kisfiút eleven boxzsáknak használt három tizenéves fiatal. A kicsi anyjának tudtával és beleegyezésével. A lábánál fellógatott kicsit három oldalról püfölték, majd többször földhöz vágták, és mindezt az anyuka végignézte. Később annyira megrémült a halálosan összevert kisfia látványától, hogy hajlandó volt kórházba vinni.

Donatella szülei ezt elmulasztották, s ezt a szakember azzal magyarázza, hogy a szülők a legjobban a következményektől félhettek, illetve a bántalmazás következményeit is helytelenül mérhették fel.

Kassai Tini