Könyörgöm, vágja le valaki a karomat!

Bár még mindig szép számmal akadnak gyógyíthatatlan betegségek a tarsolyban, a modern tudomány fantáziája megállíthatatlanul szárnyal. Ennek köszönhetően egyre több olyan probléma válik orvosolhatóvá, amelyre néhány évtizede még a "lehetetlen gyógyítani" címkét aggatták az orvosok.

Így van ez a balesetben vagy súlyos betegség miatt végtagjukat vesztett betegek helyzetével is. Amíg néhány száz évvel ezelőtt belehaltak volna sérüléseikbe, a szerencsések ma már nemcsak túlélik a tragédiát, de érző művégtagot is kaphatnak. Csak sejteni tudjuk, micsoda pozitív eredmény ez azoknak, akiknek korábban nem volt választásuk: az életük múlt az adott végtag amputálásától.

Elképzelni is nehéz, de tény és való, hogy élnek köztünk olyan személyek is, akik épp arra vágynak, hogy amputáltassák egy végtagjukat. Ezek a személyek - már ami a fiziológiát illeti - makkegészségesek, mégis fejjel mennek a racionalitás falának, amikor azért könyörögnek a sebészeten, hogy valaki szabadítsa meg őket az erős, egészséges karjuktól, lábuktól.

Mielőtt még bárki is fekete humorra gyanakodna, tisztázzuk: ezek az emberek nem azért járnak orvostól orvosig, hogy mások fájdalmával viccelődjenek. Azért küzdenek az amputálásért, mert egy súlyos idegrendszeri rendellenességben, az apotemnophíliában szenvednek. A ritka mentális probléma lényege, hogy a páciensek saját testképükkel kapcsolatos identitása zavart szenved: nem érzik magukénak karjaikat, lábaikat, van, hogy egyik végtagjukat sem. Testidegen részként tekintenek saját testrészeikre, mintha valaki csak bosszantásból aggatta volna rájuk őket. A végtagok jelenléte így aztán állandó diszkomfortérzetet nyújt számukra, zavaró és idegesítő érzést keltve a betegekben.

A frusztráció miatt rövid időn belül úgy döntenek, hogy minél hamarabb megszabadulnak a nemkívánatos végtagtól. Amikor azonban az orvosok - érthető okokból - megtagadják a segítséget, az apotemnophíliában szenvedő személyek képesek a végsőkig is elmenni, hogy elérjék céljukat. Ha kell, súlyosan roncsolják a végtagot, így azt a kórházba szállítás után kénytelenek amputálni az orvosok.

A betegek általában férfiak, akik az esetek többségében a bal végtagjaiktól kívánnak megválni. Az okokat kutató orvosok komplex feladat előtt állnak, annyi viszont már biztos, hogy a súlyos neuropszichológiai állapot mögött az agyi struktúrák zavara áll. A betegek gyógyulási esélyei pedig elsősorban a viselkedésük és testérzetük megváltoztatását célzó terápia hatékonyságától függ.

Oláh-Szíjjártó Linda