Eleinte még elnézőek vagyunk, és ügyesen elfojtjuk a másikkal kapcsolatos konfliktusainkat. Még szép, hiszen szeretjük egymást, és különben is: ki akarná az első hónapok 'ájlávjú' életérzését egy ostoba vitával agyonütni. Aztán telnek-múlnak az évek, és a különbség zongorázhatóvá válik az első hetek félénkségéhez képest. Amikor már elég stabilnak érezzük a kapcsolatot, szóba hozzuk a kényes témákat, kimutatjuk a valós érzéseinket, és merünk hevesen reagálni: vádaskodni, szitkozódni, ajtót csapdosni és sírva elrohanni. Később pedig már akkor is harcba merünk szállni, ha tudjuk, hogy csak fáradtak vagyunk, de nincs igazunk. Veszekszünk, mert nehezen tudunk megküzdeni a problémáinkkal, mert stresszesek vagyunk, vagy mert nem állunk a konfliktuskezelés magaslatán. A mosolyszünetek ellenére azonban a kapcsolataink jól funkcionálnak, és többnyire semmi okunk arra, hogy kiakasszuk rájuk a "zárva" táblát. Egy-egy komolyabb krízis után azonban megesik, hogy ott motoszkál bennünk a gondolat: vajon működik még ez a kapcsolat?
1. Ha mindig áll a bál
Ha mindennapos a hangos szóváltás, a mondvacsinált vádaskodás, a megaláztatás, egymás lejáratása a gyerekek előtt és az azt követő nyomott hangulat, akkor baj van. A családon belüli erőszak pedig - mindenki számára egyértelmű, ugye? - olyan állapot, ami sem rövid, sem hosszú távon nem tartható fenn!
2. Szexuális averzió
Minden jól működő kapcsolatba beleférnek a mínuszosabb időszakok. Amikor a babavállalás, a sok munka vagy a kimerítő napok miatt nincs lehetőségünk/időnk/energiánk/kedvünk a szexuális életünk karbantartására - ez oké. Az viszont, hogy viszolygunk a szex gondolatától, hogy kulcsra zárjuk a fürdőt, lopva öltözünk, és direkt későn megyünk haza, vagy alvást mímelünk, csak hogy hozzánk ne nyúljon a másik, akkor baj van. Akkor is gondolkodj el a párkapcsolat minőségén, ha ugyanezt a párodnál tapasztalod.
3. Félrelépés
Megteszi egyszer, kétszer, sokszor - és mi mindig megbocsájtunk. Aztán egy idő után már nem tartjuk számon, hogy ki hányszor lépett félre, kikkel tölti az éjszakáit, és hogy kivel jár nyaralni, de minket felőröl a méltatlan helyzet: önmagunkat hibáztatjuk, követelőzünk, és depressziósak leszünk. Pedig jobb lenne, ha inkább tudomásul vennénk: nagy baj van, amire rámegy a kapcsolatunk, ha nem orvosoljuk mihamarabb. És ez fordítva is igaz: ha állandóan mások karjaiban (ágyában) keresünk vigaszt, az mély párkapcsolati krízisre utal.
4. Félelem
Összerezzensz, amikor meghallod, hogy fordul a kulcs a zárban? Örülsz, ha túlórázik, mert addig sem kell találkoznod vele? Elbújsz előle az emeleten, és úgy teszel, minta nem is lennél otthon? Gyakran utazol el a szüleidhez, csak hogy ne kelljen a közelében lenned? A másiktól való félelem a működésképtelen házasságok egyik leggyakoribb ismérve. Ne hagyd, hogy eluralkodjon rajtad, hiszen az állandó idegeskedés nemcsak pszichés tüneteket, de komoly betegségeket is okozhat.
Tippünk: Randizz az interneten!
Mit mond a pszichológus?
Sokan úgy érezzük, hogy a megfeneklett házasságból csak a menekülés jelenthet kiutat. Amikor felismerjük az intő jeleket, és megfogalmazzuk magunkban, hogy megromlott a házasságunk, gondolatban szinte azonnal pontot is teszünk a kapcsolat végére. Alternatív stratégián, költözésen, válóperes ügyvéden agyalunk, pedig sokkal élhetőbb ötlet lenne, ha szakítás helyett megpróbálnánk megmenteni a házasságunkat. Első körben próbálkozhatunk az egymásra fordított idő tudatos növelésével, a probléma feltárására és elismerésére vonatkozó nagyobb volumenű beszélgetésekkel, új, közös célok kitűzésével és az erre irányuló együttes erőfeszítéssel. Ha önerőből mégsem menne a dolog, a megfelelő szakember és egy esetleges párterápia is hozzásegíthet minket a kapcsolati krízis megoldásához. A szakítást pedig tartsuk meg inkább arra az esetre, ha a kapcsolat megmentésére irányuló minden egyéb tervünk kudarcot vallana.Barátkozz a Life.hu-val az iWiWen és a Facebookon is! |
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.