3 ok, amiért belefásulunk a házasságba

Szerelmes hónapok, közös tervek, összebútorozás, lagzi, lakás, gyerekek, aztán a boldog nyugdíjas évek. Ebben a buborékban nagyjából benne van minden, amiről "boldog párkapcsolat" címszóval álmodozni szoktunk. Sokan dédelgetnek efféle, nagyszabású terveket, és még többen teszik meg a megvalósításhoz szükséges első nagy lépést a házassággal. A szerencséseknek bejön ez a holtomiglan-holtodiglan dolog, ők képesek boldogan és kitartó lelkesedéssel menedzselni a közös életet a választottjukkal.

A többiek számára azonban egészen máshogy alakul a házasságosdi. Néhányuk egy napon ugyanis arra ébred, hogy elege van. Hogy nincs tovább, betelt a pohár, most már válni kell, mindegy, mi lesz, csak legyen már vége ennek az őrületnek. Hogy miért? Vannak, akiket megcsaltak, mások félreléptek, megint mások a párjuk kibírhatatlannak ítélt problémái - pl. alkoholizmusa, erőszakossága, nemtörődömsége - miatt akarnak mihamarabb dobbantani. És vannak, akik egyszerűen "csak" úgy érzik, végleg elhidegültek egymástól. Számukra a dolgok már jó ideje megváltoztak: a kedves szavak, szerelmes csókok és "bújj hozzám" éjszakák helyére olyan nemszeretem dolgok kerültek, mint a zsörtölődés, az állandó civakodás, a kedvtelen beszélgetések, a kínos vasárnap délutánok, a puszi- és a szexmentes hónapok. Bár tehetnének érte, úgy érzik, nincs erejük tovább küzdeni, és valójában kedvük sincs építgetni az állandó omlásveszélynek kitett kapcsolatukat. Fáradtak, szomorúak, és ha a házasságuk jut eszükbe, egy pozitív gondolatuk sem akad. Tény, az utóbbi időben a szépreményű házasságok több mint fele torkollik válásba. Kíváncsi vagy, mi okozza a házasságok zuhanórepüléséhez vezető fásultságot?

Íme, a 3 leggyakoribb ok, ami miatt hamar belefásulhatunk a házasságunkba!

1. Nincs időm rád!

Rendszerint túlvállaljuk magunkat, így nem csoda, hogy emiatt semmire sincs időnk. Észre sem vesszük, mégis rendszeresen megtörténik, hogy nem érünk haza időben, hogy hazavisszük a munkát, így elfelejtünk vacsorát főzni, visszautasítjuk a hétvégi évfordulós pikniket, mert takarítanunk kell, és ha a nagy rohanásban meg is kérdezzük a másiktól, hogy van, a választ már csak ritkán halljuk meg. Gyakori hiba, hogy az egymásra fordított idő hiánya szép lassan megbosszulja magát: a most még boldog friss házasok tíz-húsz év alatt könnyen válhatnak fásult idegenekké, csupán azért, mert nem volt idejük megismerni egymást.

2. Az intimitás hiánya

Eleinte még alap, hogy minden szabad percünket együtt töltjük, összebújunk a moziban, az autóban és híradó közben is, becézgetjük, simogatjuk a másikat, ahogy az is, hogy kívánjuk egymást, így rendszeres szexuális életet élünk a párunkkal. Aztán egyre több, előre nem látott plusz dolog épül be az életünkbe: több feladattal járó új munkahely, túlórák, koránkelés, gyerekek. Az új játékosok pedig az intimitás helyett olyan tényezőket hoznak magukkal, mint a rutinpuszik, öleléshiányos hetek, "most-ne-mert-megint- fáj-a-fejem" esték. Szeretet ide vagy oda, az intimitás minősége gyakran kifakul a házasságokból, ez pedig csalódottá és unottá teszi a párokat.

3. A stressz

A hétköznapi stresszfaktorok nemcsak az idegeinket, de gyakran a párkapcsolatainkat is ízzé-porrá zúzzák. Feszültek vagyunk a leépítés miatt, a kifizetetlen fűtésszámla, a lakáshitel, a szüleink betegsége vagy a gyerek dolgozata miatt. A bennünk gyűlő, levezetetlen feszültséghalmaz pedig haraggá, tehetetlen dühvé vagy agresszióvá alakul, és - jól tudjuk - gyakran a párunkon csapódik le. Nem neki címezzük, és nem is akarjuk megbántani, mégis vele kiabálunk, őt utasítjuk vissza az ágyban és az ő kezét lökjük el, ha simogatni készül bennünket.

Mit tehetsz?

A fásultság gyakran észrevétlenül lép be az életünkbe. Úgy érezzük, nemrég még minden a legnagyobb rendben ment, most viszont már unjuk a másikat, nem akarjuk meghallgatni a problémáit, és bármit megteszünk, csak szexelni ne kelljen vele. Ha el akarjuk kerülni ezt a helyzetet, a lényeg, hogy legyünk éberek és reflektívek: figyeljük a saját érzéseinket, az igényeinket, és legyünk nyitottak a másik kívánságaira is. Ne hagyjuk, hogy az elfoglaltságaink a kapcsolatunk rovására menjenek! Szánjunk minőségi időt egymásra, de ne csak kéthetente péntekenként, hanem minden nap. Ha zsúfolt a program, akkor fél órát, vagy 10 olyan percet, amikor nem vesszük fel a telefont, nem netezünk, nem dolgozunk, hanem rá figyelünk, megérintjük, beszélgetünk vele, és figyeljünk rá, hogy az intim együttlétek és a szex se kallódjon el az évek alatt. Ami pedig a problémáinkat illeti: nyugodtan osszuk meg őket a párunkkal, de tegyünk róla, hogy ne rajta csattanjon az ostor. Mindez persze fordítva is igaz: ha úgy látjuk, hogy a párunk fásultabbá vált az utóbbi időben, mogorvább, kevésbé kedves vagy intim velünk, ne hagyjuk annyiban a dolgot, beszéljünk róla és kerítsünk időt a tartalmas együttlétekre.