Jó apa lesz belőle? - 4 biztos jel, ami elárulja

A fiatal felnőttkor küszöbén sokan még elképzelni sem tudják, hogy lesz idő, amikor a babakérdés lesz a központi téma az életükben. A húszas éveinkben még minden fontosabbnak tűnik az anyaságnál: pályát választunk, karriert építünk, egzisztenciát tervezünk, szerető partnerre, anyagi stabilitásra és nyugodt otthonra vágyunk. Idővel azonban - főleg, ha szerencsénk van stabil párkapcsolatban élni - mindenkiben megérlelődik a gyermekvállalás gondolata. És ha egyszer felébrednek az anyai ösztönök, attól kezdve csak nehezen lehet gátat szabni nekik: nevet választunk a leendő csemetéknek, elképzeljük az arcocskájukat, "csak úgy" babaruhákat vásárolunk, és biztos, ami biztos, kinevezzük a lakás egy szegletét babaszobának. Ha pedig a választottunknak is szimpatikus az apa-projekt, úgy érezzük, nincs miért tovább vacillálnunk. A kérdést, hogy vajon milyen apa lesz a választott partnerből, mi tagadás, csak elfogultan gondoljuk végig. Illetlenségnek és időpazarlásnak tartjuk épp azt a férfit felülvizsgálni, akit egy életre társul választottunk magunknak. Pedig a szülői szerep nem egyéjszakás kaland: mindkettőnk részéről egész életre szóló feladatot és felelősséget jelent. Épp ezért talán nem árt egy kis időt szánni arra, hogy átgondoljuk, tényleg készen áll-e a választottunk az apaszerepre.

Az alábbi 4 kérdés segítségével te is megtudhatod, milyen apuka lesz a kedvesedből!

1. Milyen a természete?

A férfiak temperamentuma sok mindent elárul arról, jó apa válik-e majd belőlük. Elsőre talán viccesnek tűnik, mielőtt azonban belevágnátok a baba témába, gondold végig: mennyire jófej a párod, türelmes-e, kedves-e az idegenekkel, hogyan beszél a családoddal, és hogyan viselkedik veled társaságban. Sőt, nem árt azon is elfilozofálni, hogyan alkalmazkodik a rázósabb konfliktushelyzetekhez. Ha úgy érzed, hogy a kelleténél gyakrabban agresszív, hogy indokolatlan dühkitörései vannak, és ha bármi baj van, problémamegoldás helyett egyből kiborul és rajtad veri el a port, halaszd el a családalapítást.

2. Milyen az életvitele?

Igen, idővel a férfiak is "beleérnek" az apaszerepbe. Az azonban közelről sem biztos, hogy a te párod máris készen áll a gyereknevelésre. Ha azt látod, hogy minden szabadidejét a haverokkal tölti, hogy állandóan csak a közelgő fesztiválokon jár az esze, hogy minden sörözés fontosabb nálad, akkor jobb, ha pihenteted még a babaprojektet.

3. Törődik veled?

Hogy jó apa válik-e egy pasiból, azt könnyen leszűrheted abból, ahogy veled viselkedik. Topkérdés, udvarias-e a pasi, előreenged-e az ajtóban, elmosogat-e helyetted, megértő-e, ha valamit elrontasz, megbocsát-e a veszekedések után, és hogy babusgat-e téged. Sanszos, hogy az empátia nélküli, robbanékony és türelmetlen férfiak apaként is ezt a negatív stílust követhetik majd. Ugyanez a szitu, ha sokat kiabál, vagy ha udvariatlan, faragatlan, esetleg hideg és elutasító veled.

4. Hogyan viszonyul a gyerekekhez?

Az a férfi, aki megérett a családalapításra, egészen máshogy viszonyul a témához, és máshogy is reagál a gyerekek jelenlétére, mint ahogy évekkel korábban tette volna. Gyerekek társaságában kedves, mosolygós, ha kell, ölbe veszi, sőt, odaül gügyögni a rokon babák mellé. Ha tapasztalataid szerint mindig feszült, ideges és agresszív az idegen gyerekek társaságában, és amúgy is csak rosszat tud mondani a picikről meg a gyerekvállalásról, tudnod kell, hogy még nem készült fel a szerepre.

Vannak férfiak, akik igenis hangot adnak a gyerek iránti vágyunknak: gyakran beszélnek a kicsikről, tervezgetik, milyen játékokat vesznek majd nekik, és irigykedve fordulnak a babakocsis apukák után. A férfiak többsége azonban e téren is zárkózottabb: ha készen is állnak a dologra, nehezen adnak hangot az érzéseiknek, ritkán beszélnek a gyerekekről, és csak kevesen érzékenyülnek el a leendő babák névválasztásakor. Ugyanakkor mi, bizonyos nonverbális és viselkedéses jeleikből mégis könnyen leszűrhetjük, milyen apa válik majd belőlük. Ha azt tapasztaljuk, hogy a párunk elutasító velünk, hogy gyakran agresszív, hogy hideg, bántó a stílusa, sejthetjük, hogy mindez az apaság során sem változik majd olyan nagyot. Ennek ellenére nem érdemes őket egyből "alkalmatlan apának"címkézni, és egy frappáns szakítással próbálkozni. Sokkal hasznosabb, ha megpróbáljuk kicsit megpuhítani őket: vádaskodás nélkül világítsunk rá a problémáikra, próbáljunk meg közösen változtatni a komplikált részeken, hozzuk szóba gyakran a leendő gyerekeket és a velük kapcsolatos kihívásokat, és ha máshogy nem megy, próbáljunk szakértői segítséget is bevonni a folyamatba.