Ezt érzi meg a nő! - Müller Péter írása

Most azonban a testről beszélek, mégis! Azt mondják a tudósok, hogy amikor egy nő anya lesz, megváltoznak a zsigeri érzései. Ezek eddig is ott rejlenek a nő természetében, de amikor anya lesz, egy különös folyamat révén fölerősödnek bennük. Megérzik gyerekük fájdalmát, szorongásait, férjük érzelmeit, titkos gondolatait. Ilyenkor mondjuk rátok, hogy "boszorkányok" vagytok.

Nem azért, mert bölcsebb, hanem mert érzékenyebb. Fejlettebb benne az "inzula" és az "elülső cinguláris kéreg", s ezért fizikailag is megérzi a lelkünk tudatos vagy tudattalan gondolatait. Sok, általam egyébként tisztelt férfi - nagy írók, tudósok, filozófusok, teológusok - azzal vádolják a nőket, hogy hazudnak. Finomabban szólva: áltatják magukat. Ezt sok helyen olvastam már. Amikor ennek utánajártam, kiderült, hogy ezek a nők rendszerint a nagy írók mögé láttak, zsigerileg megérezték bennük, hogy mások, mint amit hirdetnek és írnak. Mások, mint amit gondolnak magukról. Nem a műveik hamisak - csak az életük. Vagyis hazudnak.

A nők - főleg az anyák - médiumok. Nincs veszedelmesebb dolog, mintha egy politikus egy női riporter elé kerül. Főleg, ha az egy bátor riporter. Ne a pasit nézd ilyenkor - a nő szemét! Minden benne van.

Sok nő azonban elnyomja magában ezt a zsigeri érzékenységét. Zavarja. S tudja, hogy ez sokszor nem jó. Túlféli magát. Néha elrontja vele a párkapcsolatát. Nem jó röntgenszemekkel látni! Főleg nem jó, ha egy férj, vagy akár egy gyerek örökké meztelennek és védtelennek érzi magát az ilyen tekintet előtt. Az emberek nem tudják elviselni az igazlátást.

Bármilyen keserves ezt bevallani: életünket az illúziók, a remények, az önmagunkról kialakított hamis "eszményképek" tartják fenn. Ha a hazugságokat és önáltatásokat föladnánk: összeomlanánk. Senki sem tudna a tükörbe nézni - és a másik szemébe se, igazán. "Látlak. De úgy teszek, mintha nem látnálak" - így tesz a bölcs nő.