"Rettegtem, hogy lebénulok" - Zsófi egy speciális gyógytornának köszönhetően a saját lábán mehetett

Diagnosztikai baklövések

Zsófi problémái akkor kezdődtek, amikor állatorvosi asszisztensként alvó bernáthegyi kutyákat emelgetett naphosszat. Az időnkénti zsibbadás és hátfájás aztán annyira megnehezítette a munkát, hogy ki kellett lépnie az állásából. Ezek után a tb-s reumatológián ücsörgött hosszú órákat, tapasztalatairól így mesél: "Az volt igazán ciki ezeken a rendeléseken, hogy egy-két kivételtől eltekintve hetvenéves nénik és bácsik néztek rám meglepetten a váróban. Az orvos sem volt túlzottan felkészülve egy fiatal problémáira, megnyomogatta a hátam, látta, hogy hajlik, a zsibbadásra izomlazító gyógyszert adott, és kitessékelt. Én meg csak szedtem heteken át az elég erős gyógyszereket, és fogalmam sem volt, mitől zsibbad a lábam és lesz időnként érzéketlen a combom. A gyógyszerek nem segítettek, úgyhogy innentől egy-kéthetente vártam órákat a hatvanéves átlagéletkorú hölgykoszorúban, és azt vettem észre, hogy egyre kevésbé tudom megtartani magam, egy óra után úgy éreztem, mintha összecsuklanék. Amikor az orvosnak panaszkodtam erről, szó szerint rám ordított, hogy nem kell nekem ülni, azt csak a nők találták ki pár ezer éve, feküdjek és hordjak fűzőt. Az, hogy mi a bajom, továbbra sem derült ki."

Úton a gyógyulás felé

Zsófi szerencséjére a reumatológus egy idő után beleunt az izomlazító-receptek firkálásába, és továbbküldte a lányt egy neurológushoz. Sikerült egy emberséges orvosra akadni, aki megállapította, hogy a sportoló múltú lánynak kórosan renyhe izomzata alakult ki a folyamatos fekvéstől és gyógyszerszedéstől, és CT- illetve MR-vizsgálatokra utalta. Itt derült ki az, amit az életben nem láttak volna meg a röntgenen: a többszörös porckorong-kiboltosulást a gerince alsó szakaszán. Ezek nyomták a gerincvelő burkát és az idegeket, ami a zsibbadást és érzéskiesést okozta. Ezekkel a leletekkel állított be Zsófi alig reménykedve Kovács Bea gyógytornászhoz.

Torna, torna, torna

A gyógytornász azon kívül, hogy elhűlt a fiatal lány állapotán, az állapotfelmérés után otthon végzendő gyógytornasort készített, és hetente ő maga is tornáztatta Zsófit, amellett, hogy egy speciális technikával a helyére igazította kóborló csigolyáit. Ezek a gyakorlatok végre eredményt hoztak.

"Annyit kértem a gyógytornásztól februárban, hogy a májusra tervezett esküvőmön hadd menjek el a saját lábamon az oltárig. Ennek az volt az ára, hogy a tespedést tornára kellett cserélnem, ami a félig kinyírt izmaimmal nagyon nagy kihívás volt - hason fekve például alig tudtam felemelni a karomat. A gyógytornász, Bea sem kímélt egy percig sem, így szépen lassan eljutottam odáig, hogy a zsibbadás már csak időnként jött elő, és egyre tovább meg tudtam tartani magam. Májusban büszkén mentem az esküvőmre, ahol lagzit ugyan nem tudtunk tartani, mert még nem voltam olyan jól, de legalább nem csuklottam össze a szertartás közben. A torna azóta is része az életemnek, és nem mondhatom, hogy olyan a hátam, mintha mi sem történt volna, de rengeteget javult, már hosszú órákat tudok állni, sétálni, és azóta egy gyermeket is kihordtam. Egy életre hálával tartozom a gyógytornászomnak, az ő szakértelme és kitartása állított talpra."

Egyre több a gerincproblémás fiatal

Zsófi problémája nem egyedülálló, hiszen egyre fiatalabb emberek néznek szembe hasonló problémákkal. Az iskolai tornaórákon a gerincvédelemre nem mindig figyelnek, majd fiatal felnőttként az ülő munka is nagyon megterheli a gerinc alsó szakaszát, valamint a nyaki részt. A hát izmait amennyiben nem edzik rendszeresen, akkor a csigolyák a terheléstől összébb csúsznak, jön a porckorong-kiboltosulás, ami kezeletlenül hagyva porckorongsérvet is okozhat - amit sokszor már műteni kell. Az ortopéd orvosok nagy része még mindig a gyógyszerekben és a műtétekben hisz a gyógytorna helyett, de Zsófi példája is bizonyítja, hogy nem mindig nekik van igazuk.