A robotprosti jó lesz? - A párkapcsolatok jövője

Erkölcsi fertőben élünk

A humán szexualitás napjainkban meg akar felelni a technológia által diktált változásoknak, a kor viselkedési normáinak és a nemi élettel kapcsolatos hatalmas tudásgyarapodásnak. Lehet, hogy most nem tudjuk pontosan érzékelni ezeket a változásokat, de ahogy haladunk előre az időben, úgy tűnik, mintha a modern társadalmak egy lépcsőzetes kudarcon mennének keresztül. A romantikus kapcsolatok klasszikus ismérvei lassan a múlté lesznek, hisz az új nemzedékeknek egyre sajátosabb fogalmai vannak arról, mit jelent a hosszú távú érzelmi elköteleződés és a hűség. A fiatalok közül sokan egyre kevésbé gondoskodóak és kitartóak, ami csupán az evolúció egyik mellékhatása, hiszen olyan mértékű tudást és tapasztalatot halmoztak fel, ami feljogosítja őket arra, hogy minél izgalmasabb és változatosabb életet éljenek. Hiperszexuális társadalomban szocializálódunk, ahol burjánzik a pornográfia, a szex pedig nem képvisel értéket és elveszítette általános fontosságát. Mindegy, hogy kivel és mikor csaljuk meg partnerünket, vagy félrelépésünkkel kiket teszünk boldogtalanná. Szexközpontúvá váltunk, azonnali kielégülésre vágyunk a "most vagy soha" elv alapján, és miért is akarnánk egyvalaki mellett lehorgonyozni, ha büntetlenül élvezhetjük mások társaságát?

Ha vége a monogámiának, mindennek vége?

Egy patriarchális berendezésű társadalomban hagyományosan a férfi dominanciája érvényesül, míg a nő fő feladata a gyermeknevelés. Ezzel ellentétben néhány futurista úgy vélekedik, hogy a jövő a nőké, akik egyre dominánsabbá és magabiztosabbá válnak, a házasságok pedig új vetületet vesznek, ahol átértékelődnek a régi szerepek. "Minden kapcsolati formának megvannak a maga előnyei, hátrányai és alapszabályai. Amikor két ember egyetért abban, hogy nyitott kapcsolatban élnek, nem csupán azt ismerik el, hogy szeretik és törődnek egymással, hanem kölcsönösen megállapodnak abban, hogy szeretnének más emberekkel is találkozni, és azokkal szexuális kapcsolatot létesíteni" - vélekedik Győri Szilvia szexuálpszichológus, tanácsadó szakpszichológus. "Egy nyitott kapcsolat számos kompromisszummal jár, ezzel együtt kielégülhet a résztvevők változatosság iránti igénye, aminek katalizáló szerepe lehet a párkapcsolatban. Természetesen az ilyen típusú együttélési formák nem mindenki számára elfogadhatóak, és amennyiben egy pár ki szeretné próbálni, először meg kell vizsgálni a motivációkat. Fontos, hogy mindkét fél érett és nyitott legyen rá, tartsák szem előtt, hogy a játékszabályok mindkettőjükre vonatkoznak, mert így lesz egyenrangú a kapcsolat. Őszinteség és bizalom nélkül azonban semmiféle nyitott kapcsolat nem működhet." Az utóbbi években a nyitott kapcsolatokról számos tanulmány, film, könyv jelent meg, és a nemrégiben bemutatott Többszörös orgazmus című színdarab is az etikus nem-monogám életmód előnyeiről szól.

Minél többször csináljuk, annál kevésbé élvezzük?

A 20. század végének társadalmi és gazdasági környezetében nehéz fenntartani a "tiszta kapcsolatok" ideáltipikus modelljét. A mai szociológia egyik vezető teoretikusa, Anthony Giddens szerint ezek a változások olyan mértékűek, amelyek a hagyományokat jobban a háttérbe szorították, mint valaha. Az általa "műanyag szexualitásnak" hívott jelenség - melyben a szexualitás megszabadult eredeti reprodukciós funkciójától - nem csupán a jövő heteroszexuális, de homoszexuális és leszbikus viselkedési formáit is érinti. Az emberek nagyobb választási szabadsággal élhetik az életüket, és egyedi tervezésű személyes utak révén keresik a boldogságot. A szexuális drámák áthatják a kultúránkat, nemi vágyaink csillapíthatatlanok, és úgy tűnik, jelenleg a szexuális erkölcstelenség minden formája legitim. Általánosan elfogadottá váltak a házasságon kívüli szexuális viszonyok, az egyéjszakás kalandok, rohamosan csökken a házasságkötési hajlandóság, de az élettársi kapcsolatok stabilitása is megingott.

A jövő házasságai nem egy életre szólnak

Dr. Helen Fisher, a neves amerikai antropológus szerint a házasságok nagyobb mértékben változtak meg az elmúlt száz évben, mint az elmúlt tízezer évben, és még inkább változni fognak az elkövetkező húsz évben. A szűzen férjhez menés, az elrendezett házasság és a férfi az egyedüli családfenntartó koncepciója eltűnőben van. Mára megváltozott a hűtlenség fogalma: sok házaspár egyetért abban, hogy egy alkalmi kaland belefér a kapcsolatba, vagy hosszú távú házasságtörő viszonyt tartanak fenn a partner jóváhagyásával. A válás szerepe is átértékelődött: régen kudarcnak számított a házasság felbontása, ma pedig gyakran első lépésnek tekintik az igazi boldogság felé vezető úton. A kutatónő szerint ezek a tendenciák ugyanakkor nem új keletűek, és több ezer évvel ezelőtt elődeink nemcsak az utódnemzés, hanem a testi örömök kedvéért is szeretkeztek, és egyszerűen továbbálltak, ha másutt remélték a boldogságot. Sandra Burchsted futurista gondolkodó azt vizionálja, hogy az elkövetkező évtizedekben a legtöbb ember a házasságot evolúciós folyamatnak fogja tekinteni, nem pedig egyszeri "sírig tartó" eseménynek, és legalább négy alkalommal köt majd házasságot, melynek utolsó állomása az igazi lelki társ lesz majd. A jövőkutatók közül sokan azonban egyetértenek abban, hogy valami biztosan nem fog változni: az embernek mindig is szüksége lesz társra.

A magány és a kétségbeesés pestise közeleg?

Meredek hullámvasúton ülünk, ahol a romantikus pillanatokat gyakran az interneten éljük meg: az egyedülállók nagyobb valószínűséggel flörtölnek a világ másik felén élővel, mintsem ismernék a szomszédjukat. A virtuális ismerkedésben sokan elvárják, hogy első látásra szerelembe essenek valakivel, de az irracionális vágy nemcsak vakká tesz, hanem kiábrándultsághoz és magányhoz is vezethet. Tény, hogy a szexuális vonzódás (a kémia) fontos összetevője egy bimbózó kapcsolatnak, ám ahelyett, hogy a virtuális társkeresők örülnének az első találkozásnak, elutasítják annak a lehetőségét, hogy megismerhessék a másikat a felszín alatt is. Nem csoda, hogy az internetes randevúk túlnyomó része kudarcba fullad, ám ezek jelentős hányada kivirágozhatna, ha a partnerek készen állnának a haszontalan taktikázás és a külsőre vonatkozó abnormális elvárások helyett a megértésre, az elfogadásra és a toleranciára. A jövőt illetően a statisztikák azt mutatják, hogy 2026-ra az emberek 30%-a egyedülálló lesz, s bár a cyber-alkalmazások virágozni fognak, a virtuális kapcsolatok soha nem helyettesíthetik a valódi közösségeket.