Heti útravaló Müller Pétertől - 51. rész

Olvasd el, és hagyd magadban megérni. A népmesékben a szülők csak néhány pogácsával és egy-két gondolattal bocsátják útra gyermekeiket. Azokkal a gondolatokkal, melyekről tudják, hogy fontosak, és csakis az övék.

A nőknél ez nem így van: megsérülhet az önérzete, de az emberi önérzetét még megmentheti. Nehezen, de megmentheti. Ha megcsalsz egy nőt, és átszúrod a "női szívét", a benne élő Ember még nem hal meg. Fáj neki, de meg tud gyógyulni. Meg tud bocsátani. Ha bölcs nő, túl tud emelkedni a női sérelmein. Sok, jónak nevezhető párkapcsolatot és családot mentett meg a nőknek ez a bölcs, a női szerepen túlemelkedő megértése, alázata és sok évezredes kiszolgáltatottsága is.

Egy bölcs nőnek "nőnek" lenni: nemi szerep. Sorsszerep. Mégpedig sokféle sorsszerep: lány, szűz, szerető, feleség, anya, nagyanya. Néha egyáltalán nem is jut eszébe, hogy nő. Remekül tud eljátszani férfiszerepeket, mert van benne valaki, aki nem "csak" nő.

A férfinél ez nem "szerep" és nem "sors", hanem maga az Élet. Az Ember és a Férfi egyet jelent neki. Évezredek óta úgy képzeli, hogy Isten is férfi. Ezért ha magába néz, nem talál magasabb rangot, Ént, és önérzetet, mint a Férfit.

Adj egy ceruzát egy kisfiúnak, és mondd neki: rajzold le az Istent! Biztos, hogy nem a Napot veti papírra, nem is a kerek Tao jelét, nem is az anyját - hanem egy szakállas férfit.

Most jól figyelj!

Ha egy férfit megcsal a szeretője vagy a felesége, a lényét egészen a gyökeréig alázza meg, mert ő legbelül és legfelül is férfi. Nem tud magában följebb nézni. Ha a férfi sérül, az Ember és az Isten is megsérül, szegényben. Ez a férfilét gőgje, vaksága és sok évezredes meggyőződése.

Nincs szánalmasabb látvány, mint egy vénember fütyije. Nem öreg - hanem lefokozott. Semmi lett szegény.