Még mindig sok gyereket rabolnak el katonának
A Human Rights Watch becslései szerint a világon 17 országban nagyjából 250-300.000 gyerekkatona van fegyverben illegális hadseregekben. Többségüket egyszerűen elrabolták vagy megvették családjuktól, szolgálatra, kiképzésre kényszerítették őket, fegyvert adtak a kezükbe, és kényszerítették őket, hogy öljenek. A fegyveres erők vezetői nem nézik, fiú, lány, vagy mekkora méretű a következő katona, csak elbírjon egy kalasnyikovot. Aki ellenáll, azt egyszerűen megölik, de már jó előre elejét veszik az engedetlenségnek éheztetéssel, kínzással, alkohollal, drogokkal. A gyerekekből ezáltal kis gyilkológépet nevelnek, aki parancsra húzza meg a ravaszt lelkiismeret-furdalás nélkül.
El sem bírta a puskát
A Child Soldiers International nevű globális civil szervezeti koalíció szerint 2011 januárja óta legalább 19 országban vetettek be gyermekkatonákat, köztük Maliban, melyet nagyrészt iszlamista fegyveresek irányítanak. Rengeteg gyermeket soroznak be, szemtanúk számolnak be fiatalokról, akiket puskával a vállukon láttak őrködni. Az Amnesty International képviselői szerint többen láttak olyan kisgyereket is, aki el sem bírta a puskát, a földön húzta maga után.
Hogy lesz egy gyerekből katona?
A Maliban és az ehhez hasonló országokban dúló zavargások, a demokrácia és a törvényes rend hiánya, a gazdasági elmaradottság mind olyan tényezők, melyek megléte szinte törvényszerűvé teszi a gyerekkatonák elrablását. A gyerekek könnyen elrabolhatók, még könnyebben irányíthatók, gyorsan tanulnak, feltétlen engedelmességre bírhatók, és még zsoldot sem kell fizetni nekik. Egy iskolás korú gyereket már hamar meg lehet tanítani az egyszerűbb fegyverek kezelésére, és az átnevelés hatására könnyen fanatizálhatók: egy idő után elhiszik, hogy ők erős katonák, akik életen-halálon uralkodhatnak. Ennek azonban nagy ára van: a legtöbb gyerekkatona pszichésen beteg lesz, és örökre megváltozik az átéltek hatására. Egy, szintén az Amnesty Internationalnek adott beszámolóban az egyik iszlamista csoportba sorozott 16 éves kamasz így mesélt a borzalmakról:
"Régebben 23 másik diákkal tanultam együtt egy Korán-iskolában. Két hónappal ezelőtt a tanárom unokája eladott minket az iszlamistáknak. 14 másik fegyveres fiatallal kerültünk egy csapatba. Kezdetben a konyhán dolgoztam. Egy keresztény templomban főztünk, amit az iszlamisták foglaltak el. A felkelők gumiszíjjal vertek minket a Korán-leckék alatt, mert azt akarták, hogy úgy ejtsük az arab szavakat, mint ők. Megtanítottak minket lőni, és hogy a szívre vagy a lábra célozzunk. A harcok előtt rizst kellett ennünk valamilyen fehér porral és szószt valamilyen vörös porral. Injekcióztak is minket. Én hármat kaptam. Az injekciók és a fehér poros rizs után úgy irányítottak, mint egy járművet, bármire képes lettem volna a kedvükért. Az ellenségeinkre kutyaként tekintettem, és csak az járt a fejemben, hogy le kell lőnöm őket."
Nem tudnak visszatérni a normális életbe
A gyerekkatonáktól egy életre elrabolnak valami nagyon fontosat: a gyerekkorukat. Hiába szabadulnak fel a rémuralom alól, és térnek haza az otthonukba, többé soha nem lesznek azok, akik a mészárlások előtt voltak. A társadalmi visszailleszkedésük csak nagyon ritkán valósul meg, több helyen megbélyegzik őket, sokkal könnyebben követnek el bűncselekményeket, és válnak tökéletesen reménytelenné.
Egy Sierra Leoné-i polgárháborúban harcolt gyerekkatona, Ishmael Beah 13 éves korától fogva két éven át harcolt. A ma már 27 éves férfi azt mesélte, hogy lelőni valakit olyan egyszerű volt, mint meginni egy pohár vizet, és hogy nagyon nehéz volt visszaszerezni az emberi mivoltát. Neki sikerült, de rengetegen visszaszöknek, mivel csak így tehetnek szert némi pénzre - a nemzetközi szervezetek nemcsak abban küzdenek nehézségekkel, hogy megakadályozzák a gyerekkatonák besorozását, de abban is, hogy utána megfelelően rehabilitálják őket. Szerencsére akad példa sikeres visszatérésekre is: az utóbbi 12 évben az UNICEF és más szervezetek összesen 95.000 volt kiskatonát helyeztek el leszerelőprogramokban.
Egy afrikai kislány, aki kiszabadult
Ha katonára gondolunk, először egy férfi jut eszünkbe, de a terroristák nem csak fiúkat rabolnak: döbbenetes, de a gyerekkatonák majdnem fele lány. Nemcsak fegyverrel tanítják meg őket bánni, hanem szexuális rabszolgákká is válnak, vagy apróbb feladatokat bíznak rájuk a hadseregben. China Keitetsit egy Nyugat-Ugandában lévő faluból rabolták el kilencévesen 1984-ben, és a Nemzeti Ellenálláshadsereg táborába vitték. Ott a kislányból hamar katonát faragtak, ölni és embereket kínozni tanították, majdhogynem teljesen átnevelték. China mégis megszökött, és Dániában talált új otthonra, ahol történetét el is mesélte az első exgyermekkatonaként. "Child Soldier: Fighting for my life" címmel nagy sikerű könyvet is írt megpróbáltatásairól, s azóta a gyermekkatonák besorozása ellen szólal fel rendszeresen.
"A gyerekek a fenyverben találnak apára, anyára"
China így vall egy interjúban a gyerekkoráról: "Kilencéves voltam, mikor elrohantam az apámtól, mert meg akartam keresni az anyámat, akit sosem láttam. Ebben az időben polgárháború volt az országomban. Ha nincsenek veled a szüleid, nincs hová menned, akkor vagy szolgalány lesz belőled egy háznál, egy modern rabszolga, vagy az utcákon élsz, vagy gyerekkatona leszel - ezek a lehetőségeid. Én gyerekkatona lettem, nem volt visszaút, valaki más birtokolt engem, a vezető szabályai szerint éltem, az volt az otthonom. Olyan dolgokat éltem meg, amit az európai emberek el sem tudnak képzelni, még az sem, aki ötszáz évig él. Gyerekkatonaként rengeteg mindent látsz, sok borzalmas dolog történik veled, szörnyű dolgokat teszel a saját túlélésed érdekében. A gyerekek tökéletes katonák, mert lojálisak, nem tesznek fel kérdéseket, elképesztően gyorsan tanulnak például a fegyverrel bánni. A háborús közegben felnövő gyerekek, akik családra, szeretetre, biztonságra vágynak, végül a fegyverre bízzák magukat, abban találnak apára, anyára, védelemre. Egyedül vannak, nincsenek ott a szüleik, akik törődnének velük, ezeknek a gyerekeknek mindent egyedül kell kitalálniuk - ezek azok a pillanatok, amikor valahol mélyen azt kívánod, bárcsak lenne otthonod, bárcsak sírhatnál, de nem teheted."
Nehéz elkapni a toborzókat
A különböző országokban dúló harcok felelőseit hihetetlenül nehéz elfogni és felelősségre vonni. Jó példa erre Joseph Kony vezető története, aki többek között gyerekeket rabol, katonát képez belőlük, kislányokat erőszakol, és kisebb háremet tart belőlük otthonában. Mindezt katonai vezetőként Isten és a szellemek nevében teszi, hadseregét az Úr Ellenálló Hadseregének nevezi, és hihetetlen agresszivitással veti be katonáit a harcokban. A férfi 25 éve tartja rettegésben Ugandát, embereket ölnek, kínoznak, százakat mészárolnak le egy-egy támadás során, nemzetközi elfogatóparancs van érvényben ellene és parancsnokai ellen, mégsem tudták még elfogni. Jelenleg is ENSZ-csapatok és civilek küzdenek azért, hogy végre megállítsák - idén áprilisban az Egyesült Államok ötmillió dollárt ajánlott fel Kony vagy parancsnokai kézrekerítőjének.
Addig azonban, míg az Ugandához hasonló országokban nem tudnak valahogyan civilizált körülményeket és rendet teremteni, míg az illegális fegyverkereskedelem továbbra is virágzik, addig több ezer gyermekkatonát hurcolnak még el a Konyhoz hasonló vezetők. Az Amnesty International egy hatékony, erős fegyverkereskedelmi egyezmény aláírását sürgeti, mely segítene megakadályozni a gyermekek besorozását is.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.