Valóban ijesztő lehet, amikor a kicsid váratlanul hisztirohamot kap: dühöng, sír, sőt zokog, toporzékol, a földhöz csapkod tárgyakat, a földhöz veri magát és látszólag meg sem hallja, amit mondasz neki. A szituáció kínos is lehet, amikor a látványos, fülsértő produkciót közönség előtt, egy bevásárlás alatt vagy vendégségben adja elő a gyerek. A szülők természetesen a saját szülői mintáik, valamint vérmérsékletük alapján próbálják kezelni a helyzetet. Dühvel és agresszióval (rángatják és/vagy elfenekelik), "ráhagyással" (majd abbahagyja), esetleg - akik egy kicsit is pedzik a jelenség lényegét - megnyugtató szavak duruzsolásával, szoros öleléssel, a gyereket a szituációból való kiemeléssel, kiszeretéssel próbálják megoldani a helyzetet. A gyerek hisztis megnyilvánulásai azonban súlyos feszültséget okoznak a szülőben is, előfordulhat, hogy nem szívesen mozdul ki az anyuka a gyerekkel otthonról, nem akarja boltba, kirándulni, társaságba vinni, mert attól fél, a gyerek megint "leégeti" mások előtt, valamint attól is tart, hogy rossz lesz a megítélése a többi szülő előtt, leszerepel mint édesanya, hiszen nem tudja kezelni a gyereket.
Óriási azonban a különbség a hiszti és aközött a jelenség között, amikor a gyerek viselkedését valamilyen pszichiátriai rendellenesség okozza. Nem árt neked sem tisztában lenni a megragadható különbségekkel, hiszen ezen (is) múlhat, milyen sikeresen kezeled majd adott szituációban a gyereked "rohamát".
Andy C. Belden és kollégái 279, 3 és 6 év közötti gyermek édesanyjával készítettek részletes interjút, és a gyerekek részletes vizsgálata alapján azt állítják, hogy az egészséges gyerekek "dühkitörése" alapvetően különbözik a "beteg" gyerekek kitöréseitől. Belden és munkatársai öt különféle hisztirohamot különböztetett meg, melyek különböző diagnózisokhoz kapcsolódnak. Az egyik legfontosabb eltérés azonban az, hogy míg az egészséges gyerekek esetén csak egy-egy alkalommal találkozunk ezekkel a hisztifajtákkal, a problémás gyerekek szinte minden alkalommal és jellemzően egyszerre hozzák az öt hisztifajta tüneteit.
Agresszió: előfordulhat, hogy a gyerek "odacsap" az anyukája ruhájára, kezére, arcára, mert az nem veszi meg neki a csokit, a kisautót, vagy mert el kell jönni valahonnan, ahol a gyerek kellemesen érezte magát. Ez a jelenség ritkán történik azonban egészséges kicsik esetén. Hamar megértik, hogy a szülő elleni agresszió nem elfogadható. Amikor azonban a sűrűn jelentkező hisztirohamok több mint a felénél a gyerek dühvel a szülő ellen fordul, ott olyan jellegű személyiségzavar lehet, amit érdemes kivizsgáltatni.
Önbántalmazás: a szülő számára sokkal ijesztőbb jelenség, amikor a gyerek maga ellen fordul. Fejjel rohan a falnak, belekarmol a saját arcába, tépi a haját, megharapja a saját kezét, vagy hatalmas erővel rúg bele a falba vagy egyéb kemény tárgyba - és szemmel láthatólag abban a pillanatban nem is érzi a fájdalmat. Egészséges gyerek esetén ez nagyon ritkán fordul elő, ha azonban a jelenség jellemzője a gyerek hisztijének, ott azonnal szakemberhez kell fordulni.
Gyakori dühkitörések: havi 2-5 hiszti is sok, és a szülő számára kiborító lehet, de ennyi még "belefér" az egészséges tartományba. Ha azonba a gyerek havonta 10-20 hisztit is produkál, és házon kívüli rohamai száma meghaladja az ötöt, akkor nem szabad szőnyeg alá söpörni a problémát.
Elhúzódó kitörések: az ötperces hiszti is riasztó, valamint kimerítő lehet a gyerek és a szülő számára egyaránt, ám a hosszan elhúzódó, 25-30 percig tartó kitörések azt jelzik, gond van a gyerekkel. Előfordulhat ugyan egy-egy alkalommal, hogy egy egészséges gyerek számára akkora a "baj", olyan nagy benne a düh, hogy a hisztije akár egy óráig is tart, azonban ez nem válik jellemzővé. A problémás kicsik hisztije jellemzően elhúzódik.
Segítség a megnyugváshoz: a problémás gyerekek a hisztit nem képesek "csak úgy" abbahagyni. Amíg az egészséges gyerek szeme hiszti közben, egyik pillanatról a másikra felragyog, és a következő percben cicaként bújik vagy szalad játszani, a beteg kicsik számára a lehiggadás nem ennyire egyszerű. Hosszú idő kell még a roham után is a teljes megnyugváshoz. Sokáig hüppögnek, szemmel láthatóan zaklatottak maradnak, magatartásuk pedig elveszettségről, görcsösségről árulkodik. Például nem engedik el maguk mellől a felnőttet, kapaszkodnak - szinte belebújnak - a szülőbe. Egyértelműen külső segítség kell ahhoz, hogy komfortosan érezzék magukat.
A szülő felelőssége
A szakemberek szerint hatalmas a szülők felelőssége abban, hogy időben felismerjék, és a szégyen elhatalmasodása, valamint a gyerek "bújtatása" helyett megfelelő szakvizsgálatra vigyék a gyereket. Fel kell ismerni, hogy a gyerek magatartása nem nevelésbeli hiányosságra utal, hanem egyszerűen "beteg", amit, ahogy a lúdtalpat, kezelni kell. Minél előbb szakemberhez kerül a gyerek, annál valószínűbb a tartós károsodás nélküli gyógyulás és az egészséges felnőttkor esélye.
Fontos tudni azt is, hogy a gyerekek jelentős része 18 hónapos és ötéves kora között jellemzően és igen gyakran próbára teszi szülei türelmét a hisztivel, de ha baj van, akkor ne elégedj meg annyival, hogy majd elmúlik, vagy hogy más gyereke is ezt csinálja.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.