Az ausztrál Charles Sturt Egyetem összesen 616 nő üzenőfalát és közösségi életét figyelte meg, és szakértőik végül arra jutottak, hogy minél több infót oszt meg magáról valaki, annál magányosabb. Vagyis ha kiposztolod a kajádat, kiírod, hogy épp milyen könyvbe kezdtél bele, melyik számot hallgatod, esetleg megadod a telefonszámodat is, az azért van, mert szomjazod, hogy valaki végre észrevegyen.
„Ésszerű, hogy a magányosak ilyen jellegű információkat teregessenek ki, hiszen meg akarják könnyíteni másoknak, hogy kapcsolatba léphessenek velük"
De valóban ilyen egyszerű lenne ez az egész? Tényleg magányossági háló lesz a korábban közösségi médiaplatformként funkcionáló Facebook? Nyilvánvalóan nem ettől a maréknyi embert vizsgáló kísérlettől fogunk most falnak menni, de ha egy kicsit jobban belegondolunk, és visszanézzük, hány kiírást helyeztünk el csak egy hét leforgása alatt az idővonalunkon, felmerülhet bennünk, hogy ne adj isten, talán tényleg magányosak vagyunk.
Természetesen az sem dőlhet most hátra, aki a Facebookon regisztrált párkapcsolattal rendelkezik, mert a felmérést végzők rájuk is kitértek. Aki ugyanis túl sok információt enged szabadjára a szerelméről, az szintén magányos, méghozzá a saját kapcsolatában. Csernus doktor is sokat hangoztatja, hogy vannak kapcsolatban élő szinglik, és most úgy tűnik, a rengeteg szelfi és relfi (vagyis a relationship selfie) és a magunkról többesszámban beszélés is a kapcsolaton belüli egyedüllét jele.
Dr. Csernus Imre, A kiút című könyvéből:
"Azoknak, akik egyfolytában gyűjtik a lájkokat - ahogy ők szokták mondani, "ájkvadászoknak -, szükségük van a visszacsatolásra másoktól, hogy kellőképpen humorosak, szépek, kreatívak, ügyesek... Amikor például egy befolyásolható, megfelelni vágyó ember kiposztol valamit, majd egy olyan valakitől kap lájkot, akitől soha korábban, azt kezdi hinni, hogy tetszik a másiknak, és sikongat egy hétig. (...) Azt hiszi, hogy menő, király, kúl. És nem látja azt, hogy egy egész rendszer vizsgálja a fogyasztói szokásait, hogy továbbra is megállás nélkül fogyasszon."Persze nem hagyott minket nyugodni a kérdés, hogy vajon tényleg boldogtalanabbak-e azok, akik több időt töltenek a Facebookon, így megkérdeztük erről a Life.hu párterapeutáját, Deáki Tímeát. Szakértőnk egy igen egyszerű tényre hívta fel a figyelmünket, mégpedig arra, hogy aki sokat van gép előtt, az valószínűleg keveset van emberek között. "A napi óraszám véges, így azonnal nyomon követhető, hogy egyes emberek ténylegesen mennyi időt töltenek neten kívüli elfoglaltsággal. Innen kezdve egyértelműen megalapozott a kutatások szomorú eredménye. Mert lehet, hogy az aktuális like-ok, vélemények a Facebook-oldalon pozitív érzéssel töltik el az egyént, de igazi, élő kapcsolatai ezzel együtt nem nőnek, sőt" - érvel Tímea.
Párterapeutánk szerint határozottan nem jelenthető ki, hogy aki sokat posztol, és sok képet tesz fel a Facebookra, az egyértelműen magányos. "Van ugye az a típus, akinek lételeme, hogy minden lehetséges fórumon megmutassa a büszkeségeit. Akkor jelenthető ki a magányosság, ha az illetőnek csak és kizárólag ilyen 'baráti' kapcsolatai vannak, és ettől szenved is. A sokat posztoló, nem magányosoknak tehát arra kell figyelniük, hogy ne vigyék túlzásba az információközlést, ez ugyanis sok ismerőst elriaszthat. Itt is a mérték a fontos, ahogy az élet minden területén, ez az egyik legnagyobb igazság, még akkor is, ha közhelyes."
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.