Papagájkór, nyúlpestis, Ebola - állatok által terjesztett betegségek

Papagájkór - ornithosis

A heveny fertőző betegséget okozó baktérium, a Chlamydia psittaci a szárnyasokról kerül az emberi szervezetbe. A fertőzés a legtöbb esetben tüdőgyulladáshoz vezet. Az első feljegyzést a betegségről az 1800-as évek végén egy svájci orvos készítette, aki Dél-Amerikából hozatott papagájokat, majd röviddel a beszerzés után szinte az egész családja tüdőgyulladást kapott. Az orvos felfedezte az összefüggést a papagájok és a tüdőgyulladás között, így el is nevezte a betegséget papagájkórnak.

A baktérium a beteg állat szétporladt ürülékének légutakba kerülése révén okoz fertőzést, a legtöbb esetben állatról emberre terjed, de ritkán előfordulhat emberek közötti továbbfertőzés is.

A madarak (papagáj, galamb, baromfi) fertőzöttsége az esetek többségében tünetmentes marad, ha mégis megjelenik, akkor a házi és vadon élő madarakban is kötőhártyagyulladással, légúti, idegrendszeri tünetekkel, hasmenéssel jelzi jelenlétét.
A chlamydiák ellenálló-képessége nem túl erős, már a 65 °C hőmérséklet, vagy 1-3%-os klórtartalmú fertőtlenítő szerek is képesek elpusztítani, de megfelelő életkörülmények esetén akár három hétig is fertőzőképes marad.

Tünetei, gyógykezelés

Fertőzés esetén váratlanul felszökő magas láz, fejfájás, szúrós mellkasi fájdalom, száraz köhögés, borzongás, végtagfájdalom jelentkezhet, de az időben felismert fertőzés antibiotikummal jól kezelhető. Súlyos tüdőgyulladás esetén azonban már nem az alapbetegség veszélyezteti a fertőzött személy életét.

A betegséget jelenteni kell a járványügyi hatóság valamint a területileg illetékes állatorvos felé is, a beteget pedig elkülönítve kezeli - védőfelszerelésben - az ápolószemélyzet. A hatóságok vizsgálják, hogy a beteg milyen körülmények mentén, milyen állattól fertőződhetett meg - hiszen akár a saját postagalamb, vagy egy nem legálisan beszerzett trópusi madár is okozhatta a bajt.

A madárkereskedők és -tenyésztők, baromfitenyésztők, tollfeldolgozók különösen veszélyes terepen végzik a munkájukat, az emberi fertőzések esetén a kacsák szerepe jelentős, valamint fokozottan kell ügyelni az egészségére mindazoknak, akik baromfifeldolgozó telepeken dolgoznak.

Nyúlpestis - tularaemia

A betegség elsősorban a vadon élő állatokat (rágcsálókat és vadnyulakat) érinti. Kórokozója a Francisella tularensis baktérium. Emberről emberre nem terjed, a fertőzéshez fertőzött állattal való érintkezés szükséges, ám a fertőzés számos módon bekövetkezhet még. Néha elég a beteg vagy elhullott állat érintése, harapása, de a fertőzött állat közelében a levegőben "lebegő" baktériumok beszippantása is. Néha az is elég a fertőzéshez, ha a baktériummal szennyezett kézzel a szemünket dörzsüljük, vagy valami apró horzsolást érintünk. A batériumot terjesztik a kullancsok, a bolha és a szúnyog is, de akár a földből, egy kerti munka során is a levegőbe kerülhetnek az addig a talajban rejtőzködő baktériumok. Nagyon ritkán fertőzött vízzel vagy élelmiszerrel kerül az emberi szervezetbe a baktérium.

A nyúlpestis tünetei

A betegség váratlanul indul nagyon magas lázzal, hidegrázással, végtagfájdalommal. Ehhez rossz közérzet, izomfájdalmak, fejfájás társul, valamint a baktérium behatolásának helyén nehezen gyógyuló fekély keletkezik. A fekélyhez közeli nyirokcsomók megduzzadnak, fájdalmassá válnak. Amennyiben a szem a "behatolási terület", akkor a szem vörössé válik, megduzzad, valamint a belső szemhéjon fekély alakulhat ki. A tápcsatornán keresztül történt fertőzések esetén a tünetekhez hányás, torokfájás, hasmenés is csatlakozik.

Rendkívül fontos a gyors diagnózis felállítása, mert a jelentkező tünetek súlyosak és az immunrendszer túlhajszolásához, összeomlásához is vezethet. Az egészségügy a pontos diagnózist az immunrendszer által termelt antitestek vérből való kimutatásával és a tularin-bőrpróbával állítja fel.

A fertőzés antibiotikummokal hatékonyan kezelhető, a felgyógyult embereknek van esélyük arra, hogy védettek lesznek a tularémiára, ez azonban nem feltétlenül van így, előfordulhat, hogy valaki élete során többször is megküzd a nyúlpestissel.

Ebola

Az Ebola is az állatok által terjesztett fertőzések közé tartozik, illetve hasonló módon a papagájkórhoz állatról- állatra ás állatról - emberre is terjedő betegség, Az ANTSZ közleménye szerint a Afrikában a majom, erdei antilop, denevér érintése (vagy fogyasztása) jelent óriási kockázatot a fertőzésre. A szúnyogok azonban nem terjesztik az Ebola kórokozóját, ahogy a pénzcsere, vagy egy futó érintkezés se jelent veszélyt, ha a másik tünetmentes. A váladékokkal való találkozás (nyál, vér, hányadék, és egyéb testnedvek) azonban kifejezetten magas kockázatot jelentenek.

Az Ebolával kapcsolatban a Life.hu többször is hírt adott és a fertőzéssel kapcsolatos higiéniás szabályokat is érintette oldalunk.