Újabb főiskolai történet: "A tanárom felhúzta a pólómat és elkezdte csókolgatni a mellemet"

"35 éves vagyok és 14 év óta cipelem magammal ezt a förtelmet" - írta nekünk Imola, aki számvetést készített eddigi élete fölött. Ráébredt, hogy problémái jelentős részéről, a pánikbetegségről, a bulimiáról is, egy bizonyos esemény tehet. A szexuális erőszak.

"Erről senkinek nem beszéltem még, gondoltam, elfelejtem, de rájöttem, hogy a problémáim nagy részét ez okozza, igy a napokban kiöntöttem a lelkem a pszichiáternek végre - ugyanis ÉN oda is járok -, nem volt jó döntés ugyan, mert fölzaklattam magam és így utólag, tulajdonképpen most már nem tudom semmissé tenni az ügyet. Sajnos. 2005-től pánikbetegséggel küzdök, amire idővel rátelepedett a bulimia és azóta az anorexia is - 160 cm magas vagyok és 47 kg (éppen határeset!). Tehát uralni akarom a testem.

A történetem még főiskolás koromra nyúlik vissza, ami 2000-ben volt. Távoktatásra jártam a... – olyan szívesen leírnám, hova és úgy ideírnám, hogy ki az a perverz állat, aki ilyen undorító.

Anyukám előtt ajánlotta fel, hogy aludjak a kollégiumban, ahol ő az igazgató

Szóval a lényeg, hogy nem sikerült a vizsgám annál a tanárnál. Vizsga után odamentem hozzá és megkérdeztem, hogyan lehetne a következő vizsgára készülni, hogy minden rendben legyen. Egyébként megemlítem, hogy anyukám is ott volt velem és ismeri is a tanárt. Ekkor a tanár fölajánlotta, hogy mivel ő a kollégium igazgatója, következő héten pénteken, menjek el, ő biztosít egy szobát a koliban. Másnap, azaz szombat reggel kezdődik a vizsga és arra menjek el. Én semmi rossz szándékot nem gondoltam erről a dologról - és hát anyukám előtt ajánlotta föl! Nehéz makro- és mikroökonómia vizsga volt – utána tudtam meg, hogy ő egy korrupt tanár, akinek fizetni, ajándékot vinni, szeretőjének lenni természetes! De akkor még semmit.

A mellbimbómmal még játszadozott is, és közben azt mondta, hogy picike, picike

Pénteken én el is utaztam busszal, ő már kint várt a pályaudvaron - én még akkor sem gondoltam semmi rosszra -, elmentünk a kollégiumba, ott megmutatta a szobát és azt mondta, készüljek holnapra. Eddig oké a történet. Aztán este kopogtat valaki, én beengedem, szól egy-két jó szót, és utána levetkőzik alsónadrágra. Én teljesen leblokkoltam, lefektetett az ágyra, felhúzta a pólómat és elkezdte csókolgatni a mellemet. A mellbimbómmal még játszadozott is, és közben azt mondta, hogy – picike, picike… ez a mai napig a fülemben cseng. Aztán valahogy észhez tértem, addig olyan voltam, mint egy bábu, mint az állatok, akik nem moccannak, amig érzik a veszélyt. Hihetetlen, de szerencsére abbahagyta - gondolta talán, hogy na, itt nem lesz semmi -, egyébként gusztustalan, 50-55 éves, pengeszájú, pengeorrú nyálas fazon volt.

Aztán a többire nem emlékszem tisztán. De arra igen, hogy újra egyedül vagyok a szobában. Sírtam, aludtam, egész éjszaka hánykolódtam és legszívesebben hazamentem volna akár gyalog is, és nem érdekelt a vizsga.

Nem én voltam az egyedüli áldozata

Másnap szóbelin megkaptam a kettest és mehettem haza - az előző estéről egy szó sem esett. Volt ott egy szőke hajú lány is, aki miután kijött a szóbeliről azt mondta, hogy: Ó kicsit megpuszikálgatott, megcsókolgatott, hagytam neki és hármast kaptam. Tehát valószínű, nem én voltam az egyedüli áldozata.

Ezt követően én nem találkoztam vele, ugyanis nemhogy az iskolát, de még a települést is jó messzire elkerültem - tehát nem fejeztem be a tanulmányaimat. Itthon azt mondtam, hogy nem bírom, mert nehéz, inkább keresek valami mást.

Itthon azért nem mondtam el, mert tudom és akkor is tudtam, hogy anyukám és a párom ezt a dolgot nem hagyták, és nem hagynák annyiban a mai napig. Én felejteni akarok, de szívem szerint kiakasztanám az iskola falára ezt a történetet.

Nem tudok idegen helyen aludni

Pszichológushoz és pszichiáterhez járok 9 éve, pánikbeteg vagyok – nem tudok utazni és nem tudok ott aludni idegen helyen és félek az éjszakáktól. És 35 évesen rá kellett döbbennem arra, hogy ez az undorító ember az, aki tönkretette az életem egy részét, és soha soha nem akarok felőle hallani. De mégis, a legszívesebben még most is feljelenteném, vagy ha visszamehetnék az időben jól tökön rúgnám, amikor levetkőzött előttem, és hagynám az egész vizsgát a francba. Köszönöm, hogy kiönthettem a lelkem. (Ha esetleg valaki ráismerne arra a senkire, annak én csak örülök, és biztos vagyok benne, hogy nem vagyok egyedül.)

Minden jót kívánok mindenkinek! Imola"