A párizsi, a luxushobbik és a leértékelt cipők mátrixa: jó ötlet a közös kassza?

2015.01.27.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

"Szeretlek, te vagy a párom, mindenem a tiéd." Szép mondat, és milyen jó is lenne, ha így is maradna. A kapcsolat lángoló időszakában persze minden bizonnyal így is van, de aztán jön a jó öreg megszokás. A mai egyik legnagyobb párkapcsolati dilemma, a közös kassza kérdése van terítéken.

"A barátnőm mesélte, hogy a férjével egyfolytában a közös kasszán veszekszenek. Még a jegyesoktatáson javasolta nekik a pap, hogy miután összeházasodtak, második útjuk a bankba vezessen, mert úgy lesz az jó, ha közös számlára utalják az egész fizetésüket. Meg is tették, így most mindenki minden költést lát, vagyis nincs kiút a pénznyelő hobbik, a drága cipők, a diszkont, illetve a luxusélelmiszerek mátrixából. De vajon hova vezet mindez?"

Párterapeuta szakértőnkkel, Deáki Tímeával eredünk most azoknak a névtelen problémáknak a nyomába, melyekből soha nem születik olvasói levél. Amik a baráti beszélgetéseken elhangzanak ugyan, de aztán válasz nélkül maradnak és elsikkadnak.

A barátnőm mesélte

A Life.hu új sorozatában olyan történeteket, üzeneteket és vallomásokat veszünk górcső alá, melyekben a segítségkéréshez senki sem adja a nevét. Olyan sztorikat, amik mindig a barátnőinkkel történnek meg, vagy éppen azok távoli ismerőseivel. Azokat a dilemmákat, melyekről mindenki beszél, de senki sem oldja meg őket.

Amíg csak együtt járnak, a fiú lehet olyan gáláns, hogy mondjuk minden vacsit vagy programot ő áll. Ahogy az is lehet, hogy felezik a költségeket. Valószínűleg ebből olyan sok konfliktus nem adódik. Ha mégis, nem gyakori, hogy ez akár szakító ok is lehet. Nem úgy, ha már eljut a kapcsolat az összeköltözés fázisába.

Abban a pillanatban, hogy megszűnik mindenki saját rezidenciája, a pénzkérdés is komolyabban kerül napirendre. Nagyon nehéz egy eddig önálló pénzügyi döntéseket hozó embernek elfogadnia, hogy a megkeresett bére felett ezentúl már nem csak ő diszponál. Ahogy az is nagy nehézséget okozhat, ha az egyik fél sokkal jobban keres, mint a másik. Ilyenkor óhatatlanul felmerülhet a jobbmódú fél fejében, hogy neki miért is kellene bedobni a közösbe a jóval több pénzét.

Mit tehetsz, ha többet keresel a pasidnál?

Megszokott az a felállás, hogy a férfi magasabb munkakörben, magasabb fizetésért dolgozik, mint nőtársa. Még a közel azonos szinten állás sem okoz problémát, de mi a helyzet akkor, ha megfordulnak az arányok? Íme a válasz!

Éppen ezért egyre több ember dönt úgy, hogy a saját pénzét külön kezeli társáétól. Most mondhatnánk, hogy ez így normális, hiszen ha az egyik fél aránytalanul jobban keres, nehogy ne engedhessen meg magának olyan dolgokat, mint eddig. Nem tehet ő arról, hogy a párja csak alamizsnát kap a munkájáért. Amikor két ember összeköti az életét, a mindenem a tiéd mondat csak akkor fog érvényesülni, ha ebben a pénz is benne van.

Modern kori rabság:

Vannak tehetős, a családi nyugalmat és biztonságot mindennél fontosabbnak tartó férfiak, akik azt mondják: kedvesem, ne csinálj te semmit, maradj itthon, foglalkozz csak a család ügyeivel, én majd eltartok mindenkit. Szép és megnyugtató tud lenni egy ilyen kijelentés. Vagy mégsem?

Mert képzeljük el, lehet-e egészséges, felhőtlen és szeretettel teli egy olyan kapcsolat, ahol az egyik fél minőségi holmikat is meg tud venni magának, addig a párja mondjuk a turkálóból öltözködik? Meddig tud egy alacsonyabb keresetű ember igazán örülni kedvese nívós beszerzési tárgyainak? Vajon egy gazdagabb, de a pénzéből nem adó fél mit gondol a hozzá képest szegény társáról? Hogy lehet így közösen lakást, autót venni például? Ki állja a közös otthon javítási költségeit? Ki és mennyit fizet az új mosógépért? És a közös gyerek iskoláztatásával mi a helyzet? Sokan élnek mégis így.

Vagyis akkor a több pénz birtokosa nagyobb arányban tulajdonolja a közös otthont és a közös autót? Ahol nem alakul ki egy egészséges középút ebben a kérdésben, és ahol a pénz durván közbeszól, ott nagyon nehéz a hosszú távú, békés viszonyt fenntartani.

Mi a megoldás?

Mert mi kell ahhoz, hogy az úgymond gazdagabb fél önzetlenül ossza meg párjával az eddig csak sajátjának gondolt javait? Kell hozzá őszinte szerelem, tisztelet, bizalom és hosszú távú terv. És mi kell ahhoz, hogy a kevésbé jómódú fél ezt el is tudja fogadni? Kell hozzá őszinte szerelem, tisztelet, bizalom és hosszú távú terv.

Ha ez mindkét fél részéről megvan, igazából már nincs is jelentősége annak, hogy ki mit tesz bele. Sokkal fontosabb, hogy mit vesznek ki belőle közösen. Két ember egymásnak nyújtott odaadása, szeretete a legritkább esetben mérhető anyagiakkal. A hasonló kérdéssel foglalkozó, és így elakadó párok szánjanak egy kis időt arra, hogy beszélnek egymásnak az ebből adódó félelmeikről. A kimondott őszinte szavak elindíthatnak egy mindkét fél számára elfogadható megoldási folyamatot. Ennek hiányában csak a kétség, a bizonytalanság és a félelem marad.

Megkérdeztük olvasóinkat, náluk hogyan, illetve miért működik a közös kassza:

Helka, 31, stylist

"A megismerkedésünk óta nem téma nálunk a pénz, mert mindig azét költjük, aki fizetést kapott. A párom hó elején kap, én mondjuk a második felében, így össze tudjuk hangolni. Két éve vagyunk házasok, nem csináltattunk még közös bankkártyát - mindenki kapja a sajátjára a fizetését. Bármikor megvehetem magamnak, amit szeretnék, nem számoltat el minden filléremmel, és az ésszerűség határain belül ő is költ a hobbijaira.

A nagyobb összegű kiadásokat megbeszéljük, a bevásárlást, csekkbefizetést az intézi, akinek éppen több pénze van. Ha messzebb utaztunk, volt, hogy ő vette meg teljes egészében a repülőjegyet, én pedig a szállást fizettem.

Szerintem egy jó kapcsolatban abszolút semmi jelentősége annak, ki mit fizet. Ez nem szabad, hogy probléma forrása legyen. Közös jövőt tervezünk, ha kell, együtt spórolunk, vagy kötünk kompromisszumokat a költéseket illetően. Most én kicsivel többet keresek a páromnál, de ez semmi gondot nem okoz: más területen dolgozunk, és együtt örültünk, amikor megemelték a fizetésemet, eszébe nem volt féltékenykedni, vagy problémázni emiatt."

Marcsi, 45, újságíró

"A mi házasságunk régi, ezért fel sem merül a külön kassza, közös kassza kérdés. Még egyetemista korunkban, amikor fejenként 3000 forintot kaptunk otthonról, természetesen együtt fizettük ki belőle a pécsi albérletet és a kevéske maradékból mindössze kajára telt - közös kassza, közös hűtő alapon. Aztán összeházasodtunk és az anyagi közösség megmaradt. A pénzeket a férjem kezeli (pl. a csekkek befizetését és az átutalásokat), nálam mindig csak annyi van, hogy ne legyen üres a tárcám - cserébe mindenütt a férjem fizet. Még ebédnél is, hiszen olyan szerencsések vagyunk, hogy együtt ebédelhetünk a hétköznapokon is. Ha ez az ideális állapot megszűnik, nehéz is lesz odafigyelnem majd, hogy legyen nálam elég költőpénz."

Beáta, 39, fotós

"Nálunk ezen nincs görcs, nincs para és hét éve nincs is probléma. A páromnál lakom hat éve. Így a lakáshoz tartozó költségeket ő állja, sosem kérdezem, mennyit keresett a hónapban, mert nem ez a fontos. Természetesen, amiben tudok segítem őt, hiszen rosszul érezném magam, ha nem járulnék hozzá a költségekhez. A háztartási kellékeket, piperéket én szerzem be, vacsorára mindig bevásárolok, és amikor például a piacon közösen vásárolunk, az egyik pultnál a párom, a másik pultnál én fizetek. Csak lazán, nem kell fillérre elszámolni és elszámoltatni."

És amikor nem működik a rendszer:

Kamilla, 37, könyvelő

"Mi hét évig voltunk együtt, és amikor összeköltöztünk szinte egyből közös kasszán voltunk. Egy kapcsolat elején, amikor az embernek még eszébe se jut azon gondolkozni, mi lesz, ha elválnak útjaik, az ember könnyebben megy bele ebbe. Nekem és neki is természetes volt, hogy bár papíron nem, de valahol összekötöttük az életünket, nem csak érzelmi szinten, a pénzzel is így voltunk. A közös háztartás, a kiadások nem neki vagy nekem, hanem nekünk kiadás. Megosztottuk a jó dolgokat és a terheket is. Ráadásul belevágtunk egy házfelújításba, ami azért elég komoly ahhoz, hogy azt mondhassuk, ezt tényleg komolyan gondoljuk.

Hitelt vettünk fel, összeraktuk a fizetésünket és abból gazdálkodtunk. Soha nem volt ezzel gond, mindketten meg tudtuk venni azt, amit nagyon szerettünk volna, ha volt rá keret. A baj akkor kezdődött, amikor körvonalazódott, hogy már nem működik a kapcsolatunk. És sajnos nem ment simán a pénzügyi szétválás.

Mivel a hitelt együtt fizettük, joggal gondolhattam, hogy mivel nekem kellett eljönnöm a házból, így az évek alatt fizetett hitel tulajdonképpen csak a volt párom tulajdonát gyarapította. Én mivel szinte semmit nem vittem a kapcsolatba, úgy gondolta, így is kéne távoznom. Nem esett jól, hogy az évek alatt általam is hozzáadott értékből nekem semmi nem jár a végén. Csúnya vitáink, veszekedéseink lettek ebből a helyzetből. Ő úgy gondolta, albérletpénznek kéne tekintsem, amit én a hitelrészbe fizettem. De mivel közös kasszán voltunk, nem lehetett azt mondani, hogy csak ő fizette a hitelt. Végül adott valamennyi pénzt, hogy az albérletemet ki tudjam fizetni az elején, és végül én is elengedtem a dolgot.

Nem volt méltó hozzánk, ahogy egymással bántunk a pénz miatt, és ezt egyikünk se akarta. Nem tudom, hogy miként fogok cselekedni egy következő kapcsolatnál, de ez elég tanulságos volt ahhoz, hogy esetleg legközelebb elgondolkozzak azon, szeretnék-e közös kasszát."

Benedek, 30, informatikus

"Nincs közös kassza és nem is lesz. A bankszámlám számomra olyan személyes, mint másoknak a mobiljuk vagy a Facebook fiókjuk. Nem szeretném, ha más is belelátna, hogy mire mennyit költök, és még kevésbé szeretném, ha nem tudnám pontosan ellenőrizni a kiadásaim és bevételeim pontos mérlegét. Többször is megégettem már magam ezzel..."