Cipőbolondok, táskamániások, „egyet fizet, kettőt kap”-őrültek - Kedves kis szeszély vagy veszélyes betegség a vásárlási „szenvedély”?

A legtöbb esetben a vágy csak egyszer-egyszer támad fel, és nem kerül igazán nagy erőfeszítésbe a legyőzése. Észérvek, okos gazdálkodás, hosszú távú tervek a mérleg egyik serpenyőjében, és a csillogó csábítás a másikban. Egészséges esetben nem kérdés, hogy a méregdrága rúzs marad a polcon, és a gyerek bölcsijét vagy a rezsit fizetjük be. Van azonban az a helyzet, amikor egy nő képtelen ellenállni a szerzés vágyának. Akkor is belopakodik a boltba, és akkor is fizet, ha azt se ő, se a párja nem engedheti meg magának, és akár hónapokra lerombolja a család költségvetését egy olyan táska megvásárlásával, amit aztán elő se vesz – vagy éppen nem mer elővenni – a szekrényből. Persze előbb-utóbb lebukik, a kifizetett pénz hiányzik a család kasszájából – hazugságok sorozata után pedig megszégyenülés az osztályrészük a vásárlásmániás nőknek.

De hol a határ a vicces „cipőmánia” és a vásárlási szenvedély között?

A tengerentúlon, az USA-ban, Kanadában, de még Németországban is a nyolcvanas évek végétől már jellemző tüneteket mutató vásárlásfüggő csoportokat azonosítottak a szociológusok. A stuttgarti Hohenheim Egyetem tanulmánya szerint, amelyben a felmérések mellett óriási mennyiségű önfeltáró interjú után rajzolnak képet a vásárlásfüggőkről – a betegség a kábítószer- és az alkoholfüggéshez hasonló tüneteket mutat. A „beteg" legyőzhetetlen, szinte mániákus kényszert érez arra, hogy vásároljon. Az érzés akkor a legerősebb, amikor végre pénz csorog be a bankszámlára, de ez a momentum sem kötelező eleme a vásárlásfüggésnek – amíg van elkölthető pénz, addig a beteg vásárolni fog. Legjellemzőbb tünete az önkontroll elvesztése és az ésszerű gondolkodás háttérbe szorulása. Elvonási tünetek is akadnak: ezek a nyugtalanság és pszichoszomatikus betegségtünetek. A kórkép azonban jellegénél fogva – vagyis, mert a vásárlás nem diszkriminált tevékenység – nehezebben felismerhető függés, mint az alkohol- vagy kábítószer-fogyasztás.
Egy önsegítő csoport, a Shopaholics Anonymous a honlapján a következő módon ír a betegségről: „A vásárlásfüggők ördögi csapdában vergődnek, betegségük nyomán diszfunkcionális életvitelre kényszerülnek, és tetteik álcása mentén emberi kapcsolataik is súlyos veszélybe kerülnek.”

Mi okozza a vásárlásfüggést?

Az okokat a legtöbb esetben a gyermekkorban kell keresni – az erősen kontroll alatt tartott, keveset dicsért, bántalmazott gyerekekből, kamaszokból nagy eséllyel válik vásárlásfüggő felnőtt.
Okai lehetnek még:
– Érzelmi depriváció gyermekkorban
– A negatív érzések elviselésére való képtelenség
– Kényszer a belső üresség kitöltésére
– Izgalomkeresés
– Jóváhagyás-keresés
– Perfekcionizmus

Mámorító a luxus érzése

A vásárlásfüggők több csoportját különíthetjük el, tulajdonképpen eltérő dolgokra kattannak rá a betegek: van, aki egy bizonyos termékcsoportra fókuszál, és az ötszázadik rúzsát is megveszi. Másnál a vásárlási környezet a vonzó: elit boltok árukészletét vásárolja fel, itt az egyébként elérhetetlen luxust fizeti meg keservesen. Megint más a szerzés hangulata miatt megy egy bizonyos bolttípusba, idetartoznak „szenvedélyes” turkálók is, akik szinte vadászatot folytatnak és „harcolnak” a többi vásárlóval egy-egy „nélkülözhetetlen” darabért.

A férfiak nem aprózzák el

A vásárlásfüggő nők állnak a szociológusok és ma már a pszichiátria figyelmének előterében is, de nem feltétlenül csak a nőkre jellemző betegségről van szó. A férfiak körében is nagy számban fordul elő a betegség, csak a férfiak kevésbé nyílnak meg és vállalják fel a vásárlásfüggést. A nők jellemzően ruhákat, illatszereket, csecsebecséket vásárolnak szenvedélyből, a férfiak nem aprózzák el – jóval drágább dolgoknak sem tudnak ellenállni –, így akár teljes csődbe is vihetik a család gazdálkodását vagy a saját vállalkozásukat.

Dobd ki a bankkártyád?
A megoldás nem ennyire egyszerű, bár nyilván gyors megoldást hozna, ha a beteg nem gazdálkodna egy ideig. Ez azonban hosszú távon nem vezetne eredményre. Ennél sokkal fontosabb a betegség tudatosítása és a segítségkérés. Vagyis, aki tapasztalja magán a tüneteket, feltétlenül kérje szakember segítségét.

– Enyhébb esetekben segíthet még, ha a beteg „elkerüli” a veszélyes szituációkat és helyeket, be se megy abba a boltba, amelyik csábítja.
– Csak annyi pénzt hord magánál, amiből a napi szükségleteit fedezni tudja, és egy időre félreteszi a bankkártyát, vagy csak annyi pénzt hagy rajta, amiből nem lehet fedezni mániákus szükségleteket.
– Hobbit/ésszerű időtöltést keres magának.
– Kitiltja a reklámkatalógusokat, szórólapokat a valós és a virtuális postaládájából is.
– Elkerülhetetlen vásárláskor listát ír, és az annak megfelelő összeggel indul vásárolni.
– Rendkívül fontos a család, a környezet megértő és támogató együttműködése: felelősségre vonás, kioktatás és megszégyenítés helyett a segítség felajánlása, a gyengédség és szeretet az, ami segítheti a beteget a gyógyulás útján.