Ki számít ma erkölcsösnek? Avagy ezért tesznek jó emberek rossz dolgokat

A Personality and Social Psychology Bulletin hasábjain megjelent, Ayelet Fishbach és Oliver J. Sheldon által készített kutatás első ízben vizsgálta, milyen kölcsönhatásban áll egymással az erkölcsi konfliktus azonosítása és a megelőző módon alkalmazott önuralom az erkölcsi döntéshozásban - tájékoztat a Science Daily.

A kísérletsorozatban, amelyben gyakori erkölcsi dilemmákat vizsgáltak, például betegszabadság kivételét és lakáseladást, a kutatók kimutatták, hogy két tényező együttesen ösztönzi az erkölcsös magatartást: azok a résztvevők, akik rájöttek, hogy egy potenciális erkölcsi dilemma összefügg más hasonló esetekkel, és akik előrevetítették az etikátlan viselkedésre irányuló kísértést, nagyobb valószínűséggel viselkedtek becsületesen, mint azok, akik nem így tettek.

Fishbach szerint az etikus magatartást népszerűsítő szervezeteknek érdemes segíteniük az embereknek felismerni az erkölcstelen tettek halmozódó hatását, és arra ösztönözni őket, hogy figyelmeztessenek előre a közeledő kísértésekre.

Az egyik kísérletben egy üzleti főiskola hallgatóit osztották párokra: az egyikük egy New York-i műemlék épület eladójának, a másik a vevőnek a képviselőjét játszotta. Az erkölcsi dilemma a következő volt: az eladó meg szeretné óvni az épületet eredeti formájában, a vevő azonban le szeretné bontani, és egy szállodát építene a helyére. Az eladók képviselőinek az volt a feladatuk, hogy csak olyan vásárlónak adják el az ingatlant, aki megtartja az épületet, a vásárlók képviselőinek pedig el kellett titkolniuk a vásárló szállodaépítési terveit.

A tárgyalások megkezdése előtt a résztvevők felét arra kérték a kutatók, hogy idézzenek fel olyan eseteket, amikor csaltak, vagy elferdítették a szabályokat saját érdekük érvényesítésére. Az erkölcseikre visszagondoló csoportból csak 45 százalék viselkedett etikátlanul a kísérlet további részében, míg a másik csoport tagjainak 67 százaléka hazudott annak érdekében, hogy megköthesse az üzletet.

Más szóval

A kísérletek eredményei segíthetnek a törvényhozóknak, oktatóknak és munkaadóknak olyan stratégiák kidolgozásában, amelyekkel erkölcsös viselkedésre tudják ösztönözni az embereket. Egy vezető például úgy szabályozhatja a kiadásokat elutazása előtt, hogy e-mailben felhívja beosztottjai figyelmét arra, hogy ne túlozzák el azokat.

A felhívás még hatékonyabb lehet akkor, ha a vezető arra is figyelmezteti az alkalmazottakat, hogy a költségek túlzásba vitelére irányuló kísértés olyan jelenség, amelyet még sokszor meg fognak tapasztalni a jövőben.