Müller Péter: "Ha jól élsz, mindig úton vagy"

Ez az útravaló a fiataloké. Figyelj! Nem csak a múltad és az emlékeid tolnak előre – a jövőd is húz! Hogy mi voltál, éppolyan fontos és hatalmas erő, mint az, hogy mi leszel! Az embert, akármilyen nehéz is volt a múltja, és bármilyen küzdelmes és látszólag sötét és kilátástalan a jelene, mégis csalja és hívja és húzza a jövője. Valamiféle hívást mindenki érez magában. Innen a magyar „hivatás” szó. Hívják valahonnan, valahová. Jó helyre. És megy, megy, megy abba az irányba, ahonnan a hívást belül hallja, oda, ahol nem járt még, csak képzeletében: mert már bimbó korában is sejti, érzi, tudja, milyen lesz, ha kibomlik, és szép lesz.

Beethoven dúsgazdag bátyja a neve alá mindig azt írta: „földbirtokos”. Beethoven meg azt: „jövőbirtokos”. A hívő ember ilyen jövőbirtokos, akárhány esztendős. Számára nincs hervadás és halál. Mert az, aki a bimbót teremtette benne, majd később a kibomló és hervadó rózsát, nem hal meg soha. Ha jól élsz, mindig úton vagy. És az a hang a legszebb és legfontosabb benned, aki hív. „Gyere!”... Feleld rá: „Jövök!”