Gyakorold a derűt! Állítólag egyszer már egy férfi is megértette...

Elmesélek egy történetet, és elmondok egy technikát, ami nekem nagyon bevált.

Egyszer egy gyógyító meglehetősen furcsa tanácsot adott egy frusztrált embernek. Az izgatottan mesélte a gyógyítónak, hogy milyen hatalmas mennyiségű munkát kell elvégeznie nap mint nap.

- Minden este hazaviszem a munkámat - mondta idegesen.
- Miért viszi haza? - kérdezte a gyógyító csendesen.
- Mert meg kell csinálnom - füstölgött.
- Más nem tudja megcsinálni, vagy segíteni önnek?
- Nem! - csattant fel a férfi. - Én vagyok az egyetlen, aki meg tudja csinálni. Jól kell megcsinálni, és csak én tudom elvégezni, ahogyan kell, minden rajtam múlik - válaszolta.

A páciensnek napi egy órát kellett kivennie a munkaidejéből, és sétálnia egy nagyot. Aztán heti fél napot kellett kivennie, és azt a temetőben tölteni. A férfi döbbenten kérdezte:

- Miért kellene fél napot töltenem a temetőben?
- Azt szeretném, hogy sétálgasson ott, és nézegesse azoknak a sírkövét, akik állandóan ott vannak. Azt szeretném, hogy meditáljon azon, hogy sokan azért vannak ott, mert azt hiszik, akárcsak ön, hogy az egész világ az ő vállukon nyugszik. Meditáljon el azon a puszta gondolaton, hogy amikor ön majd örökre odakerül, a világ ugyanúgy megy tovább, és ön akármennyire fontos ember, mások is képesek lesznek elvégezni az ön munkáját, amit most ön csinál.

Igaz, hogy a szellemet le lehet csendesíteni úgy, hogy lecsendesítjük a testet, tehát huszonnégy óránként legalább tizenöt percre hagyd abba, amit csinálsz, és gyakorold a derűt! Nekem bejött.