A jó párkapcsolat lényege az érzelem és a racionalitás egyvelege

Kiválasztjuk, tárgyalunk, megszerezzük. Sok pénzt adtunk érte, nagyon sokat fizetünk neki havonta, de nálunk focizik. Nem, ez így nem igaz, inkább csak focizgat. Merthogy neki nem célja igazán nyeréshez segíteni a csapatot, az igazi célja a pénzkereset.

Gyanítom, ilyen hozzáállással nem szponzorálnánk sokáig a fickót, pedig ne feledjük, a világ legjobb játékosáról beszélünk. És hogy miért kötnénk útilaput a talpára? Azért, mert nem azt kapjuk, vagy már nem azt kapjuk, mint ami a megállapodásunkban szerepelt.

Na jó, de, hogy van ez a párkapcsolatban?

Ott néha előfordul, hogy a cserearányok drasztikus és folyamatos felborulása után is még nagyon sokáig a szponzoráltunk marad az illető. Hogy mivel? Érzelemmel, törődéssel, odaadással, gondoskodással, figyelemmel. A magyarázat egyszerű: "mit tehetnék, szeretem".

Eddig nincs is semmi gond, sőt ez a világ egyik legcsodálatosabb érzése. Viszont érdemes lenne itt nem pontot tenni a mondat végére, hanem vesszőt, és még néhány dolognak utánajárni. Ilyenekre gondolok:

• Őt szeretem vagy azt az érzést, amit szeretetnek hívok?
• Vagy a múltunkat?
• Vagy az elképzelt jövőnket?
• Vagy egy illúziót?

Félreértés ne essék, nem az érzelmek ellen beszélek, sőt. Csupán arról, hogy a test, a szellem és a lélek, az ember elválaszthatatlan lényegi részei, a jó párkapcsolaté pedig az érzelem és a racionalitás egyvelege.