Müller Péter: "Egyedül egy magányos szikra is hamar kialszik"

Tudod, miért van ez? Mert az öröm: ünnep. Közösségi pillanat. Nem működik szeretet nélkül, mások nélkül, csak veled, velünk, veletek. De a bánat szeretetlen állapot, egyedül az enyém, magamnak fáj, magamnak kell szenvedni, és magamnak is kell meghalni.

Nevezheted szeretetnek, összefüggésnek, összetartozásnak, az isteni teremtés és a természet titkának. Hogy ami él: az örül, mert mással összetartozik. A depresszió pedig éppen attól van, hogy szétszakadt a háló, nem kapcsolódnak össze a szemek. Egyedül maradtunk. És ez rossz érzés, és nem is valóságos állapot.

Az együtt maga az öröm.