Sikertörténet: 35 kilót fogyott, ma már fitneszmodellként versenyez Petra

Nagyon hedonista életmódot éltem, azt tettem és ettem, amihez épp kedvem volt. Ez lehet, hogy egy hízásra nem hajlamos lánynál nem okozott volna különösebben látványos különbséget, de sajnos nekem gyerekkorom óta fokozottan ügyelnem kellett – vagyis kellett volna– arra, hogy mit eszem, mert én, ha már csak ételre nézek, attól hízom. Sokat voltam barátokkal, akikkel gyorskajákat ettünk. Ráadásul az édességet is faltam, így igazából finomított szénhidrátok tömkelegével láttam el a szervezetemet. Buliztam, iszogattam, dohányoztam, semmit sem mozogtam. Gimnáziumban is, ha tehettem, az összes testnevelésórát elblicceltem.

Igazából mindig láttam azt, hogy lehetnék vékonyabb, elég sok megjegyzést is kaptam arra, hogy milyen szép lány lennék, ha lefogynék. Mindig próbálkoztam, pár havonta kitaláltam, hogy szeretnék lefogyni, diétázni. Elmentem, mondjuk futottam egyszer vagy kétszer, lementem edzeni, maximum egy hétig tartott a lelkesedésem, ugyanígy volt ez a diétával. Vettem egy fej salátát, hogy később kidobjam. Sokkal egyszerűbb nem csinálni semmit, venni egy pogácsát vagy egy sajtburgert, mintsem, hogy előre elkészítsen az ember mindent.

Nem felejtem el, mikor barátnőm megkérdezte, hogy a kutya végigkarmolta-e az oldalamat. Igazából a hízástól megpattant a bőr, és striáim lettek a csípőmön. A másik emlékem, amikor már egy hete nagyon fájt a térdem, a járás is nehézkesen ment, így elmentem az ortopédiára. Az orvos azt mondta, hogy kezdjek el mozogni, fogyjak le, mert az ízületeim túl nagy terhelésnek vannak kitéve. Magamban teljesen felháborodtam, sose gondoltam magam igazából túlsúlyosnak. Aztán egy párkapcsolat felbomlása volt az utolsó csepp a pohárban. Kezdetben a volt barátomnak akartam megmutatni, hogy igenis tudok jó nő lenni, majd egyre inkább átalakult a cél: végül csakis saját magam miatt küzdöttem.

Közel 90 kilós voltam ekkor.

Elkezdtem edzeni, először nagyon nehezemre esett, utáltam, de szépen lassan megszerettem a mozgást, a rendszert. Ahogy láttam magamon a változást, a fejlődést, ez még könnyebben ment. Elkezdtem tudatosabban táplálkozni, utánaolvastam a helyes étkezésnek, és 3 óránként ettem. Ami nagyon fontos, hogy végre megismerkedtem a zöldségekkel is, amiket korábban úgy kerültem, mintha méreg lenne számomra. Rengeteg ételt akkor kóstoltam meg először.

Az emberek visszajelzése és a kép, amit a tükörben láttam, állandóan motivált. Pedig néha tényleg nagyon hezéz volt, főleg, amikor már a fitneszversenyre készültem. Mindennap ugyanazt enni, heti hatszor edzeni, nem engedni a csábításnak. Úgy főzni, hogy meg sem kóstolom, úgy menni étterembe, hogy én csak egy teát iszom. Érezni jobbnál jobb illatokat, de nem enni. Edzeni akkor is amikor fáradt vagyok, amikor nincs kedvem. De mint mindenért az életben, ezért is meg kell küzdeni, nem adják könnyen a jó alakot.

Szeptemberben elmentem és beiratkoztam egy személyiedző-képzésre, és a fejembe vettem, hogy fitnesz- és bikinimodell szeretnék lenni. Így kerültem Berkes László edzőhöz, akivel imádom a közös munkát. Az ő vezetésével, segítségével készültem fel az első versenyemre. A versenysúlyom 52,5 kiló, vagyis nagyjából 35 kilót fogytam.

Az életem teljes egészében megváltozott. Lett benne egy rendszer, sokkal kiegyensúlyozottabb, rendszeresebb, összeszedett vagyok. Jó érzés tükörbe nézni. A megfelelő ételektől ráadásul minden bőrproblémám elmúlt.

A következő versenyem május elsején lesz, így most az a legfontosabb, hogy ott a legjobb formámban versenyezhessek. Nyártól szeretném elkezdeni a munkát személyi edzőként is. Jó lenne másoknak is átadni a tudásomat, és elhitetni a hozzám hasonlókkal, hogy minden lehetséges. Ezenkívül van egy blogom, illetve online főzőműsorom, ezt a vonalat is szeretném erősíteni a jövőben.