Plasztikatörténelem, avagy már az ősember is hiú volt?

Hámori Barbara Fruzsina

2016.04.26.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Pörgessük vissza az idő kerekét, és vegyük szemügyre, hogyan alakultak ki a ma már bárki számára elérhető szépészeti beavatkozások. Nem hiába, az ember más ősidők óta arra törekszik, hogy kinézetét vonzóbbá, a másik nem számára kívánatosabbá tegye. A történet kezdetéhez menjünk vissza az időben, jó sokat.

Egyértelmű bizonyítékok nem állnak rendelkezésre arról, hogy milyenek voltak a jelenkori plasztikai beavatkozások elődei, ám egyes források alapján

már i.e. 800-ban, az ősi Indiában végezhettek rekonstrukciós eljárásokat

bőrgraft segítségével.

Illusztráció az indiai orrműtétről Forrás: Robert Thom

Olybá tűnik, hogy a keleti kultúra nyitottabb volt erre, hiszen az európai országokban jóval később terjedt el. Ez „áttörés” volt a köztudatban, egészen az ókori orvostudomány fejlődéséig. Egy római orvos, Aulus Cornelius Celsus ugyanis akkor írta meg a La Mediciana kötetét, amelyben taglalta az ajkak és az orr sebészeti átalakításának alapjait.

Habár az alapok le voltak fektetve, a vallás elterjedése, valamint a Nyugatrómai Birodalom bukása mind keresztény irányba terelték az orvoslás fókuszát, és valamelyest meg is rekesztették egy szinten. A tudományos ismeretek helyett a szellemi megvilágosulások jelentek meg, persze ne feledkezzünk meg arról sem, hogy akkoriban

a plasztikai műtétek higiéniai feltételei nem voltak biztosítottak.

A reneszánsz a műtéteket tekintve is a felvirágzást jelentette, jelentős fejlesztések történtek a biztonságosabb eljárások érdekében. Egy 15. századi, Serafeddin Sabuncuoglu tollából származó szöveg már beszámolt száj-, szem- és mellkisebbítő műtétekről. Ekkor jelent meg a szakma ősatyjának tekintett olasz sebésznek, Gasparo Tagliacozzinak a szakmába vágó alkotása is, az 1597-ben megjelent De curtorum chirugiau.

Illusztráció Serafeddin Sabuncuogluról Forrás: Wikipédia

Tudtad?

Az ókorig visszavezethető plasztikai sebészet neve a görög plastikos szóból ered, amelynek jelentése: megformálni.

A munkások inspiráló műtétje és a világháború

A 17. századi stagnálást követően 1794-ben a brit sebészek végignézték, ahogy indiai építőmunkások orrot rekonstruálnak – a műtött félnek az akkori szultán, Tiu vágatta le szaglószervét. Az eljárási módszert az orvosok elvitték magukkal Európába, amely nagy érdeklődésnek örvendett. A plasztikai műtétek a 20. században kerültek ismét középpontba, főként a világháborúban megsérült katonák arcának rekonstruálása segítette elő az ágazat fellendülését.

A modern kori fegyverek olyan sérüléseket okoztak a katonák arcán, amelyekre korábban nem volt példa,

ekkoriban realizálódott az emberekben, mennyire fontos a küllem. Ok-okozatként a sebészek kezdték megérteni az altatás, valamint a fertőzések megelőzésének fontosságát, így nyert magának akkortájt teret a szépészeti beavatkozások két zászlóshajója is: a mellnagyobbítás és az orrplasztika.

A plasztikai sebészet fejlődésében jelentős szerepet játszott az amerikai John Hopkins Intézet, ahol Dr. William Stewart Halsted az első általános sebészeti képzés programot létrehozta, majd az 1904-ben megjelent „Sebészi képzés” kötet. A modern sebészet alapjai gyorsan elterjedtek.

Az első mellnagyobbítási kísérlet 1890-re vezethető vissza, eleinte paraffint fecskendeztek a nők mellébe; annak ellenére, hogy az eljárás fertőzésveszéllyel járt, több tíz évig ezt a módszert alkalmazták. Az 1920-as években a paraffint felváltotta a sebészi úton eltávolított zsír, amely a testben felszívódva torz mellformát hagyott. A II. világháborúban kezdődött a szilikon fénykora, a japán prostituáltak mind ily módon akartak tetszeni az amerikai katonáknak.

A plasztikai sebészet az 1950-es évekre teljesen beivódott a köztudatba és az egészségügybe, már nemcsak rekonstrukciókat tudtak csinálni, de deformitásokat is kezeltek az orvosok. Az 1960-as években annyira kibontakozott az ágazat, hogy a plasztikai sebészek elismertek lettek,

némelyikük Nobel-díjat is nyert.

Részlet a Brazil című filmből Forrás: AFP

Az 1980-as években az emberek számára már anyagilag is elérhetővé válhatott a szépség és a tökéletesség. E népszerűség az 1990-es években fokozódott, és habár mindig vannak, akik támadják a beavatkozásokat, máig sokan döntenek úgy, hogy kés alá fekszenek.

Támogatott tartalom

Mellnagyobbítás érettségire, testképzavar minden napra?

Húszmillió ember nem tévedhet, vagy inkább túlságosan is engedünk a hiúságnak, és igyekszünk a diktált dogmáknak megfelelni? A következő szint már az, amikor a fiatalok is sebészeti eljárásokkal akarnak szépségideálokká válni. Egy magyar plasztikai sebész segítségével nyertünk betekintést ebbe az ellentmondásos világba.