Pokémon Go. A játék, ami most az egész világot lázban tartja. Csapatokba verődött fiatalok grasszálnak a parkban pokémonokra vadászva, családok szerveznek közös programokat a játék köré épülve.
Kortól és nemtől függetlenül bárki hajlandó kimozdulni miatta a négy fal közül.
Valójában ebben rejlik a különlegessége és az átka is. Gondoljunk csak azokra a hírekre, amelyek balesetet szenvedett vadászókról, bűncselekmény áldozatává váló pokémonkergetőkről szólnak. Az Egyesült Államokban a rendőrök külön ellenőrzik és megbüntetik azokat az autósokat, akik a telefonjukba mélyedve vezetnek, ám mindenhol ők sem tudnak ott lenni:
július 13-án például két kaliforniai fiatal zuhant a mélybe a sziklaszirtről, mert a korlátot átmászva próbáltak elkapni egy pokémont.
A játék nincs tekintettel arra, éppen hol jár a pokémonvadászó, arról már azonban nem a játék tehet, ha valaki nem vigyáz magára, és nincs benne kellő óvatosság.
Pszichológiai szempontból érdekes jelenség, ahogy a Pokémon Go kimozdítja az embereket otthonukból csak azért, hogy játszhassanak vele. Barátságok és szerelmek szövődnek mellette, családokat hoz közelebb egymáshoz, ami valahol nagyon jó dolog is lehet, ám a kérdés, mennyire lesznek ezek a kapcsolatok erősebbek, ha alábbhagy a játék körüli láz? Véleményem szerint téves feltételezés, hogy emiatt működik jobban vagy kötődik egymáshoz két ember, a játék mindössze eszköz ahhoz, hogy segítsen mindebben.
Hogy lehet órákon át ilyen értelmetlen dolgokkal foglalkozni, miközben annyi más is történik a világban? – teszik fel sokan a kérdést. A titok az úgynevezett flow-élményben rejtőzik:
a nehézség és a tanulási ív szándékosan optimalizált,
azaz a kezdő szinttől egészen a mesterig egy folyamatos út áll a vállalkozó kedvű és kitartó pokémonvadászok előtt. Tekintettel arra, hogy mennyi tehetetlenséggel, félelemmel, szorongással és a feszültséggel találkozunk a mindennapokban, a játék sokak számára egy egészséges kikapcsolódást jelenthet.
A mérték természetesen – mint minden másban – itt is fontos. Mint pszichológus, óva intenék tőle mindenkit, aki korábban tapasztalt már magán függőséggel kapcsolatos jeleket, legyen az sorozatnézés, videojátékozás vagy bármi más. Ne felejtsük el, hogy nem a játék a hibás azért, mert baleset történik miatta, vagy elfelejtünk leszállni a megfelelő helyen a buszról, mert annyira belemélyedtünk a vadászatba –
mindezt csakis magunknak köszönhetjük, mert nem tudjuk jól használni a játékot.
Mindettől függetlenül
ha tartjuk magunkat a józan ész kereteihez, és vigyázunk magunkra, figyelünk a környezetünkre, nyugodtan átadhatjuk magunkat a flow-élménynek
– abból még sosem történt baj.
A Pszichológus Pasi
Tóth Dániel vagyok, pszichológus. Az önismereti munka számomra életforma. Hiszem, hogy önmagunk jobb megismerésén keresztül a világot is jobban megérthetjük, beleértve problémáinkat is, arról nem is beszélve, hogy valódi önbizalmunk, önbecsülésünk is csak ezt követően alakulhat ki. Minél jobban ismerjük hát önmagunkat, annál szabadabbá, elégedettebbé és egészségesebbé válhatunk. A mai kor emberének a felgyorsult tempó mellett az önismeret még fontosabb, mint valaha, hiszen az újszerű jelenségek – például az internet, közösségi oldalak és videojátékok – számos új kihívást és lehetőséget hordoznak. A rohanó világban igyekszem gyors segítséget nyújtani, elgondolkodtatni, egyszersmind támpontokat és irányelveket adni.Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.