A hónap témája - Müller Péter: "Mint férfinak egy ilyen önérzet nélküli nő nem igen kellene"

Ez a kérdés rendszeresen hangzik el. Legutóbb így írt egy olvasóm: „A férjem nemcsak megcsalt, de ott is hagyott minket (két gyerekünk van). Azt mondta, hogy szeret engem, de a másikat is szereti, és vele akar élni. Néha hazaszökik, mert azt mondja, ágyban csak velem jó, aztán rohan vissza a nőjéhez. Kívánom. Szeretem. Szenvedek. Tizenöt kilót fogytam, s fogyok tovább, képtelen vagyok megállítani. Mit tegyek?! Hogyan ne kívánjam, ha kívánom?! Hogyan ne szeressem, ha szeretem?! Hogyan éljek tovább, ha nélküle egyszerűen nem megy?! Mit tegyek?!”

Erre a kérdésre azért nem lehet válaszolni, mert nem igaz. Nagyon is tudja, mit kellene tenni. Egy öntudatos nő meg is tenné. De ő nem bírja. Képtelen rá. Gyenge hozzá. A „Szedd össze magad!” parancsa nem elég, mert NINCS, AKI ÖSSZESZEDJE ŐT. Nincs a lelkének Kapitánya. Hányódik a viharban. Hiába mondják neki, hogy fordulj balra! Nincs senki a kormánynál. Tudja, mit kellene tenni – csak nem tudja megtenni.

Fölébreszteni benne a bénult Kapitányát nem tudja. Ezt senki más nem tudja, csakis az ember saját maga. Ki kell józanodni, föl kell ébredni. Át kell venni sorsa fölött az uralmat. Járni nem anyukánk tanított minket. Mi tanítottuk meg magunkat, minden nehézség ellenére. Százszor voltunk „padlón”, mégis felálltunk. Vagyis tudjuk, hogy lakik bennünk egy Kapitány, aki nemcsak tudja, mit kell tenni, de meg is teszi. Olvasóm tudja, hogy mit tegyen. Ha elmondom neki, jön a következő kérdés: „De hogyan tegyem, ha nincs erőm?” Erre már nincs válasz. A „Kelj föl és járj!” bibliai történetében nem Jézus tanácsa a csoda, hanem az, hogy ezt valaki meg is tudta tenni, s kigyógyult a bénaságából.